A hazai gazdaság dinamikus bővülésével párhuzamosan a munkaerőpiaci aktivitás gyors növekedésének lehettünk tanúi az utóbbi években. A munkaképes korúak száma azonban évről évre csökken: a kilépő idősek népesebb generációját nem képesek pótolni a még jó ideig egyre kisebb létszámú születési évjáratokból belépő fiatalok, vagyis a demográfiai krízis behatárolja a munkaerőpiac tartalékait is.
A rendszerváltás utáni foglalkoztatási krízist az ezredforduló után lassan bővülő aktivitás követte, amely bővülő foglalkoztatottság és csökkenő munkanélküliség mellett ment végbe.
A kedvező fordulatot a gazdasági konjunktúra következtében megnövekvő munkaerő-kereslet mellett számos intézkedés támogatta, az egyensúly azonban ismét megbillent, bár a korábbiaktól eltérő módon, mivel ma már a munkaerőhiány a gond. Ennek kialakulásában strukturális tényezők – a keresleti és a kínálati oldal képzettségi szerkezetében mutatkozó különbségek és a területi egyenlőtlenségek – is közrejátszanak.
Nyilvánvaló, hogy az új helyzet a bővülő gazdaság velejárója, ugyanakkor alkalmazkodást kíván a különböző szereplőktől, a szakpolitika alakítói mellett a munkáltatóktól is. Az utóbbira látunk is néhány hatékony megoldást, mint például
Fotó: Balázs Attila
A nők foglalkoztatásának növelését előmozdítják a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolását segítő intézkedések: az utóbbi években a gyermeknevelési ellátások rendszerének alakítása, a családi adókedvezmény, a bölcsődefejlesztési programok vagy a kisgyermekeseknek biztosított részmunkaidős foglalkoztatás. Az idősebbek munkaerőpiaci részvételét a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, a nyugdíjas-szövetkezetek révén kínált álláslehetőségek és a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók tb-járulékmentessége ösztönzi.
A strukturális különbségek és a munkaerőhiány csökkentését számos aktív és passzív eszköz segíti: például a különféle képzési programok, a közfoglalkoztatás átalakítása a közfoglalkoztatottak nyílt munkaerőpiacra való kivezetésének előmozdítása érdekében, a munkaerő mobilitásának elősegítése vagy az álláskeresők által igénybe vehető szolgáltatások, támogatások. Az elmúlt két évben a foglalkoztatottság bővülése már teljes egészében a hazai elsődleges munkaerőpiachoz kötődött, a közfoglalkoztatottak és a külföldi telephelyen munkát vállalók száma – az előbbi dinamikusabban, az utóbbi kisebb mértékben – csökkent. (A hazai munkaerő felmérésekor azokat a külföldön dolgozókat lehet elérni, akiknek a családja itthon él, a családjuk nélkül vagy egyedülállóként külföldön dolgozókat az adott ország hivatalos statisztikája méri.)
A munkaerőhiány kezelésére hivatott, rövid és középtávon megoldást kínáló összehangolt szakpolitikai intézkedések mellett azonban a demográfiai öregedésből eredő hosszú távú munkaerőhiányt a születések számának növekedése tudja előbb mérsékelni, majd a későbbiekben megszüntetni. Hosszú távon tehát elő kell segíteni a munkaerőpiacra belépő évjáratok létszámának növelését, ami csak átfogó, a családokat középpontba állító csomag sikeres megvalósításával lehetséges.
