Jogszerű pótcselekvés
Az Alkotmánybíróság (AB) szerint ugyanis a jogalkotó hatáskörébe tartozik az, hogy ilyen korrekciós tételekkel módosítsa az adóalapot. Bár előzetesen több adószakértő és az országgyűlési jogok biztosa is úgy vélekedett, hogy a járulék utáni szja-fizetés finoman szólva furcsa, az AB végül nem nekik adott igazat.
Tény, hogy a kifogásolt passzus megsemmisítése – lévén fő állami bevételi forrásról van szó – alaposan kihúzta volna a talajt a 2010-es büdzsé lába alól. A kabinet ugyanis minden igyekezete ellenére sem tudta volna év elejével az új helyzethez igazítani az adószabályokat. Maradt volna tehát az évközi szja-módosítás, minden adóbevalló rémálma.
Mindettől azonban marad a kérdés: mi a célja a sokak által tévesen „szuper” előtaggal illetett bruttósításnak? Bár valóban jól hangzik, hogy csökkennek az adókulcsok, talán még a felületes hírfogyasztók is jól tudják: az szja-teher mérséklődése nem ennek, hanem a sávhatár kitolásának köszönhető. Ehhez pedig semmi szükség az adóalap módosítására.
Így világosan látható, mekkora bruttó összeget emészt fel egy-egy dolgozó foglalkoztatása – érvel a kormány. Ám ez korántsem igaz, hiszen az adóalap így sem tartalmaz néhány kisebb munkáltatói, valamint egyetlen munkavállalói járulékot sem. Ráadásul a mellékhatások semlegesítése végett a bruttósítás miatt jelentősen növelni kellett az adójóváírás keretét és összeghatárát is. Holott korábban éppen ennek, a minimálbér kvázi adómentességét biztosító rendszernek a kivezetése volt a cél.
Egy pozitív hozadéka mindenképpen van a dolognak a kormány számára: az egészségügyi hozzájárulás mértékét az „egyenlő elbánás” jegyében lehetett 27 százalékra emelni.
