Megjelent a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Átmeneti tanulmány 2021–22 (Transition Report 2021–22) című jelentése, amely 37 országra terjed ki, és elsősorban a digitális fejlettséget értékeli több szempont szerint. Az EBRD-t 1991-ben alapították azzal a céllal, hogy pénzügyileg támogassa a közép- és kelet-európai országok piacgazdasági átmenetét. Később tevékenységét kiterjesztette a volt szovjet köztársaságokra, a dél- és kelet-mediterrán régióra, valamint Közép-Ázsia egyes országaira. A bank negyven országban van jelen. Friss, 138 oldalas tanulmánya hat területre terjed ki. Ezek a digitális szakadék nagysága, a digitális infrastruktúra fejlettsége és a cégek teljesítménye, a távmunka elterjedtsége, a bankok digitalizáltsága, a pénzpiac fejlettsége és a gazdasági szerkezeti reformok. A továbbiakban ezek közül a digitális szakadékkal, a digitális infrastruktúrával és cégteljesítménnyel, valamint a gazdasági szerkezettel foglalkozunk. A digitalizáltsági szint mérésére a tanulmány bevezeti a digitális átalakulási indexet. Ezzel kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy
a digitális tudás hiánya növeli a munkanélkülivé válás valószínűségét, becslések szerint ugyanis középtávon a munkahelyek körülbelül 40 százaléka meg fog megszűnni az automatizálás következtében. Ugyanakkor a digitalizáció új munkahelyeket is teremt, ezek betöltéséhez azonban magas szintű tudásra lesz szükség.
A digitális szakadék még a legegyszerűbb online műveletek esetében is igen nagy. Míg például az elmúlt évben Nagy-Britanniában az emberek 90 százaléka vásárolt valamit online, Lengyelországban ez az érték csupán 61 százalék.
Az ok az ismerethiány és a bizalmatlanság. Veszélyes tendencia ugyanakkor a digitális agyelszívás, vagyis az, hogy mivel a kevéssé fejlett országok nem tudnak vonzó munkahelyeket biztosítani a jól felkészült informatikai szakembereknek, azok elvándorolnak a fejlettebb országokba, ahol jobb munkát és kedvezőbb körülményeket találnak. Ez pedig tovább mélyíti a digitális szakadékot a kevéssé fejlett és a fejlett országok között. De az országokon belül is nő a tudásszakadék egyrészt a vidék és a város, a kevéssé képzettek és a képzettek, a fiatalok és az idősebbek, valamint az alacsony és a magas jövedelműek között. Ezek a szakadékok hátráltatják az országos szintű eredmények javítását. Pedig, ahogyan az EBRD hangsúlyozza, a digitalizációs forradalom folytatódik, jelentős hatással lesz a társadalmi-gazdasági fejlődésre és a versenyképességre egyaránt. A lassan mozdulók versenyhátrányba, fejlődési csapdába kerülhetnek. Még annak a veszélye is fennáll, hogy véglegesen lemaradnak.
A digitális átalakulási index számítása
Az index négy területen elemzi az elért eredményeket, majd ezekből kompozit mutatót, azaz általános helyezést számít. A négy terület a digitális infrastruktúra kiépítettsége, a digitális képességek szintje, az állami szabályozás és a digitális állami szolgáltatások fejlettsége. A táblázat a V4-országok és Németország pozícióját mutatja ezeken területeken 2015-ben és 2020-ban. (Ausztriát nem vizsgálta az EBRD.) A 100-as legjobb érték.
Magyarország általános pozíciója 2015-ről 2020-ra romlott, a V4-ek között a harmadikról a negyedik helyre csúszott vissza. Ugyanakkor az infrastruktúra tekintetében mindkét vizsgált évben elsők vagyunk a V4-ek között, sőt 2020-ra infrastrukturális fejlettségünk elérte a német szintet. A szabályozás vonatkozásában szintén vezettünk a V4-ek között 2015-ben és 2020-ban egyaránt. A gyenge általános pozíciónk a képességek szintjének és a digitális állami szolgáltatások alacsony fejlettségéből ered. A képességek tekintetében mindkét évben az utolsó helyen vagyunk, ráadásul 2015-ről 2020-ra 7,5 ponttal rontottuk is a mutató értékét. Az 50,9 pont 27,6 ponttal rosszabb a cseh és 18,3 ponttal a lengyel értéknél. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába áll rendelkezésre a fejlett infrastruktúra, ha az alacsony tudásszint miatt nem tudjuk kihasználni az előnyeit.
A digitális állami szolgáltatások fejlettsége tekintetében számottevően, 23 pontnyit léptünk előre, de mivel a csehek és a lengyelek nagyobbat ugrottak, 2020-ban a V4-ek között csak a harmadik helyre tudtunk felkapaszkodni, s csak 0,2 ponttal előzzük meg a szlovákokat.
Feltűnő azonban, hogy a lengyel pozíció 18,8 ponttal jobb a német és 20,7 ponttal a cseh értéknél. Az infrastruktúra, a képességek, a szabályozás és a digitális állami szolgáltatások fejlettsége mint bemeneti tényezők együttesen befolyásolják a digitalizációs eredményeket: a digitális megoldások használatának elterjedtségét, ami pedig már közvetlenül hat a termelékenységre és a versenyképességre.
Magyarország egy adat, a 2020. évi céges hasznosítás kivételével mindkét évben és mindhárom területen az utolsó helyre került. A digitalizáció egyéni és társadalmi hasznosításában különösen le vagyunk maradva. Fejlődésünk is lassú volt 2015-ről 2020-ra, csupán 5,5 pontnyit léptünk előre, Lengyelország ezzel szemben 18,8 pontnyit javított a helyezésén. A céges hasznosításban jobb az eredményünk, ott 30,1 pontnyit ugrottunk előre, igaz, nagyon alacsony bázisértékről indultunk. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy ezek átlagértékek, amelyek mögött ott lehetnek a nagyobb mértékben digitalizált nagyobb és a kevéssé digitalizált kisebb cégek. A cél nyilvánvalóan az eredmények javítása kellene hogy legyen. Ehhez elsősorban a képességek szintjét kell jelentősen emelni, hiszen az infrastruktúra már rendelkezésre áll.
Az EBRD bizonyítja, hogy a digitális fejlettség és az egy főre jutó között összefüggés mutatható ki, vagyis a GDP/fő mutató további emeléséhez elengedhetetlen a digitális fejlettségi szint növelése. Ehhez fontos az informatikai tudás társadalmasítása, ami nemcsak képzést, de át- és továbbképzést is feltételez. A mutatók között olyan összefüggés is van, hogy hiába javul a digitális állami szolgáltatások kínálata, ha nincsenek meg a kellő szintű digitális képességek a használatukra.
Végül említsük meg, hogy a gazdasági szerkezet tekintetében a tanulmány egyrészt arra a következtetésre jut, hogy a digitálisan intenzív ágazatok arányának bővülésére nagy szükség van, mivel ezek az ágazatok sok új és jó minőségű munkahelyet hoznak létre, ami nagyobb hozzáadott érték előállításával, a versenyképesség javulásával és végső soron erősebb gazdasági növekedéssel jár együtt. Másrészt fontosnak tartja a gazdaság zöldítését, e tekintetben 2021-ben a V4-ek között az utolsók vagyunk, bár az értékek között nincs nagy különbség. Szintén utolsók vagyunk a pénzügyi ellenálló képesség mutatóra, ennek egyik oka, hogy a V4-ek között a magyar államadósság a legmagasabb, a másik pedig a forint gyengesége.
Összességében azt a következtetést lehet levonni, hogy
Magyarországon sürgősen kell emelni a lakosság digitális tudásának és képességének szintjét ahhoz, hogy a digitális technológiák magas szintű használata a cégeknél és a társadalomban egyaránt általánossá váljon.
Ez egyben lehetőséget teremtene a korszerű, digitalizált ágazatok arányának bővülésére, a termelékenység és a versenyképesség javítására, az általános fejlettségi szint növelésére és a gazdaság fenntartható bővülésére. Hosszabb távon pedig segítene elkerülni, hogy a közepes fejlettség csapdájába essünk.
