Nagy lépés

A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról szóló, november közepén megjelent határozat fontos változás a magyar számviteli rendszerben.

A magyar kormány célja ezzel az, hogy versenyképesebbé tegye a hazai számviteli szabályozást, ezért Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek komoly feladatai lesznek a következő hónapokban. Jövő március végéig meg kell vizsgálnia a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok alkalmazásának a számviteli és adózási szabályokra, a költségvetési bevételekre, a szakemberek képzésére és a statisztikai adatszolgáltatásra.

Azt is meg kell néznie, hogy milyen feltételek mellett kaphatnak bizonyos társaságok felmentést a kötelező alkalmazás alól. A határozat példaként a kisebb bankokat vagy szövetkezeti hitelintézeteket említi, amelyeknek a jelenlegi tervek szerint kötelező lenne bevezetni az IFRS-t.

A határozattal a kormány nem kötelezte el magát egyértelműen az átállás mellett, de véleményünk szerint így is a legjelentősebb változás felé tett egy lépést a pénzügyi jelentéskészítésben a jelenlegi Számviteli törvény (Sztv.) bevezetése óta.

Az IFRS egy nemzetközileg elfogadott számviteli szabványrendszer, aminek az alkalmazását a világon több mint száz ország követeli meg legalább a nyilvánosan jegyzett társaságoknál és hitelintézeteknél. Míg a magyar számviteli törvény alapvetően taxatív jellegű, addig az IFRS egy elvi alapú szabályozás.

Az IFRS alkalmazásának az egyedi társaságok számára és nemzetgazdasági szinten is lehetnek hozadékai. Az egyedi társaságok szintjén az összehasonlíthatóságot növeli országhatárokon átnyúlóan, így megkönnyítve az elemzők munkáját. Továbbá megkönnyítheti az idegen tőkéhez való hozzáférést, mivel a nemzetközi szabványrendszeren alapuló beszámolók felé a befektetők bizalma nagyobb. Nemzetgazdasági szinten az IFRS alkalmazása erősítheti a gazdaságpolitikába vetett bizalmat, illetve az országban működő társaságok teljesítményének és pénzügyi helyzetének értékelése átláthatóbbá válik a potenciális külföldi befektetők számára is.
A változás stratégiai jellegű, sokkal jelentősebb, mint az eddig megszokott, a törvényben időszakonként végrehajtott módosítások.

Amennyiben egy társaság egyedi beszámolási célra alkalmaz IFRS-t, úgy az adófizetési kötelezettségét is a nemzetközi standardok szerint vezetett könyvei alapján határozná meg, ami azt is magával vonja, hogy az adóhatóság is IFRS szabályrendszer szerint folytatná az adóvizsgálatait. Ugyanakkor, mivel a társaságok jelentős része készít valamilyen formában IFRS jelentéscsomagot a külföldi tulajdonosnak, ezért számukra az adminisztratív terhek csökkenését hozná, ha a továbbiakban nem kellene két rendszer szerint is könyvelniük – egyet a magyar számviteli szabályok szerint, hogy az adóalapjukat meghatározzák, egyet IFRS szerint a tulajdonosnak. A banki, vagy más külső forrás bevonásához a befektető is kérheti az IFRS szerinti beszámoló készítését.

Végül, de nem utolsósorban, nemzetgazdasági szinten kiküszöbölhető, hogy az átállás hatással legyen a költségvetési bevételekre, de ez nem jelenti azt, hogy az egyes társaságok szintjén ne hozhatna jelentős változást, így az átállás adózási szempontból akár előnyös is lehet.

Ahhoz, hogy az átállással kapcsolatosan a döntést az egyedi társaság felelősségteljesen meghozhassa, komoly tudással kell rendelkeznie arról, hogy esetében milyen eltérések jelennek meg a Sztv. és az IFRS között.
Egyes eltérések a számviteli törvény és az IFRS között az adóalapra is hatással lehetnek. Például egyes vevői visszatérítések a számviteli törvény szerint költségként, míg IFRS szerint alapvetően árbevételt csökkentő tételként számolandók el. Ilyen tételek jelenleg eltérést okoznának a helyi iparűzési adó alapjában.

Összességében minden társaság számára komoly döntési helyzetet hozhat, ha a kormány elfogadja az IFRS bevezetését, ezért a választható alkalmazásra érdemes felkészülni.