„Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdezik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom…” – írta Szent Ágoston a Vallomások egy sokat idézett passzusában. Ha kis túlzással is, hasonló helyzetben vannak az anyagtudomány szakértői, amikor az üveg mibenlétéről kérdezik őket. Az üveg nem igazi kristály, az üveget alkotó részecskék nem szigorú geometriai rendben helyezkednek el, ezért nevezik amorf szilárd anyagnak. Az egymásba gabalyodó molekulák képe ugyanakkor mintha egy folyadékról készült pillanatfelvétel lenne, és valóban: az üvegek mikrofizikai tekintetben a folyadékokra is emlékeztetnek. Az üveg tehát legalább olyan titokzatos, mint amilyen átlátszó, mindazonáltal az egyik legfontosabb alapanyag, amelynek jelentősége folyamatosan növekszik. Ma már ott tartunk, hogy sokan – a kő-, a vas- vagy a bronzkor mintájára – a jelenkorra mint „az üveg korszakára” hivatkoznak. Ha valaki ezt túlzásnak tartja, elég, ha a mobiltelefonok egyre okosabb kijelzőire vagy a távközlésben forradalmi változást hozó optikai kábelekre gondol, amelyek nélkül az internet elképzelhetetlen lenne.
Az üveg jövője is fényes, hiszen a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen: a SciGlass adatbázis nagyjából 400 ezer olyan komponenst tart nyilván, amely az üveggyártáshoz felhasználható. Az üveg mellett szól az is, hogy tökéletesen megfelel a körforgásos gazdaság igényeinek, hiszen gyakorlatilag végtelen sokszor újrahasznosítható.
Az üvegipar előtt így már „csak” egy nagy kihívás áll: hogyan csökkenthető a károsanyag-kibocsátás az energiahatékonyság javítása mellett?
Ebben nem különbözik sokban a feldolgozóipar más ágaitól, elvégre ezt a feladatot mindenütt meg kell oldani. Hasonlóak az ösztönző tényezők is: a vállalatok saját fenntarthatósági céljai, az egyre szigorúbb szabályozási környezet, valamint a partnerek és a fogyasztók elvárásai egyaránt a zöldülés irányába hatnak.
A cégek számára természetesen az elmúlt években rakétaszerűen emelkedő energiaköltségek mérséklése is létfontosságú. Az évente mintegy 3,8 milliárd üvegterméket előállító Stoelze Glass Group is részben ezzel – és az uniós elvárásoknak való megfeleléssel – indokolta ambiciózus céljait, amelyek szerint a kibocsátást felére, az energiafelhasználást pedig ötödével csökkenti 2030-ra. Az osztrák társaság a teljes folyamat felülvizsgálata és automatizálása mellett döntött, amihez a Siemens nyújtott támogatást. Az új energetikai megoldást, amelynek révén nemcsak az egyes termékek valódi karbonlábnyomát lehet meghatározni, de a kibocsátáscsökkentés további lehetséges irányai is azonosíthatóvá válnak, a cég a köflachi telephelyén alkalmazták elsőként. Az eredmények magukért beszélnek: a kommunális vízfelhasználást 50, a földgázfogyasztást pedig 20 százalékkal sikerült csökkenteni.
Mivel a fenntarthatósági követelmények a teljes beszállítói láncokra és – a kutatás-fejlesztéstől a gyártásig – az üvegipar teljes ökoszisztémájára kiterjednek, elengedhetetlen az ágazati összefogás.
Ennek egyik legfontosabb platformja a Glass Futures, amely a kutatástól a képzésig kínál nyitott platformot a tagjainak. Az innovációk egyik fő iránya az olvasztókemencék energiafelhasználásának csökkentése. A tisztán elektromos kemencék a síküveggyártásban például csak korlátozottan használhatók, így szükség van hagyományos tüzelőanyagokra is. A kibocsátás csökkentésének egyik lehetséges útja az olvadási hőmérséklet csökkentése, amit új alapanyagok felhasználásával vagy intenzívebb újrahasznosítással lehet elérni. A hatékonyabb működést segíti az egyre szélesebb körű automatizálás is. Ilyen rendszert használ például az üvegszőnyegeket előállító arkansasi Owens Corning, vagy az üvegcsomagolásokat gyártó Noelle + von Campe, amely a németországi Boffzenben a világ egyik legmodernebb olvasztókemencéjét építette meg.
A jövő üveggyárai standardizáltak és modulárisak lesznek, amelyekben a szimuláció, a digitális ikrek és a mesterséges intelligencia – más iparágakhoz hasonlóan – egyre inkább meghatározó szerepet fognak játszani. A cseh Sklostroj például a folyamatszimulációra és a tervezőszofverekre támaszkodva az üveggyártásban használt gépeket úgy tudja tesztelni és optimalizálni (3D-ben), hogy ehhez egyáltalán nincs szüksége valós berendezésekre.
Zárjuk áttekintésünket egy igazán impozáns projekttel! A chilei Cerro Armazones hegységben épül a világ legnagyobb optikai távcsöve („Extremely Large Telescope”, ELT), amelynek 39 méter átmérőjű főtükréhez a Schott szállít 949 darab hatszögletű üvegkerámia elemet. A precíziós feladat megoldásához a német gyártó olyan szoftvert használ, amely egyszerre biztosítja az adaptív vezérlést és a monitoringot. Az ELT első felvételeit a tervek szerint 2028-ban láthatjuk majd. A határ tehát szó szerint a csillagos ég – ami nyugodtan állítható az üvegipar kilátásairól is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.