Az óceán túlpartján három nap alatt ismét közel 10 százalékos Nasdaq-zuhanás kellett ahhoz, hogy a vevők belépjenek a piacra, és némi optimizmusra okot adó emelkedést lehessen feljegyezni. A hét első felében elért mélypontok nyomán pedig a piaci szereplők túlléptek a rettenetes cégeredmények feletti sajnálkozáson, és új magyarázatokat kerestek a szinte folyamatos esésre. A már régóta ismételt indokok – eredményvárakozások és növekedési kilátások drasztikus romlásából fakadó túlértékeltség, valamint a könyvelési botrányok miatti bizalomvesztés – mellett immár vita tárgya lett az is, hogy vajon a gazdasággal rendben van-e minden. Eddig mindenki úgy nyilatkozott, hogy igen, s valószínűleg a részvényárak újabb esése nélkül ez így is maradt volna. Mivel azonban valami új magyarázatot illett talál-ni, elindult a fordított gondolatmenet. E szerint a tőzsde mint a legjobb barométer csak azért állhat esésre, mert a baj nagyobb, mint gondoltuk. Ez pedig annyit jelenthet, hogy a gazdasággal is valami nagy baj van, csak még nem tudunk róla. Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben kiújult a vita az újabb recessziós veszélyt illetően. A double-dip recession kifejezés arra utal, hogy a hanyatlás “kétlábú”. Az egyiken már túl vagyunk, s majd most jöhet a másik. Az indoklásnál már okként, s nem okozatként szerepel a gyenge részvénypiac: a megtakarításainak igen nagy hányadát részvényekben tartó amerikai lakosság jelentős veszteségeire eszerint fogyasztásának visszafogásával reagál majd, a kereslet csökkenése pedig a hanyatlás közvetlen előidézője. A dolog érdekessége, hogy egy évvel ezelőtt, amikor a puha, illetve a kemény földet érés körül zajlott a vita, ugyancsak a fogyasztásszűkülés rémképe miatt hittek sokan az utóbbiban, ami akkor nem következett be. A lakosság fogyasztása alig csökkent, s ez nem is igen változott az idén sem. A legutóbbi, vártnál gyengébb kiskereskedelmi eladásokról, illetve fogyasztói bizalomról szóló adat viszont a továbbra is erős foglalkoztatottsági mutatók ellenére elég volt ahhoz, hogy a double-dip recession ismét vita tárgyává váljon.
Itthon a helyzet ennek szinte a fordítottja. A szerdán megjelent makroadatok óta nem lehet vita tárgya, hogy kedvezőtlen folyamatoknak vagyunk tanúi a gazdaságban. Ezek fényében a forint tegnapi hirtelen megroggyanása sem érhetett váratlanul senkit. Itt van viszont a tőzsde, melynél épp ellentétes oldalról kell magyarázatot gyártani, mint Amerikában. A mi BUX-unk egész évben felülteljesítette a fejlett tőzsdéket, s amikor éppen úgy látszott, hogy konyul lefelé a trenddel, váratlanul ismét meglódult, dacára annak, hogy jó hír nem volt, csak rossz. Mivel az alapkezelői nyilatkozatokból, felmérésekből régóta tudjuk, hogy a feltörekvő piacok, ezeken belül is a csatlakozásra váró országok tőzsdéi kitüntetett figyelmet kapnak, s szinte mindenki szerint felülteljesítenek, könnyű a magyarázat az erősödésre. Az új fél év elején ismét el lehet költeni némi pénzt a régióban, s ebből jut az OTP-nek, Matávnak is. Az ilyen hirtelen pénzbeöntés idején a piac nagybefektetőit nem szokták érdekelni a napi makrohírek, s ha az uniós értékelésekhez viszonyítjuk a hazai blue-chipek árfolyamát, azok egyértelműen alulértékeltnek tűnnek. A hazai tőzsdén befektetők helyzete azonban nem rózsás: soha nem lehet tudni, hogy ezek a friss pénzek meddig érkeznek. Márpedig azt, hogy a BUX két hét múlva 8000 ponton lesz, vagy akár 7000 alatt, csak ez dönti el.
Ács Gábor
