A biztonság ára

A tagok például kifejezetten jól járhatnak a reformmal – állítják legalábbis a nagyobb pénztárak –, hiszen egy tőkeerős cégben sokkal nagyobb biztonságban van a hosszú évtizedeken át gyűjtögetett, majd járadék formájában kifizetendő vagyonuk, mint egy szövetkezeti formában működő kasszában. További biztonságot nyújthat nekik, hogy a részvénytársasági formában működő cégnek lesz végre valódi tulajdonosa, akit felelőssé lehet tenni a döntésekért.

A tulajdonosi jogok elvesztéséért pedig feltehetően kevesen sírnak majd, hiszen a tagok ezeket a legtöbb pénztárnál valójában eddig sem gyakorolhatták. Az esetenként több százezres létszámú tagság bajosan vehetett volna részt a közgyűléseken, és a szavazataik összeszámlálása sem lett volna egyszerű.

A közgyűléseket ennek ellenére meg kellett tartani, a pénztárak pedig kifejezetten örülnek annak, hogy erre a jövőben nem lesz már szükség. Ez ugyanis nagymértékben megkönnyíti majd a befektetési és más fontos döntések meghozatalát, s az intézmények rugalmasabban reagálhatnak a piaci változásokra.
Áldozatokkal is járhat azonban a rendszer reformja. Az már most világosan látható, hogy a kisebb, pénzügyi intézményi háttérrel nem rendelkező kasszák korántsem biztos, hogy képesek lesznek a törvényi előírásoknak megfelelően átalakulni, ezért megszűnhetnek, vagy kénytelenek lesznek beolvadni egy másik pénztárba.

Az így koncentrálódó piac pedig a verseny szűkülését is hozhatja majd.

A nagyobb biztonságért azonban ez elfogadható ár.