A recesszióba vezető út is jó szándékkal van kikövezve
Most már kijelenthetjük, hogy az idei év sem különb az előzőktől. Ismét bekövetkezett egy olyan esemény, amellyel nem számoltunk, és amely alapjaiban írja át az előrejelzéseket. A koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború, az amerikai vámintézkedések után most a közel-keleti események forgatják fel a pénzpiacokat és a gazdaságok működését. Az Irán elleni támadás bizonyos szempontból nem okozott meglepetést, várható volt, hogy előbb vagy utóbb ismét háborús zónává válik a régió, azonban annak intenzitása, kiterjedtsége, illetve következményei túlszárnyalták az előzetes várakozásainkat. Jelenleg teljes a bizonytalanság, hogy mikor érhet véget a konfliktus, habár amerikai részről igyekeznek nyugtatni a piacokat, hogy minden a tervek szerint halad, és csak rövid konfliktusra kell készülni, ez inkább hat kincstári optimizmusnak. A napi hírek pont az ellenkezőjére utalnak, minden nappal egyre csökken az esélye, hogy gyorsan véget ér a konfliktus – mint az elmúlt évek közvetlen iráni–izraeli összecsapásai –, miközben a sérülő infrastruktúra a helyreállást is késlelteti.
A Hormuzi-szoros lezárása, továbbá a piaci várakozások, az ellátással kapcsolatos bizonytalanság drasztikusan felfelé hajtotta az energiaárakat a világpiacon. Ez pedig fokozatosan begyűrűzik közvetlenül az üzemanyagárakon, közvetve a termelési költségeken keresztül a fogyasztói árakba. Vagyis kívülről nézve ott vagyunk, ahol 2022-ben az orosz–ukrán háború kitörését követően.
A figyelem tehát ismét a jegybankokra irányul, hogy mit lépnek, beavatkoznak-e a piaci folyamatokba.
A tankönyvi válasz ebben az esetben a nem lenne. A monetáris politika az eszköztára segítségével nem tud hatni a kínálati folyamatokra, csak a keresletet tudja befolyásolni. Egy, a közel-keleti konfliktushoz hasonló sokk esetében a kiváltó okokat nem tudja megszüntetni vagy enyhíteni.
Van azonban néhány körülmény, amelynek bekövetkeztekor mégis szóba kerülhet a jegybanki reakció:
- Egyrészt a globális sokkok rendszerint kedvezőtlenül érintik a feltörekvő piacokat, az árfolyamok gyengülnek, miközben megindulhat a tőkekivonás, amelyet a jegybankok kamatemeléssel tudnak ellensúlyozni.
- A másik ok a piaci várakozások befolyásolása, szigorúbb kamatkondíciók lefelé vihetik az inflációs várakozásokat, ami elejét veheti egy tartósan magas inflációs környezetnek.
A nagy jegybankok (Fed, EKB) 2022-ben ezt rontották el, az infláció megugrását nagyon sokáig csak átmenetinek tekintették és kommunikálták, ezért nem is reagáltak rá. Tudjuk, ennek mi lett a következménye…
A várakozásoktól eltekintve, a kamatemelés a nagy gazdaságokban inkább csak ártana. A hitelezés visszafogásán, a törlesztőrészletek emelésén keresztül visszafogná a belső keresletet, ami az inflációra is negatívan hatna. Két probléma merül fel ezzel kapcsolatban: egyrészt a lépés csak mélyíti az energiaárak megugrásának gazdasági hatásait, másrészt ez a folyamat nem azonnal, hanem csupán elnyújtva jelentkezik.
A monetáris transzmisszión keresztül csak nagyon lassan, hosszú hónapok alatt gyűrűzik be a jegybanki szigorítás a gazdaságba, miközben az energiaárak sokkal gyorsabban, néhány hét alatt megjelennek a fogyasztóknál.
A feltörekvő piacok esetében ki kell emelni, hogy a szigorítás is sokszor kikényszerített lépés: kénytelenek követni a nagy jegybankok politikája által kijelölt utat, ezért is figyeljük mindig árgus szemekkel a Fed és az EKB kommunikációját.
Jegybanki kamatdöntések
Az elmúlt hét jegybanki kamatdöntései a Fed és az EKB részéről is érdekes fejleményeket mutatnak. Mindkét jegybank rendkívül óvatos hangnemet ütött meg, a kockázatokat és a bizonytalanságokat emelték ki a zajló események kapcsán. Powell esetében kérdésként fel is merült a kamatemelés lehetősége, amelyet a hamarosan leköszönő jegybankelnök nem tartott elképzelhetetlennek, miközben a kiadott dot-plot nem tartalmaz erre utalást. A Fed egyébként is speciális helyzetben van: az infláció az elmúlt időszakban a cél feletti szinten ragadt, ami óvatosságra intette a döntéshozókat. Ezzel egyidejűleg a Trump-adminisztráció irányából jelentős nyomás érkezett a kamatcsökkentés érdekében. A Fed-kommunikáció és az annak nyomán megjelenő kamatemelési várakozások az EKB döntését is más megvilágításba helyezték. A piac az inflációs kockázatok hangsúlyozását, az adatvezérelt döntéshozatalt sokkal könnyebben értelmezte egy kamatemelés előkészítésének.
A két jegybank hangnemének meg is lettek a piaci hatásai.
Jelenleg a piaci árazások alapján év végéig egy vagy legfeljebb két kamatemelés jöhet a Fed részéről, szemben a kamatdöntés előtti egy vagy két vágással, míg az EKB esetében a piacok áprilisi kamatemelést és októberig összesen 75 bázispontos szigorítást áraznak.
Nagyot fordult tehát a világ rövid idő alatt. Nem tudjuk, hogy mi volt az EKB előzetes célja – a Fed esetében pedig a politika is zavarja a képet –, azonban láthatjuk, hogy a piac erőteljesen reagált, talán sokkal nagyobb mértékben is, mint azt a döntéshozók várták. Lehet, nem is bánják, legalább nem esnek abba a hibába, mint 2022-ben.
A Fed és az EKB esetében ugyanakkor Pandora-szelencéjének – kamatemelés – kinyitása inkább hiba, mintsem racionális reakció egy váratlan esemény következtében. Az elmúlt évek sokkjai után töredezett világgazdaságban, a geopolitikai folyamatok okozta bizonytalanságban sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a döntéseik, a kommunikációjuk járulékos következményeire, mintsem megpróbálni kijavítani a korábban elkövetett hibákat, amelyekkel ahelyett, hogy segítenék a megoldást, inkább csak elmélyítik a problémákat.
A szerző további cikkei
Vélemény cikkek
