A hajós meg a cél

Ez nem volt a célja, így a szél sem érdekli. Most a válságkezelésre koncentrálnak, a költségvetés feszítő számaira. Így aztán koncepciót, stratégiát nehéz számon kérni a 2008 januárjától parlagon heverő, sokat érő ingatlan ügyében. Más kérdés, hogy az előd miért nem volt képes végiggondolni e grandiózus terv minden állomását, a következményeket, a szükséges költségeket. A több mint tízmilliárdnyi fölösleges kiadást.

Meg aztán hol van már az a szél? Tovaszállt. Most válság van, nyomott ingatlanárakkal. Nem lenne értelme eladni a korábban tízmilliárdra becsült területet. Igaz, a válságon is túl jutunk egyszer, s ha addigra sem lesz koncepció, akkor az újabb jó lehetőség tovaszállhat.

Jó esély van erre. Ez a kormány már nem fog dönteni ebben az ügyben. Ha ugyanis most írna ki pályázatot a hasznosításra, könnyen megkapná, hogy még az utolsó pillanatban is az állami vagyon kiárusításán ügyködik. Ha viszont nem lép semmit, az lesz a baj, hogy nem készül fel a kínálkozó lehetőségre. Mindkét állításban van valami. Marad tehát az időhúzás. Az állagmegőrzés. Milliókért.

Adódna persze más megoldás is. Például a megegyezés. A leendő kormányerővel együtt kidolgozható lenne egy stratégia, aminek a megvalósítása már a jövő év tavaszán-nyarán hivatalba lépő erők kompetenciája lenne. Ez racionális lenne. Az ingatlanpiac mélyrepülésének vége lesz, s ha addigra van elképzelés, a haszon nagyobb lehet.
Nem lesz elképzelés. A választási kampány mindjárt beindul. S kit érdekel ilyenkor az, hogy egy időben meghozott döntéssel a veszteséget minimalizálni lehetne?