Az év vége felé közeledve több médium is megkérdezi olvasóit, mit vagy kit tekintenek 2023 legfontosabb eseményeinek, legkiválóbb teljesítményeinek, legnagyobb bukásának. Sőt, „az év szavára” is leadhatjuk voksunkat. Meggyőződésem, hogy ha a vállalatvezetőket kérdezzük, akkor az utóbbi versenyben a „fenntarthatóság” biztosan az élmezőnyben végezne.
A napi működés átmeneti jelleggel persze számos más kihívással szembesül (munkaerő, magas kamatok, drága energia stb.), de hosszú távon (amint ez már magából a kifejezésből nyilvánvaló) egyértelműen a fenntarthatósági szempontok súlya a meghatározó. Ehhez elég felidézni: a globálisan megtermelt energia 37 százalékát az ipar fogyasztja, a szén-dioxid-kibocsátásnak pedig 20 százalékáért felel, azaz mindegy egyes százalékcsökkentés óriási hatással jár.
Ennek fényében kell értékelnünk, amikor egyre több szervezet és vállalat jelenti be a nettó zéró kibocsátás elérésére vonatkozó céldátumát. Ez természetesen az irányítók-vezetők elkötelezettségét is mutatja, de nyilván nem elhanyagolható a külső nyomás sem. A szabályozás – az EU-ban különösen – egyre szigorúbban terelgeti a cégeket a fenntartható működés irányába, a zöldcégeket a befektetők is előnyben részesítik, és a fogyasztók is egyre tudatosabban teszik magukévá a körforgásos gazdaság alapelveit.
Az a vállalat, amely ezeket a szempontokat ignorálja, kis túlzással saját halálos ítéletét írja alá. Az OECD üzenete is ez: a fenntartható gyártás nem afféle mellékes, „jó, ha van” körülmény, hanem üzleti szempontból is szükségszerűség.
Mennyire érzékelik ezt a szükségszerűséget a Magyarországon működő vállalatok? Erre a kérdésre kerestük a választ egy nemrég elvégzett, átfogó felmérésünkben, amelyben húsznál több főt foglalkoztató, illetve egymilliárd forint feletti éves árbevételt elérő cégeket kérdeztünk meg a fenntartható működéssel kapcsolatban.
Az eredmények egy része bizakodásra ad okot: kiderült, hogy a magyar cégek életében ma már szerepet játszik a fenntarthatóság, és a jövőtudatosságot a mindennapi működésben is igyekeznek szem előtt tartani. A megkérdezett iparvállalatok négyötöde igénybe veszi fenntarthatósági szakember segítségét zöldcéljai megvalósítása érdekében.
A cégek 59 százalékának vannak rövid távú, 42 százaléknak pedig hosszú távú tervei, leginkább a hulladékkezelésre (95 százalék), az energiahatékonyságra (85 százalék), valamint a víz- és levegőszennyezés csökkentésére (78 százalék) törekszenek.
A legnagyobb eredményeket saját bevallásuk szerint a napelemrendszerek kiépítése, a illetve a vízfogyasztás mérséklése terén érték el, és egyre nagyobb szerep jut a fenntartható beszerzésnek is: a beszállító partnerek kiválasztása során a cégek több mint kétharmada (70 százalék) figyelembe veszi ezt a szempontot. A jó szándékhoz sajnos sok esetben hiányzik a pénz, a paripa és a fegyver: forráshiányra panaszkodott a felmérésben részt vevő vállalat ötöde, 14 százalékuk pedig hiányolja vagy kevesli a fenntarthatósági beruházásokra kiírt pályázatokat.
A vállalatok ugyanakkor elégedettek saját erőfeszítéseikkel: kétharmaduk nyilatkozik úgy, hogy hasonlóan teljesít ezen a téren, mint versenytársai, minden ötödik cég pedig úgy gondolja, többet tesz a fenntartható jövőért, mint a többi piaci szereplő.
A felmérés szerint a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező cégek nagyobb arányban rendelkeznek fenntarthatósági szakértővel és stratégiával, illetve rövid és hosszú távú célkitűzésekkel, a törekvéseiket pedig inkább a belső elvárások és a valós elköteleződés mozgatja. Ez érthető, hiszen körükben, az anyavállatoknál régebb óta ez a tulajdonosi-befektetői elvárás, ami várhatóan hazánkban is mind erősebb lesz.
Kevésbé rózsás a karbonlábnyom számításával és jelentőségének megítélésével kapcsolatban adott válaszokból kirajzolódó kép:
az iparvállalatok csupán tizede tudta megmondani, hogy mekkora a karbonlábnyoma, a megkérdezettek közel fele pedig nem is foglalkozik azzal, hogy termékei mennyire terhelik meg a környezetet.
Ebből is látszik, hogy az igazi fenntarthatósági áttöréshez hazánkban (is) átfogóbb szemléletre lesz szükség. Ennek része a munkavállalói edukáció és az általános szervezeti elkötelezettség erősítése, konkrét mérőszámok kitűzése a rövid és a hosszú távú célokhoz, de nagy segítséget jelentenek azok a digitális fejlesztések is, amelyek – többek között – a termékszintű karbonlábnyom kiszámítását is lehetővé teszik.
