Minek támogatni?
Mármint az európai agrártermelőket. Hiszen az utóbbi időszak látványos világpiaci áremelkedése következtében eltűntek a csak szubvencionált áron eladható tej- és húshegyek, és uniós segélyek nélkül is emelkednek az ágazat bevételei. Ebből kiindulva a brit kormány egyenesen azt szeretné, ha a közvetlen termelői támogatásokat és minden más piactorzító elemet kiiktatnának a közös agrárpolitikából (kap). London szerint ezek az intézkedések – euró-tízmilliárdok árán – egy olyan rendszert tartanak fenn, amely elzárja a termelőket a piaci realitásoktól, és ezzel mindenkinek árt.
A brit javaslatot persze sokan a kap szétveréseként értékelik. Nemcsak az agrárszubvenciók első számú haszonélvezőjének számító Franciaországról van szó, hanem Németországról vagy a kelet-közép-európai államokról, köztük Magyarországról is. Már az elmúlt években megvalósult liberalizációs lépések is jócskán felbolygatták a kedélyeket térségünkben: elég arra emlékeztetni, hogy a cukoripar az EU-csatlakozást követő egy-két jó év után mostanra szinte teljesen padlóra került, a gyárak az ágazat uniós reformja következtében sorra bezártak, vagy bioüzemanyag-gyártással próbálnak túlélni.
Tanulságos, hogy az agrárárrobbanás tényéből a különböző felek egymással homlokegyenest ellenkező következtetéseket vonnak le. A britek szerint végre teljesen el lehet engedni az oly sokáig „inkubátorban” tartott agrárszektor kezét – a franciák szerint viszont éppen hogy erősíteni, sőt, exportálni kellene a piaci kilengéseket kiegyenlítő, az ellátás biztonságát a kínálat szűkülése közepette is garantáló uniós agrár-politikát.
Persze itt nem egyszerűen közgazdasági érvek, hanem húsba vágó anyagi érdekek ütköznek. Éppen emiatt ígérkezik fordulatosnak a kap felülvizsgálatának vitája, amely a legnagyobb falat lehet a második félévi francia EU-elnökség menüjében.
