Nem sok jót ígér Orbán fogadtatása
Logikus, hiszen a lisszaboni szerződés által még erősebbé tett Európai Parlament (EP) még a tagországoknál is hatékonyabban képes lassítani, sőt leállítani az uniós jogszabályalkotást. Logikus annak fényében is, hogy december közepén, a 2011-es EU-költségvetés elfogadásának blokkolásakor az EP már kimutatta a foga fehérét.
Az Orbán Viktorra tegnapi strasbourgi programismertetését követően zúdított össztűz nyilvánvalóan nem okozott meglepetést senkinek, elmondása szerint maga az érintett is roszszabbra számított. Ki is fejtette: nincs „rossz” probléma, hiszen magát az elnökségi programot nem kritizálta senki.
A bemutatkozás után mégsem kell nagy bátorság azt kijelenteni: a magyar fél által emlegetett barátság egyelőre egyoldalú. Jerzy Buzek, az EP lengyel elnöke próbálta ugyan tompítani a vita élét azzal, hogy egy a tegnapihoz hasonló forró disputa adja demokráciánk lényegét, tény azonban: a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályok, a magyar demokratikusságot megkérdőjelező bírálatok olyan szinten szorították háttérbe a jórészt gazdasági programot, hogy az nem sok jót vetít előre a következő majdnem hat hónapra.
Ez nem jó hír, hiszen az EU-elnökség egyáltalán nem Magyarországról vagy a magyar kormányról szól. Az euróövezet stabilitásával kapcsolatos döntések nem azért fontosak, mert azok európai szinten is elismerést hozhatnak Budapest számára. A horvátok csatlakozási tárgyalásának lezárása vagy a románok és a bolgárok schengeni csatlakozása sem elsősorban számunkra lesz pozitív fejlemény, nem kellene megnehezíteni az amúgy is konfliktusokkal teli területet. És éppen ezért nem lenne szerencsés, ha a Fidesz-kormány egyéb döntéseivel kapcsolatos ellenérzések miatt buknának el, akár az Európai Parlamentben.
