BUX 44,034.83
+1.30%
BUMIX 3,777.58
-0.62%
CETOP20 1,851.66
+1.48%
OTP 9,290
+4.03%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
ZWACK 17,400
0.00%
0.00%
ANY 1,585
+2.92%
RABA 1,125
-0.88%
+4.46%
+0.32%
-0.66%
0.00%
-0.52%
+4.17%
-4.99%
0.00%
-0.95%
OTT1 149.2
0.00%
-1.77%
MOL 2,936
+1.24%
DELTA 39.15
+0.90%
ALTEO 2,760
-0.72%
0.00%
+0.91%
0.00%
0.00%
-0.64%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-2.05%
+1.11%
0.00%
SunDell 45,800
0.00%
+0.29%
+5.08%
-3.33%
0.00%
-0.77%
+5.29%
GOPD 12,400
0.00%
OXOTH 3,490
0.00%
+0.94%
NAP 1,192
-3.09%
0.00%
-5.84%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Szigorít a versenyhivatal

Az elmúlt időszakban milliárdos bírságok helyett inkább vitára ingerlő ügyekkel váltott ki érdeklődést a Gazdasági Versenyhivatal. Pedig, mint Nagy Zoltán elnök mondja, nem csinálnak egyebet, csak végzik a dolgukat. Amúgy várhatóan ismét a bírságösszegek kerülnek a figyelem középpontjába. Szigorítanak.

Vihart kavart az Élelmiszer Termékpálya Kódex miatt indult eljárás, megrökönyödést keltett az elmaradt Ringier–Bors fúzióval kapcsolatos közlemény, a Fővárosi Ítélőtábla pedig rendre kritizálja a GVH bírságkiszabási gyakorlatát. Mit szól mindehhez?

Azt, hogy a hivatal nem tesz egyebet, mint végzi a dolgát. Elég gyakran, mondhatni hetente érik kisebb-nagyobb viharok a házunk táját, megjegyzem, szinte mindig alaptalanul. Persze mi is követünk el hibákat, de működésünk alapelveit semmilyen lobbi nyomására nem adjuk fel.


Az élelmiszerkódex-ügy nem mondható mindennaposnak. Ráadásul a hatálybalépés küszöbén, egy hónappal előtte indították az eljárást.

Ez igaz. A kódex tartalmát csak az aláírások után ismertük meg, és miután kiderült, hogy van néhány olyan pontja, amely a versenytörvénybe és az uniós versenyszabályokba is ütközik, aggályainkat az aláírók tudomására hoztuk. Ezzel azt akartuk elérni, nehogy belefussanak egy olyan jogsértő helyzetbe, amelyet elkerülhetnének. A versenyfelügyeleti eljárást elindító végzésben igyekeztünk igen pontosan meghatározni kifogásainkat. Ilyen részletes végzést ügyindításkor ritkán hozunk, majdnem olyan volt, mint egy versenytanácsi előzetes álláspont, azért, hogy az aláírók elkerüljenek egy hosszadalmas procedúrát. Szerettük volna mielőbb, még a kódex július elsejei hatálybalépése előtt tisztázni a problémát.


Azt ígérték, hogy addigra hasznosítható véleményt formálnak, de nem tették.

Valóban, ugyanis az érintettektől – beleértve az agrártárcát – nem kaptuk meg időben azokat a tájékoztatásokat, amelyeket kértünk. Jó lett volna tudnunk, hogyan látják a kódex néhány, nem egyértelmű pontját, amelyet mindenki a maga szája íze szerint értelmezhet, s amely tán éppen ezért, a felek közötti viták elrejtésére került a szövegbe. A kódex hatályba lépett, ám ez idő tájt senki sem tartja magára nézve kötelezőnek a versenyfelügyeleti eljárás miatt. Változatlanul arra törekszünk, hogy az ügyet mielőbb lezárjuk, mert a kódex iránya alapvetően jó, gyakorlata hasznos lehet. Könnyen a végére járhatnánk, ha az érdekeltek egyenként bevállalnák, hogy kiveszik az általunk aggályosnak tartott öt passzust. Ha nem, úgy több hónapig eltarthat, amíg a GVH versenytanácsa dönt.


Időközben a hazai agrártermékek védelmében majdnem született egy olyan törvény, amely az agrártárca vezetőjének adta volna a döntés jogát abban, hogy a GVH indíthat-e eljárásokat. Ez válasz volt a kódexügyre?

Nagyon remélem, hogy nem. De örülök, hogy az a szabályozás nem született meg, helyette a parlament módosította az agrárpiaci rendtartást, s elfogadott egy kifejezetten a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kereskedelmére vonatkozó törvényt. Az előbbi lehetővé teszi a piaci szereplőknek, hogy önszabályozó módon etikai kódexet alkossanak, és megengedi számukra a termékek árára, értékesítésére vonatkozó információnyújtást, ha annak több a társadalmi haszna, mint a kára. Hatásköri problémák itt felmerülhetnek. A szövegezés alapján kíváncsian várjuk, vajon adott esetben az agrárigazgatás vagy a versenyhivatal kompetenciája lesz-e a jogsértés megállapítása. Megítélésem szerint egyébként a miénk. A köztársasági elnök a kereskedelmi törvényt nem írta alá, mert azt előkészítetlennek, átgondolatlannak, ellentmondásokkal terheltnek, emiatt kitűzött céljai elérésére nagy valószínűséggel alkalmatlannak találta. Ehhez annyit fűznék hozzá: sajnálatosnak tartom, hogy az előkészítésbe sem az agrártárca, sem az ebben aktív országgyűlési bizottság nem vonta be a GVH-t. A korábban emlegetett jó közös cél érdekében talán most előbbre tartanánk, ha a mi sajátos szaktudásunk is segítette volna az előkészítő szakmai munkát.


A miniszterelnök magatartási kódex kidolgozását javasolta a kereskedelmi bankoknak a közelmúltban. Lehet, hogy ez is versenytörvényt sért?

Amit a miniszterelnök javasolt, az nem sérti sem a hazai, sem a közösségi versenyszabályokat. Bármely magatartási-etikai önszabályozást örömmel támogatunk, ha a társadalmilag hasznos, a jó célt olyan módon kívánja elérni, hogy nem korlátozza a versenyt. Jelen esetben a cél az, hogy a kereskedelmi bankok eddigi korlátlanul széles egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatát korlátok közé szorítsák. A márciusban elfogadott törvénymódosítás tartalmaz néhány kodifikációs hibát, ezen túlmenően van néhány hiányossága is, mint például az, hogy az ügyfél számára hátrányos szerződésmódosítási lehetőséget nem szűkíti a bankon kívül álló körülmény fennállására. Az augusztustól hatályos törvényben lévő hibák kijavításáig az egy alkalmazható módszer, hogy ez idő alatt a bankok önkorlátozó módon, a magatartási kódex előírásai alapján működnek.


A Ringier Kiadó elállt a Bors című napilapot kiadó Híd Rádió megvásárlásától, a beadott fúziós kérelmét pedig visszavonta. Önök mégis közleményben, üzleti adatokkal részletezték az ügyet. Miért?

Nem az volt a célunk, hogy kárt okozzunk a Ringier-nek. Az engedélyezés kapcsán igen alapos elemzést készítettünk. Ez fontos ügy volt, nem pusztán egy a tucatból. Arra jutottunk, hogy az érintett piacon még nem zajlott le a konszolidációs folyamat, a jövőben is várhatók fúziós mozgások, az eset igen tanulságos lehet nemcsak a versenyügyekkel foglalkozóknak, hanem a szélesebb üzleti közönségnek, az érintett piac szereplőinek is. A GVH következtetései ugyanis támpontot jelenthetnek a későbbi üzleti döntéseikben. Egyik alapelvünk a transzparencia, ezt érvényesítjük, különösen ha olyan szakmai eredményre jutunk, amelynek társadalmi haszna kellően nagy ahhoz, hogy nyilvánosságot kapjon. Egyébként volt már hasonló esetünk, egy távközlési fúzió, amelyet nagyon röviden zártunk le. Akkor az adott piac szereplői azt kifogásolták, hogy elemzéseinket nem osztottuk meg velük.


Ilyenkor üzleti titkok sérülhetnek.

Üzleti titkot nem sértettünk, ebben biztos vagyok.


Nyilvánosságra került a malmok sok milliárd forintos titkos versenykorlátozó manipulációja annak a személynek a révén, aki a GVH-t információkhoz juttatta. Sérelmezte, hogy a hivatal magára hagyta. Miért nem védik meg?

Mivel az eljárás folyamatban van, így csak a legrövidebben tájékoztathatom. A bejelentő a feltárás kezdeti szakaszában valóban segítette a hivatal munkáját. Tőlünk azonban támogatást ekkor nem kért, így az a védelem, amelyet hiányolt, nem is merült fel.


Milyen védelmet kaphat?

Tőlünk ez idő tájt tanúként annyit, ha meghallgatjuk, vallomását anonimizáljuk, hogy ne lehessen rájönni, ki árulta el nekünk a történteket. Ez persze megnehezíti a munkánkat, mert bizonyos tényeket, adatokat nem tudunk felhasználni a nyilvános eljárásban.


A bejelentőt viszont számos sérelem érheti, meghurcolhatják.

Mivel fontos társadalmi érdek fűződik a kartellek feltárásához, és ebben a munkában szükségünk van információkra, magától értetődik, hogy meg is jutalmazzuk azt, aki segít nekünk. Egyik már több éve működtetett lehetőségünk az engedékenységi politika, amely most már a versenytörvényben garantálja, hogy az ügy felderítéséhez érdemi adatokat nyújtó kartelltag részben vagy teljesen mentesül a bírság kiszabása alól. Bízunk abban, hogy a törvényi biztosíték a korábbinál jobban ösztönzi majd a vállalkozásokat a kartellezés feladására és a versenyhatósággal való együttműködésre. Egy másik fontos eszköz lehetne a bejelentő személyes díjazása. A tervek szerint ha a felderítés sikeres, a kiszabott bírság egy százaléka illetné meg.


Hol tartanak a tervek?

Részét képezik az úgynevezett antikorrupciós csomagnak, amely a közérdekű bejelentőnek védelmet nyújtana. Az igazságügyi és rendészeti tárcánál készülő csomag sorsáról nincsenek ismereteim. Mi a magunk részéről szorgalmaznánk a személyes díjazást, mert a jutalom minden bizonnyal többeket sarkallna bejelentésre.


A megtámadott határozatok kapcsán mostanában gyakran különbözik a bíróság és a hivatal álláspontja.

Sokkal több bírósági ügyünk van, mint évekkel ezelőtt, és határozataink ma is állják a törvényességi próbát. Döntéseink érdemi részét több mint 90 százalékban megerősítik az igazságszolgáltató fórumok. A kiszabott bírságokat azonban valóban gyakran csökkentik kisebb-nagyobb mértékben. Megjegyzem azonban: sokszor előfordul, hogy az elsőfokú Fővárosi Bíróság csökkenti a bírságot, míg a másodfokú ítélőtábla visszaállítja az általunk kiszabott összeget. Kétségtelen, a Fővárosi Ítélőtábla több esetben kitért arra, hogy a bírságokat nem állapíthatjuk meg mechanikusan, a bírságközleményünkben lefektetett matematikai műveletekkel. Ezekben az ügyekben kértük a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatát, mert szeretnénk hosszabb távra eligazítást kapni, miképpen alakítsuk, vigyük tovább gyakorlatunkat. A versenytörvény ugyanis a bírság meghatározására elég tág lehetőséget ad, ezt szűkítettük a bírságközleményünkben egyebek közt matematikai módszerekkel.


A közleményt az ítéletek miatt tették félre?

Korántsem. Többéves, rászorul egyébként is némi változtatásra, hiszen fejlődik a gyakorlatunk. Egyébként már volt olyan eset, amikor okkal eltértünk a közleményünktől, például a Heves és Nógrád megyei közbeszerzési útépítési összejátszás kapcsán, amikor hárommilliárd forintos bírsággal sújtottuk a résztvevőket. Újraépülő gyakorlatunk egyik jele, hogy előtérbe helyezzük a bírság célját, az elrettentést, különösen akkor, ha többszörösen visszaeső vállalkozásról van szó.


Tehát szigorítanak.

Igen. Kartellezés esetén és fogyasztói ügyekben egyaránt.










Névjegy: Nagy Zoltán (50)

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakán végzett. Az Amszterdami Egyetemen is diplomát szerzett. Dolgozott az Ipargazdasági Intézetben és az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében.

1991–94 között a pénzügyi tárca kabinetfőnöke, a kormány gazdasági kabinetjének irodavezetője, utóbb a tárca közigazgatási államtitkára volt. Elnök-vezérigazgatóként tevékenykedett az OTP-Garancia Biztosító Rt.-nél, majd igazgatóként az ÁSZ-nál. 1998 óta áll a GVH élén.

MAGÁNÜGY.

Nős, felesége jogász. Egy fiú- és egy leánygyermek édesapja. Kevés szabadidejét a családnak szenteli, számára a gyerekekkel való együttlét a legörömtelibb kikapcsolódás.

1991–94 között a pénzügyi tárca kabinetfőnöke, a kormány gazdasági kabinetjének irodavezetője, utóbb a tárca közigazgatási államtitkára volt. Elnök-vezérigazgatóként tevékenykedett az OTP-Garancia Biztosító Rt.-nél, majd igazgatóként az ÁSZ-nál. 1998 óta áll a GVH élén.

MAGÁNÜGY.

Nős, felesége jogász. Egy fiú- és egy leánygyermek édesapja. Kevés szabadidejét a családnak szenteli, számára a gyerekekkel való együttlét a legörömtelibb kikapcsolódás. -->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek