Az idő vasfoga
Legutóbb is „vizes témával” foglalkoztam, most is erről, más aspektusairól tárom az olvasók elé néhány gondolatomat. Az írásom apropóját az adja, hogy Lantos Csaba energiaügyi miniszter arról beszélt a minap, hogy a kormány látókörébe került a vízközművek és a vízvezetékrendszerek felújításának a kérdése; kétségkívül az elhasználódott, elöregedett vezetékrendszerek felújítsa, korszerűsítse, folyamatos karbantartása fontos feladat, és megnyugtató, hogy külön figyelmet fordít rá az ország vezetése.
Alaptörvényünk XX. cikke kimondja; „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez” és a XXI. cikk szerint „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”. A megfogalmazottak alapján hazánk biztosítja polgárai részére az egészséges élelmiszerhez és ivóvízhez való hozzáérést.
Belátható, hogy a víziközmű-szolgáltatások megbízhatósága hosszabb távon is alapvetően befolyásolja az életminőségünket, tehát hangsúlyozottan fontos, hogy a lakosság számára biztosított víziközmű-szolgáltatás színvonala a fenntarthatóság és a megfizethetőség szem előtt tartásával folyamatosan emelkedjen.
A megfelelő szolgáltatáshoz hozzátartozik a folyamatos karbantartás az elöregedett hálózatok megújítása, felújítása.
Ezt célozza a Nemzeti Víziközmű-közszolgáltatási Stratégia megalkotása is. Az ebben foglalt fejlesztések alapján létrejöhet egy észszerű és hatékonyan működő víziközmű-hálózat.
Szögezzük le mindjárt az elején: a vízhálózattal kapcsolatos munkák rendkívüli szakértelmet igényelnek, hiszen az ország településeinek 97 százalékához kell eljuttatni minőségi, tiszta és ezáltal egészséges vizet. Ahogy a miniszter megjegyezte: erre az adatra európai összehasonlításban is büszkék lehetünk. És továbbra is egyetlen cél maradhat, hogy megőrizzük az ivóvíz minőségét, ehhez pedig a csőhálózat folyamatos felújítása, karbantartása szükséges, ez pedig csak látszólag egyszerű feladat; jól megszervezett szakmai, mérnöki munka kell hozzá.
Aprólékos, több munkafázisra bontható munkafolyamat ez, amit úgy kell elvégezni, hogy a fogyasztó minél kevesebbet vegyen észre belőle, és bosszankodás helyett csak az előnyeit élvezze. Gondoljunk csak arra, hogy a régi vezetékeken keresztül néha sárgás víz jöhet a csapból, a jól elvégzett felújítás után azonban ez már nem történhet meg. Vagyis mindannyiunk közös, életbevágó érdekéről van szó.
Igen, a régi vezetékeink, amik sok mindent átvészeltek a föld alatt, olykor százévesek is lehetnek, de például a hatvanas években épült lakótelepek vezetékeit is célszerű kicserélni már. Erre jó példát legutóbb Nagykanizsán láttam, ahol a Keleti városrész hatvanéves csöveit cserélik ki a Platán soron. De nyilván nem ez az egyetlen munka az országban, amelyik e pillanatban is folyik.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni a tiszta ivóvíz fontosságát, amely kiterjed az élet minden területére.
Az egészséges csapvíz növeli a biztonságérzetünket. Egyszerű példa: tisztított, szennyeződésektől, baktériumoktól mentes csapvíz nélkül nehezen vészeltük volna át a pandémiát; a higiéniás szempontok döntők a számunkra és az egészségügyi ellátórendszerre is, hiszen megóvja a szervezetet a fertőzésektől, azoktól, amelyek több szenvedést hoztak az elmúlt évezredben a világra és emberéletek sokaságába kerültek. A modern, ma is működő vezetékrendszerek kiépülése tehát döntő fordulat volt a polgárosuló Magyarországon is, noha már a rómaiak működtettek vízvezetékrendszert hazánk területén. Ennek nyomai láthatók Budapesten, a Szentendrei úton. Ez 4,5 km hosszú magas vezeték volt, amely a Római fürdőnél található forrásból vezette az ivóvizet a felszínen a polgárvárosba és a katonai táborba. A középkorban is építettek vezetékeket a várak ellátására és a városok is mindinkább igényelték a vezetékes vizet. Az emberi (mérnöki) elme mindig megtalálta ehhez a legjobb lehetőséget.
Tehát a megélhetéséhez régi igénye az embernek, hogy jó (ivó)vízhez jusson, és hogy ez megtörténhessen, el kell juttatni a vizet a felhasználás helyére. Ez ma sincs másképp, főleg, hogy az emberek többsége nagy lélekszámú településeken, városokban él, és az őket szolgáló vízvezetékrendszer állandó használatban van. Az idő vasfoga azonban a csöveket sem kíméli. Ezért kell odafigyelni rá, ezért fontos, hogy megvan a kormányzati akarat – noha nehéz beruházási időszakot élünk – a vízvezetékrendszer felújítására, korszerűsítésére.
Víz nélkül nincs élet. Az egész országot behálózó vezetékrendszert óvni kell, ellenőrizni, javítani, az épségét megőrizni.
Ez is a munkánk, mérnököknek, és nem is kevés.
