„A gyakorlatnak nincs alternatívája”

– Az ezekben a hónapokban, években újjáalakuló agrárszakképzés egyik legfőbb indoka az volt, hogy a korábbi rendszerben túlságosan szétaprózott volt a rendszer. Mi változik most, mi lesz a régi struktúra helyett?
– Valóban nagy változásokat élt meg az agrárszakképzés az elmúlt időszakban, hiszen 2013 augusztusától a szaktárca, az akkori Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alá kerültek az intézmények. Ez összesen 59 feladatellátási helyet jelentett. Az intézményi rendszer átalakításával ma a Földművelésügyi Minisztérium mint fenntartó egy mélyebb hatású átalakítást is végrehajt. Ennek eredményeképp létrejön az Agrárszakképző Iskolák Hálózata. Erre azért van szükség, mert korábban a szóban forgó intézmények számos egyéb képzést folytattak, így például informatikai, vagy gimnáziumi osztályok is indultak ezekben az iskolákban. Az agrárjelleg kizárólagossá válásával párhuzamosan azonban új, a mezőgazdasághoz szervesen kapcsolódó képzések is megjelennek.

– Hogyan dolgozzák ki az új képzéseket? Mi alapján dől el, hogy mit fognak oktatni?
– A Földművelésügyi Minisztériumhoz tevékenysége révén szervesen kapcsolódnak az agrárium egyes szervezetei. A tárca feladatai közé nem csak a szakképzési teendők ellátása tartozik, hanem a stratégiaalkotás, a rendeletek alkotása és végrehajtatása. Ennek révén azonban fontos partnerei vannak, ilyen például az Agrárkamara, vagy a Mezőgazdasági Eszköz és Gépforgalmazók Országos Szövetsége, az Országos Erdészeti Egyesület. Ezt felhasználjuk az új képzések kialakításakor.

– Mi a helyzet a gyakorlati oktatással? Itt is sikerül bevonni az agrárium szereplőit?
– Az intézmények képzési kínálata térségi rendszerben épül fel, és a már bevezetett duális képzésnek köszönhetően nem feltétlenül a tangazdaságokban folyik a gyakorlati oktatás, hanem az adott régió mezőgazdasági vagy élelmiszeripari vállalkozásainál. Ezeket a gyakorlati képzést is nyújtó cégeket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara minősíti.

– Hogy fog kialakulni a képzések térségi megoszlása?
– Vannak olyan képzések, amelyeknek magas a presztízse, ezért kollégiumi ellátás esetén több száz kilométert is utaznak érte a diákok. Máshol a helyi sajátosságokhoz, vagy például a lokális élelmiszeripar igényeihez kell igazodni.

– Ez nyilván azért is szükséges, mert a meglévő tangazdaságok eszközállománya meglehetősen elavult. Van elegendő cég, amely szívesen fogadja a diákokat?
– A duális képzésnek megfelelően ahol csak lehet külső képzési helyre próbáljuk irányítani a diákokat. Mivel ez nem mindenhol megoldható, a tangazdaságok fejlesztése is fontos. Szeretném leszögezni, hogy ezek a tangazdaságok termelő egységek, tehát nem csupán az oktatás a céljuk. Tény, hogy ezekre a létesítményekre, azok eszközállományára référ a modernizálás. Ahol tehát nem megoldható a külső gyakorlati helyen, cégnél történő oktatás, ott arra kell törekedni, hogy a tangazdaság kapjon minél jobb felszerelést. Ez az irány a későbbiekben kulcsfontosságú lesz az új rendszer finomhangolása során, mivel a gyakorlati képzésnek nincs alternatívája az agrár-szakoktatásban.

– Élő tapasztalat, hogy az agráriumnak, és így az agrárszakképzésnek sincs meg a megfelelő presztízse ahhoz, hogy nagy számban vonzza a jó tanuló, jó képességű gyerekeket. Mi az ami ma ráviszi a diákokat, hogy a mezőgazdaságban tanuljanak tovább?
– Az elmúlt években a mezőgazdaság egészének presztízse felértékelődött, és az ágazatban nőtt a foglalkoztatás is. Bízom abban, hogy ez előbb-utóbb kihat az oktatásra is, és azzal, hogy a mezőgazdaság megélhetést tud nyújtani, a diákok figyelmét is felkeltheti. Arról nem is beszélve, hogy az agráriumban végbement az elmúlt években egy technológiai forradalom. A mezőgazdasági gépek működtetése ma már egyre komolyabb ismereteket, mérnöki, informatikai tudást is igényel. Ez megszólíthat egyre több olyan gyereket is, akiket érdekel a technológia fejlődése.

1999-ben, Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett matematika-földrajz szakos tanári diplomát

1999-tól 2006-ig Nyíregyházi Főiskola cégvezető

2006-tól 2009-ig Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Oktatási és Kulturális

Bizottság elnök, 2009-től a közgyűlés alelnöke

2010–2014 Országgyűlési képviselő

2014– Agrárszakképzésért felelős helyettes államtitkár a Földművelésügyi Minisztériumban

1999-ben, Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett matematika-földrajz szakos tanári diplomát

1999-tól 2006-ig Nyíregyházi Főiskola cégvezető

2006-tól 2009-ig Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Oktatási és Kulturális

Bizottság elnök, 2009-től a közgyűlés alelnöke

2010–2014 Országgyűlési képviselő

2014– Agrárszakképzésért felelős helyettes államtitkár a Földművelésügyi Minisztériumban -->