Ismét felvetődött a kötelező lakásbiztosítás gondolata

Biztosítási szempontból a mostanihoz hasonló időjárási anomáliákkal már eddig is számoltak a díjakat képző szakemberek. Egy-egy ilyen káresemény-sorozat önmagában még nem okozhat lényeges díjváltozást. A nagy kérdés az, hogy ez a korábban nem tapasztalt jelenség – a klímaváltozás egyik jeleként – a jövőben nagyobb valószínűséggel következik-e be, mint korábban. Erre ma senki nem ismeri a választ. Arra tehát nem kell számítanunk, hogy a lakásbiztosítások díjai egyik hónapról a másikra alapvetően megdrágulnak.

A hosszú távú folyamatokkal kapcsolatos bizonytalanság ugyanakkor valamilyen hatást kétségtelenül gyakorol majd az árakra. Már akár ősszel megemelkedhet a biztosítók által a nemzetközi piacokról vásárolt katasztrófafedezetek ára, ami a mai 27 ezer forintos éves lakásbiztosítási átlagdíj mintegy 10-15 százalékos emelkedését vonhatja maga után.

Az ingatlantulajdonosok szempontjából már nagyobb problémát jelenthet az a tény, hogy a biztosított ingatlanok több mint fele nem rendelkezik a megfelelő fedezettel – ezt a jelenlegi kárfelmérés során szerzett tapasztalatok is megerősítették. Az az ingatlan, amelyre tíz-tizenöt évvel ezelőtt kötöttek biztosítást – ha azt az időközben bekövetkező vagyongyarapodás szempontjából nem gondolták megfelelően újra, és nem éltek az értékkövetés lehetőségével – ma már jelentősen alulbiztosított lehet. Ez azért különösen veszélyes, mert erről sokszor nem is tud a biztosított, az csak a káresemény bekövetkezte után válik világossá számára, igen komoly egzisztenciális nehézségeket okozva. A probléma tömeges, amire minden piaci szereplőnek az eddiginél is hatékonyabban kellene felhívnia az ügyfelek figyelmét.
Bár a biztosítás karbantartása díjemelkedéssel járhat, van mód a biztosítási díj csökkentésére is, amióta a lakásbiztosításban is megjelent az önrészesedés vállalásának lehetősége. Mivel a biztosítók kárkifizetéseinek meghatározó része bagatell, néhány 10 ezer forintos károkhoz kapcsolódik, ez a megoldás a díjakat érezhetően, akár 25 százalékkal is mérsékelheti.
Persze az alulbiztosítottságnál még komolyabb probléma a biztosítások hiánya. Jelenleg a biztosított lakások aránya 72 százalék, ugyanakkor éppen a legkockázatosabb ingatlanok nem rendelkeznek biztosítási fedezettel. Ezek esetében a rendszer az állam korlátlan felelősségére épít: a természeti katasztrófákat követően ugyanis azok a károsultak, akik nem rendelkeznek biztosítással, az államtól várják a kártérítést. Ezért időről időre felvetődik az az igény, hogy jogszabály kötelezzen mindenkit egy alapszintű, legalább katasztrófafedezetet tartalmazó lakásbiztosítás megkötésére.
Az elképzelés célkitűzéseivel nehéz volna egyet nem érteni, ugyanakkor – mint azt a jelenlegi romániai példa is mutatja – a megvalósítás már annál nehezebb. Túl azon, hogy lehetetlen olyan alacsony díjszintet előírni, amit mindenki ki tud fizetni, tisztán üzleti alapokra helyezve nehézséget okoz a biztosítói érdekeltség megteremtése is.
A megoldást a kötelező egyéni biztosítás bevezetése helyett olyan, az egyes települések vagy kistérségek által megköthető katasztrófabiztosítási konstrukciók bevezetése jelentheti, amelyek a szociálisan rászorulók számára megteremti az alapvető védőhálót, miközben fenntartják az egyéni biztosítás megkötésére vonatkozó érdekeltséget is. Joggal bízhatunk abban, hogy sok egyéb káros következménye mellett a közelmúlt extrém időjárásának lesz olyan pozitív hatása is, amely elősegíti ennek az immár több évtizede húzódó problémának a hosszú távú megoldását.

A szerző az Union Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója