A harmadik negyedévről eddig megjelent adatok nem támasztják alá azon aggodalmakat, hogy a hazai gazdaság máris kemény földet érne. Egyelőre csupán az látszik, hogy bizonyos ágazatokban elkezdődött a lassulás, de ennek részben a bázishatás az oka, ami várható volt, hiszen a koronavírus-járvány lecsengését és az oltási folyamat felgyorsulását követően megszűnő korlátozások meglehetősen gyors felpattanást eredményeztek az érintett ágazatokban és a gazdaság teljesítményében is, noha vannak még ágazatok, amelyek nem érték el a járvány kitörése előtti szintet.
Kétségtelen azonban, hogy már látszik a reálbérek egyelőre még csak szűkölő növekedésének, az egyre jobban felpörgő inflációnak, a háztartási energiaárak átlagfogyasztás feletti emelése által okozott bizonytalanságnak, a munkanélküliségtől való félelmek megjelenésének és a mindezek által okozott óvatosságnak a hatásai, első jelei.
Az élelmiszer- és élelmiszerjellegű boltokban enyhén csökkent a forgalom árhatástól megtisztított volumene,
amit egyes háztartások esetében valós kényszer is okozhat, vagy az, hogy jobban odafigyelünk a vásárlásainkra, tudatosabban vásárolunk, hogy minél kevesebb kerüljön kidobásra, csökken az impulzus vásárlások szerepe. De részben az is hozzájárulhatott, hogy idén jóval többen nyaraltak külföldön – amit a turisztikai adatok is alátámasztanak – ami a hazai fogyasztást átmenetileg mérsékli.
A tömeges elbocsátásokkal kapcsolatos aggodalmak ellenére még szeptemberben sem volt feltűnő fordulópont a munkaerőpiacon, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján egy hónap alatt mintegy hétezer fővel nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma, ami akár szezonális jelenségnek is tekinthető, az egy évvel ezelőttit pedig 12 ezer fővel múlja alul. Noha meredeken romlanak a vállalati hangulati és bizalmi mutatók, a foglalkoztatási hajlandóságon ez még nem tükröződik. A munkaadók tanulhattak a járvány alatti időszakból is: aki az elbocsátások mellett döntött, később jóval nehezebben tudta feltölteni a szükséges munkaerő létszámot.
Az ipar azonban mintha szembe menne a romló tendenciákkal, a nyár közepére jelentős gyorsulást láthattunk mind az éves, mind rövidebb bázisú összehasonlítást figyelembe véve. Ennek hátterében részben bázishatások állnak: a hazai ipari termelésben domináns járműgyártást egy évvel ezelőtt számottevően visszahúzta az akuttá váló félvezetőhiány, emiatt több hazai autógyártó is ideiglenes leállásra kényszerült, ami igen alacsony bázist okozott. Ezzel szemben idén már a chiphiány fokozatos enyhüléséről számolnak be az autógyártók, ami a termelés normalizálódásához vezet. Noha vannak aggodalmak, hogy az orosz-ukrán háború, vagy az miatt akadozhatnak a beszállítói láncok, ezek az utóbbi hónapokban egyelőre nem okoztak fennakadást.
de az autógyártók még az egy-másfél évvel ezelőtt leadott megrendelésekkel is csúszásban vannak, a hazai járműgyártás rendelésállománya ennek megfelelően kiemelkedően magas szinten áll. Ez pedig még jó ideig fenntarthatja a kedvező kibocsátási szintet, ami a járműgyártás nagy súlyának köszönhetően valamelyest ellensúlyozhatja a megugró energiaárak miatt más ágazatok termelésének visszafogását. A meghirdetett kormányzati támogatások szintén segíthetik az ipari szereplőket, hogy minél kevésbé kényszerüljenek a termelés csökkentésére.
Amennyiben a számokat nézzük, az ipari termelés dinamikája július-augusztusban 9,2 százalékra gyorsult a második negyedévben mért 4,7 százalékról, valamint 2 százalékkal bővült a második negyedéves szinthez képest. A kiskereskedelmi forgalom ugyanebben az időszakban 3,6 százalékra lassult a kifejezetten élénk, 10,6 százalékos második negyedéves növekedés után, míg az előző negyedévhez képest gyakorlatilag stagnált a szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint. Érdemben lassult, de még így is 8,4 százalékkal nőtt a vendégéjszakák száma, ami részben az egy évvel ezelőtti javuló bázis, részben a külföldi nyaralások élénkülésének a hatása. Az építőipar júliusban kissé javított: 3 százalékos növekedést ért el a második negyedévi alig egy százalékos bővülés után.
Az év hátralevő részében azonban már elkerülhetetlen a visszaesés, csak a mértéke kérdéses. A háztartási energiaárak növekedése és az infláció további emelkedése miatt a reálbérek már várhatóan csökkenést mutatnak a következő hónapokban. A negatív hatásokat csak kismértékben ellensúlyozzák az egyes munkáltatók által adott évközbeni béremelések, rezsitámogatások és egyéb extra juttatások, mivel ezek csak a munkavállalók szűk körét érintik. Számos ágazatban átmeneti, egyes esetekben végleges leállással reagálnak a számukra kigazdálkodhatatlan energiaköltségekkel. Az ideiglenes bezárások – a járványhelyzethez hasonlóan – szűkítik a kínálatot, növelhetik a munkanélküliséget. Kérdés az is, hogy a nyári hónapokban még akut munkaerőhiány milyen gyorsan szűnik meg, illetve mennyire képesek az energiakrízistől kevésbé sújtott ágazatok, vállaltok felszívni az esetlegesen elbocsátásra kerülő munkaerőt. Összességében nagyon sok az ismeretlen tényező, így az előrejelzések is kifejezetten bizonytalanok, amit csak fokoznak az árupiaci, elsősorban energiapiaci turbulenciák. Mindenesetre, ha közös európai összefogással, piaci beavatkozásokkal, ártámogatásokkal csökkenthetők az energiaárak – az írás pillanatáig mind a gáz-, mind az áramárak lefelé tartottak –, a gazdasági visszaesés is kisebb lehet, az átmenetileg bezárt vállalkozások, intézmények is gyorsabban újranyithatnak, még akár a fűtési szezon vége előtt is.
