Egyszer hopp, máskor COP(27): miért nem működik a Conference of the Parties éves csúcstalálkozó?

A konferencia hivatalos oldala szerint 33 449 regisztrált résztvevő van ma Egyiptomban (ezek közül csak 21 magyar, köztük egy volt miniszter, egy volt államfő és a kairói nagykövetség sofőrje).  A résztvevők teljes listája 1739 A4-es oldal – van népes orosz és ukrán delegáció is. Persze, „egységben az erő”, de vajon mit tud ennyi szakember és döntéshozó tizenkét nap alatt tenni a globális felmelegedés ellen?

A COP hosszú története siralmas olvasmány.  Harmincezer „döntéshozó” utazik körbe a világon minden évben azért, hogy újabb és újabb célokat tűzzenek ki, amelyből semmit vagy csak nagyon keveset tudnak megvalósítani. A leglátványosabb bukás a 2015-ös, párizsi COP21 volt. Az akkori francia elnök más politikusokkal kéz a kézben (szó szerint) táncolt a párizsi egyezmény elfogadása után. Majd két évvel később, a kitűzött célokból a (legfontosabb: átlagos globális felmelegedést két fok alatt tartani) semmit sem teljesítve, felállt, és hátrahagyta a munkát az utódjának. A legtöbb vitát kiváltó COP-megállapodás a kiotói protokoll (COP3, 1997) volt. A 2005-től próbaüzemben induló európai kibocsátási kereskedelmi rendszer (EUA) első fázisa (egyebek között) pontosan abba bukott bele, hogy a kiotói protokoll alapján fiktív kvótákat lehetett Európában elszámolni. Az úgynevezett Joint Implementation Agreement alapján kiállított, mesebeli fejlesztésekből származó kvótákon néhány spekuláns euró milliókat keresett. Itt már csak a képzelőerő volt a határ: a londoni kereskedők indiai cukornád-feldolgozóból származó, szén-dioxid-kibocsátást csökkentő kvótákba fektettek, majd kiderült, hogy még a cukornádültetvény sem létezett, a pénz pedig két-három átutalás után egyszerűen eltűnt.  

A tavaly elkezdődött negyedik európai kereskedelmi időszak (2021–2030) előtt az EU a fenti visszaéléseket megszüntette. A reform annyira jól sikerült, hogy a hedge fundok és más manipulánsok megtalálták az európai kibocsátási rendszert mint ideális befektetési eszközt. A legfontosabb felismerés 2021-ben pont az volt, hogy ha a kiotói protokollra hivatkozva már nem lehet felhígítani az európai szén-dioxid-kereskedelmi rendszert, akkor az Európában kereskedett EU Allowance-ek mennyisége egy zárt szám lesz (kívülről már nem lehet fiktív kvótákat becsempészni). Ezt a számot ráadásul az EU minden év tavaszán megadja, valamint kötelezettséget vállalt arra, hogy a forgalomban lévő kvóták számát évente, egy előre megadott menetrend szerint csökkenti. A Covid miatti újrakezdés miatt egyébként is extra sok pénzt kezelő hedge fundok és pénzügyi befektetők ekkor (2021. második negyedév) kezdték el az európai szén-dioxid-kvótákat felvásárolni: rájöttek, hogy itt van egy kínálati oldalról erősen hiányos pénzügyi termék, amely ráadásul tőzsdéken kereskedik (nincs fizetési kockázat), ahol a keresleti oldal a legrosszabb esetben is állandó, de inkább csak növekedni fog (például a polgári repülés bekerül az EU Emission Tradingjébe). 

Ahogy a hedge fundok és egyéb pénzügyi befektetők egyre agresszívebben vették a szén-dioxid-kvótát, úgy ment fel az elektromos áram ára az európai piacokon. Ez a soha meg nem álló drágulás már a szörnyű ukrán háború előtt beindult pontosan az egyik korábbi COP-on hozott hibás döntések miatt. 

Ezért is fontos, hogy milyen döntéseket, illetve ajánlásokat tud most az – a Vác város méretű – egyiptomi konferencia elfogadni. A nagy globális ambíciókból és a repülő cirkuszból mára már elég volt. Elfogadhatatlan, hogy az idei konferencia egyik fő témája még mindig az, hogyan lehetne a 2015-ben elfogadott párizsi egyezmény végrehajtását megkezdeni. A 194 aláíró országból 29 szigorította a globális felmelegedés megelőzésére vonatkozó nemzeti előírásokat az elmúlt hét év alatt.  Mit csinált eddig a többi 165 ország? Konkrét, az európai energiafogyasztókra figyelő, gyorsan végrehajtható lépésekre van szükség, ha 2050-re tényleg karbonsemleges Európát szeretnénk építeni.