Decemberben múlt tizennyolc éve, hogy Kína csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO). Ez egyben a kezdete volt annak az időszaknak, amelyben a WTO már nem rendelkezik olyan működő bírói fellebbviteli testülettel, amely a tagállamok közötti kereskedelmi vitákban ítélkezhetne.
Miért esik szét a WTO, és újjá lehet-e éleszteni a szervezetet, mielőtt túl késő lesz?
Kína 2001-es csatlakozása előtt sokan attól tartottak, hogy ez a szervezet végét jelentheti háromféle módon. Egyfelől úgy, hogy Kína olyannyira gyakran megsérti majd a WTO szabályait – vélték a szkeptikusok –, hogy az ország ellen induló eljárások teljesen leterhelik a héttagú fellebbviteli testületet.
Attól is tartottak, hogy Kína úgy fogja kifejezni elégedetlenségét ezzel a helyzettel, hogy más országok ellen számos jelentéktelen ügyben eljárást kezdeményez. Végezetül olyan félelmek is voltak, hogy Kína akár semmibe veheti az őt elítélő WTO-döntéseket, ami aláásná a rendszer hitelességét és hasznosságát.
Egyik sem következett be. A WTO fellebbviteli fóruma elé 2001 vége óta 349 kereskedelmi vita került, Kína 44 esetben volt alperesi szerepben, ami az összes ügy 12,6 százaléka. Ez az arány megfelel a globális exportban 2018-ban betöltött 12,8 százalékos arányának.
Érdekes módon ugyanebben az időszakban Kína kevesebbszer volt alperes, mint az Egyesült Államok vagy az (99, illetve 52). Ennek részben az az oka, hogy Kína folyamatosan csökkentette a vám jellegű és a nem vám jellegű akadályokat, és lazított a kereskedelmi korlátozásain a WTO-csatlakozási egyezmény értelmében, néha azon túlmenően is.
Ebben az időszakban valójában csak néhány ország építette le jobban a kereskedelmi akadályokat, mint Kína.
Abból sem lett semmi, hogy Kína agresszív módon kezdeményezett volna eljárásokat más tagországok ellen. 2001 decembere óta Kína 21 pert indított el a WTO előtt, ami az összes per 6 százaléka.
A nagy országoknak jellemzően nem tökéletesek a mutatóik, ha a WTO szabályainak betartásáról van szó. A Kína ellen 2001 decembere óta indított 44 eset közül azonban csak kétszer fordult elő, hogy az eljárást kezdeményező országnak újra a WTO elé kellett vinnie panaszait. Ezzel szemben az Egyesült Államok ellen ugyanezen időszakban indított 99 esetből 15-ször fordult ez elő.
A WTO lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy saját nemzeti rendszerük legyen a kereskedelmi szabályok betartatására, különösen az állami támogatások és a dömpingmódszerek (a költségek alatti árszinten történő értékesítés) terén. Ezt a jogszabályokon alapuló globális kereskedelmi keretrendszer részeként lehet értelmezni.
2017-es adatokat vizsgálva arra jutottunk, hogy az összes WTO-tagállam által exportőr országok ellen indított antidömping- és szubvencióellenes esetek száma jellemzően csökken, ahogy az exportőr ország jövedelmi szintje nő.
Az adatokból egyértelműen látszik: ahogy egy ország gazdagabbá válik, kevesebb szubvenció- és dömpingellenes eljárás indul ellene. Ennek az lehet az oka, hogy a gazdagabb országok szabálykövetőbbek, illetve kevésbé valószínű, hogy panasz lenne rájuk, ahogy a munkaerőköltségük növekszik, esetleg e két tényező bizonyos kombinációjáról van szó.
Nemzetközi összehasonlításban ellenőrizhetjük, vajon más országok speciális problémának tartják-e Kínát. Ehhez össze kell vetni az összes WTO-tagállam által 1995 és 2017 között kínai exportőrök ellen indított dömping- és szubvencióellenes eljárások számát és a kínai exportvolumenre vonatkozó adatokat.
Más szóval, a nemzetközi összehasonlító adatok azt mutatják, hogy nincs semmi különös probléma Kínával. (Természetesen az ország méretéből adódóan a Kínával szembeni esetek abszolút száma jelentős.)
Senki sem gondolta volna, hogy az Egyesült Államok – a WTO működését szabályozó jogi rendszer fő kiépítője – a szervezet fellebbviteli testületének ellehetetlenítésére törekszik majd. Úgy tűnik, hogy most éppen ez történik. 2017 óta, ahogy a testület aktuális bíró tagjai kitöltik négyéves megbízatásukat, az USA szisztematikusan elutasítja a más országok által javasolt utódjelöltek kinevezését.
Az a célja, hogy működésképtelenné tegye a rendszert, amíg a többi tagország nem egyezik bele a WTO szabályainak Amerika tetszése szerinti megváltoztatásába.
A WTO-ban bármilyen vitarendezési paneltestület felállításához legalább három bíróra van szükség. Azóta, hogy a fellebbviteli testület három megmaradt bíró tagjából kettőnek december 10-én lejárt a megbízatása, a szervezet „legfőbb bírósága” nem működőképes.
Egyébként a kétoldalú vagy regionális kereskedelmi tárgyalásokon a nagyobb államoknak mindig nagyobb az alkuerejük, mint a kisebb országoknak, ez a mechanizmus azonban egyenlő feltételeket teremtett a WTO-ban nagy többségben lévő kis és közepes méretű tagállamoknak.
A WTO újjáélesztéséhez a szabályainak megváltoztatására van szükség. A fellebbviteli testület bíráit talán többségi vagy minősített többségi szavazással kellene megválasztani, hogy egyetlenegy ország ne blokkolhasson bírói kinevezést. Emellett a testület létszámát 15-re kellene növelni azzal párhuzamosan, ahogy a kereskedelmi forgalom is bővült. A tagok mandátumát pedig meg is lehetne hosszabbítani, vagy az utolsó három bíró megbízatásának idejét átmenetileg ki lehetne tolni.
Ezek az intézkedések azonban nem lennének elegendők a WTO újjáélesztéséhez. Az Egyesült Államoknak, Kínának és más országoknak az is az érdekük, hogy az állami tulajdonú vállalatokkal, a közbeszerzésekkel és a dömpingellenes eljárásokkal kapcsolatos WTO-szabályok modernizálódjanak.
Bármilyen reformot szeretnének is megvalósítani ezen országok, a szervezet vitarendezési rendszerének felszámolása nem lehet megoldás.
Copyright: Project Syndicate, 2020
www.project-syndicate.org
