Kinek jó az agrárdrágulás?
Továbbra is rendkívül kedvezően alakulnak az árviszonyok a növénytermelő agrárvállalkozások számára, amelyek az idén is nagyon komoly árbevételre és haszonra számíthatnak. A KSH márciusi adatai szerint a növényi mezőgazdasági termékek több mint 50 százalékkal drágultak az elmúlt év hasonló időszakához képest, és ez akkor is jelentős változás, ha a tavalyi bázis alacsony volt, mivel a világpiaci árak csak 2007 második felében robbantak. Érdemes viszont arra is figyelni, hogy az árakat leginkább felfelé húzó gabonafélék az elmúlt év vége óta már nem drágultak rohamos mértékben.
A most közölt árak a meghatározó kultúrákban még a tavalyi termésre vonatkoznak, így nem utalnak a nyáron kezdődő betakarítás várható eredményeire. Az már most valószínűnek látszik, hogy a gazdálkodók a kalászosokból jó termést takaríthatnak be, ezért a gabonaárak némileg visszarendeződhetnek. Termelői szempontból viszont mindez még előnyt is jelenthet, mivel a nagyobb várható hozamok a tavalyinál összességében több árbevételt eredményezhetnek, jóval kisebb költségnövekedés mellett.
Ami azonban jó a növénytermelőknek, katasztrofális helyzetet teremt az állattenyésztésben. A drasztikus takarmánydrágulást az állatfelvásárlási árak nem tudják követni, ezért ma már ott tartunk, hogy a tisztán állattartással foglalkozó vállalkozások jövője – elsősorban a sertés-, a marha- és a baromfiszektorban – megpecsételődhet. A valóságban persze némileg árnyaltabb a kép, mivel az agrárüzemek nagy része növénytermeléssel és állattenyésztéssel is foglalkozik. Így e gazdálkodóknál az egyik ágazat konjunktúrája életben tarthatja a vegetáló másikat is. Ez azonban csak fékezheti a leépülést, hiszen a statisztikai adatok azt tükrözik, hogy az állatlétszám folyamatosan zsugorodik. Ennek következménye már ma is az, hogy önellátottsági szintünk csökken, miközben egyre nagyobb teret nyer a versenyképesebb – sokszor EU-n kívüli – import.
