Nem látszik, mi veheti át az autóipar húzóágazati szerepét

Az ezredforduló óta a magyar ipar a GDP 22-24 százalékát termeli meg, ebből a sávból egyelőre nem tört ki. A folyamatokat a feldolgozóipar fejlődése irányítja, ez a nemzetgazdasági ág is elég stabilan a GDP 19-21 százalék közötti sávban mozog, tehát relatív súlya nem változott (bár 2014. I. félévében viszonylagos csúcsára került).

Az ipar súlya a mezőgazdaság, illetve a szolgáltatások rovására nőhetne. Az előbbi nyilvánvalóan nem célja a kormányzatnak. A szolgáltató szektor visszaszorítása – túl azon hogy produktív-improduktív tevékenységek a rossz emlékű megkülönböztetését idézi fel – a gazdasági fejlődés legfontosabb tényezőjét, a munkamegosztás, specializáció és csere megvalósítását lehetővé tevő tevékenységet korlátozná.

Az ipari termelés növekedése azért kiemelten fontos kérdés, mert egyrészt közvetlen és közvetett keresletet támaszt a nemzetgazdaság többi szektora felé, másrészt jelentős a foglalkoztatási szerepe. Az eltelt négy évben az ipar némi ingadozással növekedett. A 2010 évi átlagos termeléshez viszonyítva 2011-ben 5 százalékkal, 2012-ben csak 4-gyel, 2013-ban ismét 5-tel volt magasabb a termelési volumen. Vagyis: 2011-ben az előző évhez képest 5,6 százalékkal nőtt, 2012-ben 1,8 százalékkal csökkent, 2013-ban ennél kicsit kevesebbel, 1,1 százalékkal emelkedett az ipari termelés volumene. Az igazi nagy lendületet az idei évben vette: 2014 első hét hónapjában már átlagosan 13 százalékkal haladta meg az ipari termelés a 2010 évit. A Növekedési Tervben súlypontinak kijelölt iparágak közül a járműipar valóban kiugró teljesítményt mutatott, az elektronikai iparhoz fűzött optimista várakozások viszont nem teljesültek (bár a II. negyedévben már itt is növekedés volt). Mint tudjuk, mindkét esetben külföldi nagyvállalatok magyarországi telephelyéről szóló korábbi döntések állnak a termelés felfutása, illetve leépítése mögött.

Az említett nagyvállalati döntések álltak a mögött is, hogy 2013 végére a feldolgozóipari beruházások volumene 37 százalékkal volt magasabb, mint 2010-ben. Ezt elsősorban a Mercedes és Audi gyárberuházás 2011 évi elszámolása okozta. A járműipari cégek és az autóipari beszállítók bővítései állnak az idei első negyedévi 28 százalékos feldolgozóipari beruházás növekedése mögött is. Hasonlóan jó – három év alatt összesen 25 százalékos, az idei év elején 18 százalékos – növekedést a vízellátás, szennyvízkezelés, hulladékgazdálkodás ág mutat fel, itt a ismeret uniós környezetvédelmi programok léptek életbe ez idő alatt. Ijesztő viszont, hogy a villamos energia, gáz, gőzellátás ágban összesen 48 százalékkal csökkentek a beruházások három év alatt, bár az, hogy idén már itt is megindult a növekedés javít a helyzeten. Valamelyes a bányászati beruházások is csökkentek.

Az ipar exportorientációja nem változott. Ennek részben méretgazdaságossági okai vannak, a magyar piac egyszerűen túl szűk a modern gyáripari sorozatnagyságok felvételéhez. Másrészt Adam Smith óta tudjuk, hogy a munkamegosztás növeli a megtermelt értéket. A magyar cégek részvétele a nemzetközi forgalomban tehát hozzájárul a magyarországi jólét növekedéséhez. A 2010. évi átlagtól a belföldi értékesítés volumene 2014 első félévében 9 százalékkal elmaradt, az exporté 22 százalékkal magasabb volt. Az export felfutása szintén az említett külföldi nagyvállalati telephelyek termelésbeállásával függ össze, ezek nem a belföldi igények kielégítésére települtek hazánkba. A folyó áron számba vett ipari értékesítés 53 százaléka talált gazdára a külpiacokon 2010-ben és 63 százaléka 2014 első félévében. A feldolgozóiparban még magasabbak az arányok: a 2010. évi 70 százalékról 2014-ben 74 százalékra nőtt az exporthányad. Ugyanakkor az ipari import is növekedett, a behozó, illetve feladó vállalat ágazata szerint számított forgalomban a feldolgozóipari cégek országhatáron átmenő forgalmának 10-12 százalékát tette ki az egyenleg (exporttöbblet), tehát az ágazaton belüli kereskedelem aránya meglehetősen stabil volt.

A három legjelentősebb exporttöbbletet elérő ipari alág a gyógyszergyártás, a vegyi anyag- és termékgyártás, valamint az élelmiszeripar volt. Importtöbblet a kőolaj-feldolgozás, kokszgyártás alágban, az energiaszektorban és szerény mértékben az elektronikai iparban mutatkozott. Az ágazaton belüli kereskedelem (alacsony egyenleg) az elektronikában, a járműgyártásban, valamint a fa-papír- és nyomdaiparban volt erős. Ez meg is felel az ágazatok jellegének, valamennyire igaz az, hogy termékei összetettek, több feldolgozási fázison mennek át, tehát itt a munkamegosztás az önellátással szemben különösen képes növelni a közösen előállított értéket.

Az ipari foglalkoztatás növelése szintén fontos szempont volt a Növekedési Tervben. Ez a feldolgozóiparban meg is valósult, a másik két alágban (bányászat, energiaszektor) nem. Összesítve az ipar az egész időszak alatt a dolgozók 24 százalékát foglalkoztatta, tehát súlya, szerepe e téren sem nőtt meg. A feldolgozóiparban idén megindult dinamika talán változtat ezen, ha tartósnak bizonyul.

Mint láttuk, az ipari növekedés húzóereje a kivitel dinamikája volt. Így a közeljövő kilátásait is elsősorban a külpiaci kereslet alakulása fogja meghatározni, hiszen számottevő belföldi piacbővülésre nincsen kilátás. Bár némi növekedés most megfigyelhető a belföldi értékesítésben is, ez elsősorban annak köszönhető, hogy néhány autóipari beszállító cég is felfuttatta termelését a nemrég beindult összeszerelő üzemek mellett. A magyar export relációs szerkezetének változtatása szintén szerepelt a Növekedési Terv célkitűzései között. 2010-ben a folyó áron, forintban számított magyar kivitel 57 százaléka ment az Európai Unió régi tagországaiba, 2014 első hónapjaiban 58 százalék. Az amerikai földrész részesedése 3-ról 4 százalékra emelkedett. Ázsia súlya a magyar kivitelben 2010-ben 6,5 százalék volt, most 5 százalék. Még mindig a nyugati fejlett országok jelentik a meghatározó piacunkat. Az áruexportban Németország a meghatározó. A teljes kivitel 29 százaléka áramlott ide az idei év első öt hónapjában, élelmiszer nélkül 30. A gépipari termékek exportjában 35 százalék Németország súlya. Nyilvánvaló tehát, hogy az európai – és különösen a német – konjunktúra alakulása döntő jelentőségű a magyar ipar szempontjából.

E téren nincsenek túl jó hírek. Az Európai Unió üzleti bizalmi indexe augusztusban már harmadik hónapja csökkent, az ipari bizalmi index már májusban megkezdte az ereszkedést. A német mutató is hasonlóan alakult, az utolsó három hónap lefelé mutat. A müncheni CESifo intézet nagy figyelemmel kísért üzleti klíma indexe is már harmadik egymást követő hónapban esett júliusban, a mutató üzleti várakozásokat mutató alindexe pedig az év eleje óta leszálló pályán van. Hasonló ívet írt le a ZEW kutatóintézet konjunktúravárakozásokat bemutató indexe. Ők már augusztusi adatot is közöltek, e hónapban a mutató a hosszú távú átlaga alá esett. A Markit által közölt beszerzési menedzserindex is egy évvel ezelőtti mélypontokat ért el augusztusban mind az euró-zónabeli, mind a német feldolgozóiparban.

A beérkezett statisztikai adatok szerint az Európai Unió ipari termelése fél százalékot csökkent tavaly decemberhez képest 2014 első félévében, a német ipar csökkenése az 1 százalékot is meghaladta. A rossz tavalyi első félévi termelésnél az unió ipara 1,5 százalékkal, Németországé 1,8 százalékkal állított többet elő az idei azonos időszak alatt. Így tehát a magyar ipar idei első félévi 9 százalék feletti teljesítménye a tavalyi azonos időszakhoz képest, illetve a decemberhez képest elért csaknem ugyanakkora növekedése erősen elszakadt a főpiaci folyamatoktól. Mint tudjuk, ez elsősorban az autóiparnak köszönhető, ami ugyan nagy német autógyárak magyar telephelyeiből és azok, illetve más hasonlók beszállítóiból áll, de a késztermékek fő vevői nem a német, illetve az európai vásárlók, hanem a feltörekvő országok felső középosztálya. Épp ezért a BRICS országok növekedési problémái nagyon rosszul tudják érinteni az iparágat. További veszélyt jelent az a – a felmérések idején még nem ismert – hír, hogy az orosz kormányzat az ukrán szerepvállalása miatt hozott nemzetközi büntetőintézkedésekre válaszul a már bejelentett élelmiszer embargó mellett a gépjárművel behozatalának korlátozására készül az Európai Unióból. Ennek komoly hatása lehet a magyar gyártókra is.

A magyar közúti jármű járműgyártás kivitelének nagyjából 80 százaléka megy az Európai Unióba, 30 százalék körül Németországba. Azonban Magyarországon nem csupán a nagy autó-összeszerelő üzemek jelentik a járműipart, hanem jelentős a nekik, illetve más európai gyáraknak készülő alkatrészek, részegységek gyártása is. Az alkatrészexport értéke alig marad el a kész járművekétől. Az unió súlya ebben 85 százalék körüli, Németországé 45. Van saját orosz járműexportunk is, de ennek aránya az összesből csekély, késztermékeknél 3-4 százalék, alkatrészeknél 1-2. Viszont az unió 28 tagállamának unión kívüli autóexportjában Oroszország súlya 6-8 százalék, alkatrészekében 8-10. Németország unión kívüli kész jármű exportjának 4-6 százaléka, az alkatrészekének 8-10 százaléka megy Oroszországba. Ha az ígért embargó életbe lép, akkor az mind a hazai autógyárak, mind az európai cégeknek beszállító alkatrész, részegység gyártók számára fontos piacok elvesztését jelenti. Egyelőre persze minden bizonytalan, nem lehet tudni bevezetik-e egyáltalán a korlátozást, az milyen autógyárakat fog érinteni – például szó van arról, hogy az Oroszországban üzemmel rendelkezőket nem, de itt sem lehet tudni, hogy csak a helyi üzemnek szól beszállítások mentesülnek-e, vagy a teljes márka – így a következményeket sem lehet pontosan látni. De a lehetőség felmerülése is arra figyelmeztet: az autóipari szakosodásunk sikertényezőből veszteségforrássá válhat. Valójában természetes folyamat az, hogy az egyik, hol a másik iparág vesz lendületet és működik gazdasági hajtóerőként. Nálunk most az a gond, hogy egyelőre nem látszik, szükség esetén mi veheti át az autóipar húzóágazati szerepét.

Hanyatló szakaszban a feldolgozás

A magyar ipari konjunktúrát az úgynevezett konjunktúra-órán szoktuk ábrázolni. Ez a GKI havi konjunktúra felméréseire adott válaszokból konstruált ipari bizalmi index (erről részletesebb információk találhatók a honlapon: http://www.gki.hu/elemzesek/konjunktura-kutatas) szintjét és változásának irányát ábrázolja. Magas és növekvő bizalmi index a konjunktúra csúcs időszakában fordul elő, alacsony és csökkenő index recesszióban. A kettő között átmeneti szakasz a hanyatlás, illetve a fellendülés. Az utolsó két év adatait nézve látható, hogy a magyar feldolgozóipar már túljutott a csúcson, hanyatló szakaszban van. Még nem lehet tudni, hogy merre fordul: van lehetőség a csúcshoz való visszatérésre és a recesszióba csúszásra is. Izgalmas ősz elé nézünk.