Az óceán túlpartján három nap alatt ismét közel 10 százalékos Nasdaq-zuhanás kellett ahhoz, hogy a vevők belépjenek a piacra, és némi optimizmusra okot adó emelkedést lehessen feljegyezni. A hét első felében elért mélypontok nyomán pedig a piaci szereplők túlléptek a rettenetes cégeredmények feletti sajnálkozáson, és új magyarázatokat kerestek a szinte folyamatos esésre. A már régóta ismételt indokok - eredményvárakozások és növekedési kilátások drasztikus romlásából fakadó túlértékeltség, valamint a könyvelési botrányok miatti bizalomvesztés - mellett immár vita tárgya lett az is, hogy vajon a gazdasággal rendben van-e minden. Eddig mindenki úgy nyilatkozott, hogy igen, s valószínűleg a részvényárak újabb esése nélkül ez így is maradt volna. Mivel azonban valami új magyarázatot illett talál-ni, elindult a fordított gondolatmenet. E szerint a tőzsde mint a legjobb barométer csak azért állhat esésre, mert a baj nagyobb, mint gondoltuk. Ez pedig annyit jelenthet, hogy a gazdasággal is valami nagy baj van, csak még nem tudunk róla. Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben kiújult a vita az újabb recessziós veszélyt illetően. A double-dip recession kifejezés arra utal, hogy a hanyatlás "kétlábú". Az egyiken már túl vagyunk, s majd most jöhet a másik. Az indoklásnál már okként, s nem okozatként szerepel a gyenge részvénypiac: a megtakarításainak igen nagy hányadát részvényekben tartó amerikai lakosság jelentős veszteségeire eszerint fogyasztásának visszafogásával reagál majd, a kereslet csökkenése pedig a hanyatlás közvetlen előidézője. A dolog érdekessége, hogy egy évvel ezelőtt, amikor a puha, illetve a kemény földet érés körül zajlott a vita, ugyancsak a fogyasztásszűkülés rémképe miatt hittek sokan az utóbbiban, ami akkor nem következett be. A lakosság fogyasztása alig csökkent, s ez nem is igen változott az idén sem. A legutóbbi, vártnál gyengébb kiskereskedelmi eladásokról, illetve fogyasztói bizalomról szóló adat viszont a továbbra is erős foglalkoztatottsági mutatók ellenére elég volt ahhoz, hogy a double-dip recession ismét vita tárgyává váljon.
Itthon a helyzet ennek szinte a fordítottja. A szerdán megjelent makroadatok óta nem lehet vita tárgya, hogy kedvezőtlen folyamatoknak vagyunk tanúi a gazdaságban. Ezek fényében a forint tegnapi hirtelen megroggyanása sem érhetett váratlanul senkit. Itt van viszont a tőzsde, melynél épp ellentétes oldalról kell magyarázatot gyártani, mint Amerikában. A mi BUX-unk egész évben felülteljesítette a fejlett tőzsdéket, s amikor éppen úgy látszott, hogy konyul lefelé a trenddel, váratlanul ismét meglódult, dacára annak, hogy jó hír nem volt, csak rossz. Mivel az alapkezelői nyilatkozatokból, felmérésekből régóta tudjuk, hogy a feltörekvő piacok, ezeken belül is a csatlakozásra váró országok tőzsdéi kitüntetett figyelmet kapnak, s szinte mindenki szerint felülteljesítenek, könnyű a magyarázat az erősödésre. Az új fél év elején ismét el lehet költeni némi pénzt a régióban, s ebből jut az OTP-nek, Matávnak is. Az ilyen hirtelen pénzbeöntés idején a piac nagybefektetőit nem szokták érdekelni a napi makrohírek, s ha az uniós értékelésekhez viszonyítjuk a hazai blue-chipek árfolyamát, azok egyértelműen alulértékeltnek tűnnek. A hazai tőzsdén befektetők helyzete azonban nem rózsás: soha nem lehet tudni, hogy ezek a friss pénzek meddig érkeznek. Márpedig azt, hogy a BUX két hét múlva 8000 ponton lesz, vagy akár 7000 alatt, csak ez dönti el.
Ács Gábor
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.