Biztonság és partnerség
Az alig két hete bársonyszékbe került Székely Tamás programját – vélhetően a biztosítási törvény visszavonására tett javaslata miatt is – elismerés kíséri – ez derült ki a Világgazdaság múlt heti konferenciáján is (amelyről mai Medicina mellékletünkben részletes beszámolót közlünk). Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár éléről a miniszteri posztra avanzsált orvos-közgazdász a biztonság és partnerség kettősére építette terveit. Biztonságot kíván teremteni a forrongó ágazatban, visszaadni a benne dolgozók presztízsét, ez az alapja a gyógyításnak, a betegek gyógyulásba vetett hitének. Mindehhez partnerek kellenek: támogató kormány és egészségpolitikusok, elfogadó civil szféra és egy megnyert háttéripar. Ez utóbbi örül az egyelőre halványka gesztusnak is, s a tárgyalások reményében kezet nyújtott a miniszternek.
Úgy tűnik, az orvosi vizitdíjat és a kórházi napidíjat elsöprő népszavazás – ezt van, aki a háromszáz forintos tehertől való szabadulásnak, más politikai üzenetnek értékeli –, majd az ezt követő koalíciós szakítás kapóra is jöhetett, hiszen lehetővé vált, hogy az eddig SZDSZ-irányítású egészségügy visszakerüljön a szocialistákhoz, s visszatérjenek az MSZP programjához. Két éve, a 21+1 lépés programot hirdette meg az első Gyurcsány-kormány, amely az ágazat szerkezeti átalakítását, az intézményrendszer finanszírozásának megújítását és a népegészségügyi programok elindítását célozta. A +1 program, a Közös kincsünk a gyermek pedig a jövő generációjáról való gondoskodásról szólt. A program most folytatódik.
A szocialisták persze nem tagadják meg az elmúlt két évet, bár elismerik: a koalíció csak kompromisszumokkal képes fönnmaradni, ezért engedtek a 21+1-ből a kisebbik partnernek. Ezért történt, hogy nem a regionális rendszer felé indult az egészségbiztosítás átalakítása, de nem valósult meg a teljes magánosítás sem, hanem a kormánypártok megegyeztek a nemzeti kockázatközösség fenntartásában, és abban, hogy 22 többségi állami tulajdonú egészségpénztárat alakítanak. Ám a pénztártörvénykezést kísérő kritikák, majd a vizitdíjról való voksolás elriasztotta a potenciális befektetőket, így aztán – ha nem vonnák vissza – a jogszabály magától is elhalt volna.
A visszavonást – az SZDSZ kivételével – valamennyi parlamenti párt támogatja, s ha minden a terv szerint megy, őszig kidolgozzák az újat, amely a 2006-os kormányprogram alapján készül. Végrehajtását már a koalíciós kormányzás alatt megkezdték. Biztosítási alapra helyezték a tb-t, kötelező lett a járulékfizetés – ezt a betegek taj száma alapján ellenőrzik a szolgáltatók. Ez is hozzájárult a biztosítási alap szufficitjéhez.
Székely tovább megy: szabad kezet adna a biztosítónak az intézményekkel történő finanszírozási szerződések megkötésében, s megtartva a szektorsemleges finanszírozást, a pénzükből szabadon gazdálkodó intézményeket ösztönözné a betegekért folyó versengésre. Ez indíthatja el a szelekciót a szolgáltatók között, a tulajdonos önkormányzatokat pedig az intézményeik fejlesztésére serkentheti.
Folytatódik az intézményi struktúra átalakítása, az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás fejlesztése, a területi egyenlőtlenségek csökkentése, a sürgősségi ellátás korszerűsítése annak érdekében, hogy minden beteget a megfelelő helyen lássanak el. A prevenciót, a gyógyítást és a rehabilitációt egységben kezeli a program, és előtérbe került az ágazatban dolgozók kiszámítható életpályamodelljének megteremtése. Sürget az idő, hiszen a perspektíva nélküli orvosok és szakdolgozók tömege hagyja el a pályát vagy keres munkát a határon túl. A tervek megvalósulását a szakma támogatása mellett 445 milliárd forintos európai uniós forrás, valamint az azt kiegészítő tulajdonosi önrész erősítheti. És nem utolsósorban a meghirdetett bizalom, a partneri viszony.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
