Élet, erő, technológia

Hatalmas megrázkódtatást okozott a magyar mezőgazdaságban a március elején megjelent ragadós száj- és körömfájás betegség. A kór Nyugat-Magyarországon több telepet is megfertőzött, teljes állományokat kellett felszámolni, az érintett vállalkozások –  a tejipar is – pedig rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a bajba jutott gazdaságoknak nyújtott segítség is százmilliárdos nagyságrendű: a telepek újraindításáig a dolgozók bérét a bérgarancia-alapból finanszírozzák, a Magyar Fejlesztési Bank egy három részből álló programcsomagot is elindított 217 milliárd forintos kerettel, és hamarosan elindulhat az Agrár Széchenyi-kártya új, kamatmentes hitelterméke is. Újabb kitörést szerencsére nem tapasztaltak az országban, így a tervek szerint május végén kihirdethetik a járványmentességet, az Európai Unió pedig egy hónappal később eltörölheti a Magyarországgal szemben életbe léptetett, sok exportőrt érintő korlátozó intézkedéseket.

A hazai tejtermelés (kifejt tejben számolva, vajjal együtt) a KSH legutolsó, 2023-as adatai szerint nagyjából kétmilliárd liter volt – gyakorlatilag ugyanannyi, mint a belföldi fogyasztás. (Ez persze nem azt jelenti, hogy tej tekintetében önellátó lenne Magyarország: a képet közelítőleg egymilliárd liternyi import és nagyjából ugyanakkora export teszi teljessé.) A tejtermelés nemzetgazdasági súlyát jól érzékelteti, hogy 2024-ben a mezőgazdasági számlák KSH által vezetett rendszerében 354 milliárd forintos tétellel volt jelen.

Bár a mezőgazdaság legfontosabb szereplői közé tartoznak, a tejtermelő gazdaságoknak a világon mindenütt felettébb kiszámíthatatlan gazdasági környezetben kell működniük. A terveket nem csupán a ragadós száj- és körömfájás (vagy más súlyos kór) megjelenése boríthatja fel, de nehezen látható előre a takarmányok és a megtermelt tej árának alakulása is. Emiatt a beruházás dilemmája még élesebben merül fel: ha a bizonytalanság miatt elhalasztják a fejlesztéseket, akkor a működési költségek nem csökkenthetők, a termelékenység nem javul, a régebbi technológia, az elavult gépek miatt olyan veszteségek lépnek fel, amelyek egyébként elkerülhetők lennének. A manuális folyamatok szerepe még mindig túlságosan nagy, az automatizáltság szintje alacsony, a cégek túlságosan függenek attól, hogy találnak-e elegendő számú jól képzett szakembert. 

Az Egyesült Államokban például 1975 és 2023 között közel kétszeresére, 26,4 milliárd gallonra (100 milliárd liter) nőtt termelés. (Ezzel a mennyiséggel az USA globálisan csak a második számú tejtermelő, Indiában több mint kétszer ennyi tejet termelnek.) Ugyanezen idő alatt az amerikaiak tejfogyasztása jócskán lecsökkent – amit csak részben ellensúlyozott a sajt- vagy a joghurtfogyasztás növekedése –, de 2024-ben újra növekedésnek indult. Az USA lakossága tavaly 2 százalékkal több tejet fogyasztott, mint 2023-ban, köszönhetően a laktózmentes készítmények több mint 12 százalékos, illetve a nyers tej több mint 17 százalékos volumennövekedésének.

A tejtermelés csillaga tehát egyáltalán nincs leáldozóban. Nyilvánvaló, hogy az ágazatban – a már említett nehézségek ellenére – el kell indítani azokat a fejlesztéseket, amelyek nem csupán a termelékenységet növelik, de csökkentik a környezeti terhelést és megkönnyítik az egyre szigorúbb felügyeleti előírásoknak való megfelelést is. 

A tejipar fejlesztési lehetőségei

Aki fejleszteni akar, széles palettáról válogathat: a negyedik ipari forradalom (Ipar 4.0) vívmányai – a robotok, az IoT, a mesterséges intelligencia – a tejipar szinte minden folyamatában csatasorba állíthatók, a termeléstől a feldolgozáson és a minőség-ellenőrzésen keresztül a logisztikáig és a marketingig.

A fejőrobotok a fejés időpontját a tehenek „készenlétéhez” igazítják, egyúttal a tej mennyiségéről és minőségéről, valamint az állatok egészségi állapotáról is adatokat gyűjtenek. A pasztőrözésben a nyomás váltakozásán alapuló technológiák révén – mint azt az argentin INTA példája mutatja – a tej akár közvetlenül a begyűjtést követően is pasztőrözhető, ami főként a kistermelők számára előnyös, hiszen lerövidíti a piac elérésének idejét. A tejtermékek melegítésére, szárítására vagy dehidratálására különböző mikrohullámú technológiák alkalmazhatók, amelyek kisebb energia- és vízfogyasztás mellett javítják a minőséget és a biztonságot – amint azt a német GEA vagy a svéd Tetra Pak tapasztalatai is alátámasztják. A kisebb energiafelhasználás és károsanyag-kibocsátás szól a tejpor szárítására kifejlesztett, zárt körfolyamatú túlhevítettgőz-technológia mellett, amelynek alkalmazásával a dán-svéd Arla Foods (a világ ötödik legnagyobb tejipari vállalata) 20 százalékos energiamegtakarítást és a szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékos csökkentését érte el, de hasonlóan jók a svájci Nestlé eredményei is.

Kína egyik vezető tejipari vállalata, a Mengniu Dairy, amely 33 telephelyén mintegy 400 terméket állít elő, nagyjából 70 millió fő igényeit kielégítve, az elmúlt évtizedben olyan információmenedzsment-rendszert vezetett be, amely automatikusan felügyeli a gyártási folyamatokat is. Nem akármekkora adattömegről beszélünk: egy doboz forgalmazásra kész tej előállítása például 35 gyártási lépésből áll, és a termék eközben 105 ellenőrzési ponton halad át… Az eredmények magukért beszélnek: az új technológiával a tesztelési idő 10-15 százalékkal csökkent, míg a hatékonyság 15 százalékkal javult. 

A tejtermékek mozgásban történő azonosítása és nyilvántartása rádiófrevenciás RFID-, illetve QR-kódok használatával is megoldható, a francia Danone az előbbit, az olasz Parmalat az utóbbit alkalmazza. A blokklánc-technológia a decentralizált és biztonságos adatbázisok létrehozásának és kezelésének jól bevált módszere, amelyet a tejtermékek – friss tej, sajt, joghurt – nyomon követésére (többek között) a francia Carrefour is alkalmaz, és egyes babatermékeinél a Nestlé is ezt használja. A mesterséges intelligencia a forgalmazás és a marketing területén is latba vethető, többek között az útvonalak optimalizálásában, a kereslet változásainak előrejelzésében vagy éppen a személyre szabott ajánlatok elkészítésében.

A példákat, ahogy mondani szokás, akár napestig sorolhatnánk. De ennyiből is nyilvánvaló: a tejipar (is) gyökeres átalakuláson megy át, az új technológiákkal új üzleti modellek jelennek meg, amelyek „életerősebbé és egészségesebbé” teszik az iparágat. Az időjárási szélsőségek vagy a járványkitörések természetesen továbbra is kockázatot jelentenek, de a technológia „az ágazati immunrendszert” is erősítheti – ahogy a tej a miénket.