Új inflációs cél augusztusra - Simor interjú

- Egy globális befektetési bank londoni elemzése szerint egy ideig most gyengül majd a forint. Egyetért a megállapítással?

- Erről nem tudok véleményt nyilvánítani, rengeteg körülménytől függ, és ezek jelentős része olyan tényező, amely a mi hatókörünkön kívül esik.

- A devizapiacon elég stabilan tartja magát az a pletyka, hogy az árfolyamot lényegében néhány londoni trader alakítja.

- Nem szeretnék ilyen spekulációkba bocsátkozni, különös tekintettel arra, hogy azok az információk, hogy ki adja és ki veszi a forintot, nem nyilvánosak. Minden olyan vélemény, amely ezzel kapcsolatban megjelenik, szerintem megalapozatlan spekuláció.

- Mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt hetekben egészen 230 forintig szánkázott az euróval szembeni árfolyam?

- Azt fontos megjegyezni, hogy a forint jelenleg alapvetően a kelet-közép-európai devizákkal mozog együtt, ez az év elején még nem így volt. Akkor inkább a török lírával és a dél-afrikai randdal korrelált, tehát olyan devizákkal, amelyeknek a gazdaságát általában kevésbé tartja stabilnak a piac. Annyi változás történt, hogy megnőtt valamelyest a befektetők bizalma a magyar gazdaság iránt. Ezenkívül február végén eltörölték a forint árfolyamsávját, és az MNB az utóbbi hónapokban az inflációs kilátások roszszabbodására való tekintettel szigorította a monetáris kondíciókat.

- Nem inkább arról van szó, hogy az ingadozási sáv felszabadítása után egy eltúlzott kamatemelési ciklus következett?

- Nem tudjuk előre kiszámítani, hogy a piac hogyan reagál egyes kamatdöntésekre, de ugyanígy a legtöbb piaci szereplő sem képes rá, a legjobb példa erre a júniusi határozat, amikor a várakozásokkal szemben a tanács úgy döntött, hogy nem emeli a rátát. Attól a lépéstől sokan várták, hogy forintgyengüléshez vezet, ezzel szemben jelentős erősödés követte. Ami ennél is fontosabb, hogy nem rövid távú árfolyam-előrejelzéssel foglalkozunk, hanem az inflációt próbáljuk célozni, inflációs előrejelzéseket készítünk negyedévente. Ezekben szerepel a forintárfolyam mint input, de emellett nagyon sok más tényező is. A kamatdöntéseket az határozza meg, hogy az inflációs előrejelzések mennyire vannak összhangban a mi inflációs célunkkal.

- A beszállítói szektor nagy részének a költségei forintban jelennek meg, míg az árbevétele euróban. Ezek működési feltételei igencsak megnehezedtek a 230 forintos euró mellett.

- Ez inkább azért van, mert Magyarországon a vállalkozásoknak nincsenek még olyan tapasztalataik, hogy erősödő árfolyam és egy alacsonyabb infláció mellett hogyan lehet hatékonyan növelni a termelést és az exporteladásokat. Az exportőr, akinek ki kell termelnie a profitot, sokáig azt látta, hogy a bevételi oldalon van egy nem erősödő árfolyam miatt viszonylag fix árbevétele, míg a másik oldalon a magas infláció emelte a költségeit. Ez azt jelentette, hogy folyamatosan növelnie kellett a hatékonyságot ahhoz, hogy ugyanazt a profitot ki tudja gazdálkodni. Ezzel szemben azt szeretnénk, ha inkább olyan feltételek alakulnának ki, amelyeknél a költségoldalon az alacsony infláció miatt nincs nyomás a vállalkozókon. Ennek az ára viszont vélhetően az árfolyam erősödése lenne, vagyis a forintban kifejezett fajlagos árbevétel csökkenése, ezt a termelékenységnöveléssel ugyanúgy ki kell gazdálkodni. Ha sikerül alacsony szinten stabilizálnunk az inflációt, az végül is elvezethet az euró bevezetéséhez, amely végső fokon megoldaná a vállalkozások ez irányú gondjait.

- Egyre több cégvezető viszont inkább arra a következtetésre jut, hogy ilyen erős forint mellett kénytelen leépíteni.

- Jelenleg a versenyszektorban 9 százalék körüli béremeléseket mutatnak a statisztikai adatok, miközben 3 százalékra próbáljuk leszorítani az inflációt. Alacsonyabb bérnövelésekkel is lehetne alkalmazkodni, pillanatnyilag azonban a gazdálkodók inkább azt választják, hogy magasabb béreket adnak és csökkentik a létszámot.

- Ha bíznának abban, hogy jövőre 3 százalék lesz az infláció, akkor visszafogottabb bérpolitikát alkalmaznának. Hogyan értékeli a jegybank hitelességét ebben a pillanatban?

- Ha arról van szó, hogy milyen a hitelessége az inflációs célnak, akkor még nagyon komoly tennivalóink vannak. A kommunikációnkkal eléggé világossá tettük: az MNB és a monetáris tanács elkötelezett abban, hogy az inflációt 3 százalékra levigye. Amik a fogyasztói árszínvonal emelkedési ütemét mégis eltérítették a terveinktől, azok alapvetően nem olyan dolgok voltak, amelyek a napi monetáris politikai döntéshozatalban könnyen kezelhetők lennének. Az adóemelések, az ártámogatások csökkentése, az olajár és a mezőgazdasági árak emelkedése mind ebbe az irányba hatott.

- Ebből mekkora részt tesznek ki az adóemelések?

- Elég jelentőset. Az intézkedések – főleg az áfanövelés – meglódították a fogyasztói árakat. Nem azt mondom, hogy ezekre nem volt szükség, de meghatározó részük volt abban, hogy az inflációs cél 2007-ben és 2008-ban nem teljesül.

- Most kezdődött az egyeztetés az inflációs cél újbóli kitűzéséről; fölmerülhet-e más típusú célkövetés vagy a cél megemelése?

- Erről nem tudok nyilatkozni, még nincs kialakult álláspontunk, folynak a háttérmunkák. A monetáris tanács fogja tárgyalni a kérdést, majd egyeztet a kormánnyal. Akkor kell a közvélemény elé állni, amikor megállapodunk; remélem, ez még augusztusban megtörténik. Az azonban világos, hogy hosszabb távon közelítenünk kell ahhoz a célhoz, amelyet az eurózóna is alkalmaz.

- A tartósan erős árfolyam nagyban segítené az euró jelenleg reálisnak tartott 2014-es bevezetésének jóval előbbre, akár 2011-re hozását. Mennyire tartja reálisnak ezt a kijelentést?

- Pillanatnyilag a nemzeti banknak nincs euróbevezetési céldátuma, ahogy a kormánynak sincs. Abban állapodtunk meg, hogy erre a kérdésre 2009 első felében térünk vissza.

- A kormány és a jegybank közös munkáját hogyan befolyásolja a kisebbségi kormányzás?

- Mi nem a frakciókkal szoktunk egyeztetni, hanem a miniszterelnök úrral, a pénzügyminiszterrel és a gazdaságért felelős egyéb tárcákkal. Ezek ugyanúgy a helyükön vannak, tehát a mi egyeztetéseinket egyáltalán nem befolyásolja ez a kérdés.

- Jónak értékeli az együttműködést?

- Mindig lehet javítani. Az elmúlt másfél év alatt nagyon sokat elértünk, nyíltabban beszélünk egymással, jobban ismerjük a másik álláspontját és az ezt megalapozó érvrendszert. Bizonyos kérdésekben ki tudtunk alakítani közös álláspontot, s képesek voltunk együtt előrelépni, de sok kérdés maradt, amiben még nem.

- Mi a legégetőbb jelenleg?

- Fontos lenne, ha a kormány, a nemzeti bank és a gazdasági szereplők egy közös támogatott és elfogadott inflációellenes politikát tudnának elfogadni, amelyben mindenkinek megvan a maga helye és feladata, így olyan inflációcsökkentést tudna megvalósítani, amely a lehető legkevesebb áldozattal járna. Inflációt csökkenteni fájdalom nélkül nem lehet. Olyan nincs, hogy eldöntjük, menjen le az infláció, és az senkinek sem fog fájni. A kérdés csak az, mekkora költséggel tudjuk ezt megvalósítani. Rendkívül sok függ attól, hogy mennyire jó az együttműködés.

- Mi lenne akkor, ha 2009 elején a kormánnyal úgy határoznak, hogy azonnal megkezdik az euró átvéte-léhez kötelező mérési időszak teljesítését?

- Az eurócéldátum megjelölése fegyelmező eszköz a kormány és a gazdasági szereplők számára is. Mivel ez egy olyan pályára állítja az országot, amelyben mindenki tudja, hogy mi várható a költségvetésben, illetve a monetáris politikában. Ez láthatóan más országokban működött is, például Szlovákiában, ehhez azonban az szükséges, hogy a céldátum hiteles legyen, az emberek elhiggyék, hogy ez lehetséges.

- Míg régiónk gyorsan fejlődik, addig Magyarország egyre jobban leszakad, rosszak a versenyképességi mutatóink. Ön milyen kiutat lát ebből a helyzetből?

- A növekedés a legtöbb gazdaságban lelassult, de az elemzők, a kormányok és a jegybankok az inflációban látják ma a legnagyobb veszélyt, így e felé fordul a figyelmük. Magyarország számára a környező államok jó példát mutatnak a hatékony felzárkózáshoz. Ezekből kell kiválogatni azokat a pontokat, amelyeket meg kívánunk valósítani, és próbáljuk meg elkerülni azokat a hibákat, amelyeket elkövettek az utóbbi években.

- Mi lehet a legnagyobb hiba?

- Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy mi történik körülöttünk a világban, s bezárkózunk. Azt kellene elfogadni, hogy a szociális biztonság és a versenyképesség nem egymásnak ellentmondó tényezők. Nem azzal lehet a szociális biztonságot növelni, ha nem teszünk a versenyképesség érdekében. Hosszú távon nem az állam által fizetett alamizsnák nyújtják a jólétet, hanem az erős gazdaság, ezt kell szem előtt tartani.

1979–1985 között a bank londoni leányvállalatánál, a Hungarian International Bank Ltd.-nél dolgozott, majd a nemzetközi osztály helyettes vezetőjeként tevékenykedett.

1989-ben az akkor alapított CA BB, későbbi nevén Creditanstalt Értékpapír Rt. elnök-vezérigazgatójává nevezték ki.

1997–98-ban a CA IB Investmentbank AG ügyvezető elnöke Bécsben.

1998-tól 2002-ig a Budapesti Értéktőzsde tőzsdetanácsának elnöke volt.

1999-től a Deloitte Magyarország elnöke, majd 2000–2007 között elnök-vezérigazgatója.

2007. március 3-tól a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki, hatéves mandátummal.

1979–1985 között a bank londoni leányvállalatánál, a Hungarian International Bank Ltd.-nél dolgozott, majd a nemzetközi osztály helyettes vezetőjeként tevékenykedett.

1989-ben az akkor alapított CA BB, későbbi nevén Creditanstalt Értékpapír Rt. elnök-vezérigazgatójává nevezték ki.

1997–98-ban a CA IB Investmentbank AG ügyvezető elnöke Bécsben.

1998-tól 2002-ig a Budapesti Értéktőzsde tőzsdetanácsának elnöke volt.

1999-től a Deloitte Magyarország elnöke, majd 2000–2007 között elnök-vezérigazgatója.

2007. március 3-tól a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki, hatéves mandátummal. -->