A kiskereskedelem azon ágazatok közé tartozik, amelyekben szükséges lenne a magyar tulajdoni hányad növelése. Ez egy olyan ágazat, hasonlóan például a pénzügyi szektorhoz vagy a telekommunikációhoz, amely belföldre nyújtja a szolgáltatásait és stabil kereslettel rendelkezik, hiszen mindenkinek vásárolnia kell valahol. Természetesen a külföldi befektetők ebben az ágazatban is a profitszerzés reményében jelennek meg, amelyet majd saját hazájukban osztanak szét a tulajdonosok között.
Természetesen nem törvényszerűen indokolt az, hogy ez a profit külföldre áramoljon. Hiszen adódik a kérdés:
miért szükséges azért külföldi országoknak fizetnünk, hogy tudjunk alapvető élelmiszereket vásárolni?
Fotó: Mohai Balázs
A nagy multinacionális láncokkal a legfőbb probléma, hogy olyan szolgáltatást veszünk igénybe külföldi cégtől, amit amúgy magyar cégek is megoldhatnának, mivel a korlátot nem a technológia jelenti. Tehát ha a kiskereskedelemben nem külföldi cégek dominálnának, az a magyar makrogazdasági pozíciót javítaná (kedvezőbb folyó fizetési egyenleg, több itthon maradó jövedelem). A külföldi tulajdonú cégek másik nagy hátránya, hogy kínálatukban alacsonyabb a magyar termékek aránya. Ennek oka, hogy a nagy multi cégek esetében a beszerzési döntések jellemzően nem egy-egy országra vonatkozóan történnek meg, hanem több ország beszállítóival kapcsolatban állnak, így azok sem feltétlenül Magyarországról kerülnek ki, azaz a magyar termelők termékeinek piacra jutását megnehezítik.
Természetesen itt a másik oldalról szükség van a magyar élelmiszeripar fejlesztésére is, hiszen ez a rendszerváltást követően leépült. Ebben természetesen segíthetne, ha stabilan elérnék először legalább a magyar piacot. Egy nemzetközi lánc egy beszállító szempontjából felemás megítélés alá esik:
ha a beszállító be tud kerülni ebbe a körbe, akkor az stabil és nagy keresletet jelent számára, viszont a nemzetközi lánc alkupozíciója erősebb, tehát vélhetően olcsóbban is kell adnia termékét.
A fogyasztó számára a nemzetközi élelmiszerlánc előnyösnek tetszhet a termékválasztékot érintő verseny, míg hátrányosnak az alacsonyabb magyar arány szempontjából, ami makrogazdasági szinten sarkalatos probléma. Összességében tehát a kiskereskedelem az az ágazat, ahol a magyar arány növelése terén még van tennivaló, ehhez pedig a hazai üzletláncok hatékonyabbá válásán, fejlődésén keresztül vezethet az út, amely a gazdaság szélesebb szegmensére is pozitív hatással lesz.
Az utalványpiac sajátosságai
A kiskereskedelmi forgalomra korábban hatással voltak az étkezési utalványok, illetve SZÉP-kártyával most is lehet fizetni élelmiszerboltokban ezért az utalványpiac helyzetét is érdemes áttekinteni.
A magyar kormány 2012-ben átalakította az utalványpiacot, amelyet korábban jellemzően francia cégek uraltak. Az átalakítás súlyosan érintette a Sodexót, a Ticket Express utalványokat gyártó Edenredet és a Le Cheque Déjeuner-t, akik kártérítést követeltek a magyar államtól.
Ha közgazdasági szempontból nézzük, akkor nehezen volt magyarázható, hogy élelmiszer-utalványokat bocsátunk ki, hiszen ezzel felesleges költség generálódik:
le kell gyártani, be kell gyűjteni, ki kell osztani, el kell számolni vele.
Ezeknek az utalványoknak semmivel sem volt több hatása, mintha ennyivel magasabb fizetést adtak volna a munkavállalóknak, hiszen élelmiszert így is, úgy is vásárolnak a háztartások, attól nem vesznek többet, hogy élelmiszer-utalványt kapnak. Persze érthető, hogy ez a háztartásoknak és a cégeknek adózás szempontjából vonzó volt, de feleslegesen keletkeztek az említett pluszköltségek, az állam arra adott kedvezményt, hogy az általa kibocsátott bankjegyek helyett mást használjunk. Az ebből származó profit más országokba ment, kvázi más országoknak fizettünk érte. Így a kivezetés közgazdaságilag érthető, talán gyorsabban kellett volna végrehajtani és utódutalvány nélkül.
Más a helyzet a SZÉP-kártyával, hiszen az segíti a belföldi turizmust, és olyan keresletet generál, amely egyébként nem létezne:
sokan vagy otthon maradnának, vagy többet nyaralnának külföldön, illetve kevesebbet ennének a háztartások étteremben.
Emellett a kártyás rendszer is sokkal praktikusabb, mint a papíralapú, ennélfogva sokkal sérülékenyebb utalványok.
