Még csak most jön az Orbán-kormány igazi próbatétele
Egyenesbe kerülhet a kormány gazdaságpolitikája és annak nemzetközi megítélése is bő egy hónapon belül, legalábbis akkor, ha a miniszterelnöki bejelentéseknek megfelelően több százmilliárd forintot faragnak le a költségvetés kiadási oldaláról. Egyelőre ugyanis csak meglehetősen egyoldalú értékelést lehet mondani az utóbbi fél év kormányzati tevékenységéről: a kabinet brutális mértékű különterheket rakott a „kiválasztott” ágazatok nyakába, és finoman szólva aggályos módon tereli vissza a hárommillió magán-nyugdíjpénztári tag jó részét az állami tb-be. Azon túl, hogy e két tényező kifutásával megtakarítások nélkül ismét jelentős mértékűvé nőne a deficit, a finnyásabbak (mint én is) azt is sérelmezhetik, hogy a kormány a lakosság szemében „vérszívónak” számító szektorokat „bünteti”, és mindehhez – hogy is nevezzem – igencsak egysíkú kommunikáció társul. Ennek alapján vélik sokan populistának és demagógnak a kormány politikáját.
A jegyzethez tartozó cikkünk itt olvasható!
Mindebben gyökeres fordulatot hozhat, ha a közeljövőben valóban csökkentik a nagy kiadási tételeket. Nem tudom, a kormány képes lesz-e drákói módon szigorítani a nyugdíjazás és a rokkantnyugdíjazás feltételeit, de már az is hatalmas siker lenne, ha jelentősen csökkenne a nyugdíjkassza második pillér nélkül is több mint 500 milliárd forintos hiánya.
Ha Európa legerősebb gazdaságában a német nyugdíjasok elviselik, hogy csak bizonyos időszakokban jár nekik ingyenes közösségi közlekedés, minden bizonnyal a mi időseink is képesek erre. És bizony a sok esetben már „idült” munkanélküliség felszámolásához is erős kényszerítő eszközökre lesz szükség a munkahelyteremtés mellett. Talán a legaggályosabb a gyógyszertámogatások lefaragása, de tagadhatatlanul tetemes tétel (a gyógyászati segédeszközökkel együtt) a közel 400 milliárd forintnyi éves kiadás.
Ha a különadók kifutásának idejére bebizonyosodik, hogy az államkassza nélkülük is csekély deficitet mutat, egyet tehetünk: megemeljük a kalapunkat.
