-- Azt mondják, hogy Orbán Viktornak nem lehet feltételt szabni, még a miniszteri bársonyszékre kiszemelt jelöltektől sem fogadná azt el. Ön a hírek szerint mégis ezt tette.
-- Valóban vannak feltételeim, de nem a kormánnyal, hanem a saját szerepvállalásommal szemben. Nem vagyok újdonsült vezető, tudom, milyen körülmények között hasznosíthatom magamat.
-- Melyek ezek?
-- Olyan feltételrendszerre van szükség, amely lehetővé tenne egy totális népegészségügyi offenzívát. Multiszektorális szinten kell elérni, hogy a különböző tárcák között jó partnerségben, egyértelmű prioritást kapjon a népegészégügyi helyzet javítása. Erre látok esélyt, hiszen a lakosság drámai megbetegedési és halálozási helyzetéből a hosszú távú gazdasági fellendülés érdekében ki kell törni.
-- Két évre szól a kormány költségvetése, ami nem tartalmaz jelentős többletforrást az egészségügynek. Nem gondolja, hogy kicsi a mozgástér a totális támadáshoz?
-- Az egészségügyi ellátás egészét nézve azt mondom, túl sokan élnek ebből a rendszerből királyi módon. Nem tőlük sajnálom ezt, de azt igen, hogy mi nem vagyunk a partnereik. Nem ismerjük azokat a gazdasági, könyvelési, ügyviteli technikákat, azokat a piaci attitűdöket, amelyekkel partnerségre lehetne törekedni. Tény az is, hogy az ellátórendszeren belül is elfolynak a pénzek, van mit megfogni.
-- Azért ez talán mégsem elég a forráshiányos ágazatnak?
-- A minimálbér tervbe vett emelése az egészségügyben dolgozók felét érinti, de más szektorokban is jelentős lesz, aminek komoly közterhei és járulékvonatkozásai vannak. Nem mindegy, hogy ezt a tetemes járuléktöbbletet milyen módon, ki és milyen célra fogja felhasználni. Más forrásbevonási lehetőség is kínálkozik, például a kötelező egészségbiztosításon felüli igények kielégítésére. Világosan látható, hogy differenciáltak az igények az ellátással szemben is, aminek az egészségügyi ellátórendszeren belül kellene megfelelni. Ehelyett virágzik a sarlatánság. Az emberek elképesztő mennyiségű pénzt költenek el ezekre, mert már nem hisznek az egészségügynek. Vissza kell nyerni a bizalmukat, a racionális medicina terepére kell visszahozni a fizetőképes keresletet.
-- Hogyan tudná ezeket a forrásokat visszaszerezni?
-- Bizonyos alapvető kérdésekben össztársadalmi és politikai konszenzus kell. Hazánkban 109 éves a kötelező, alapvető egészségügyi és szociális biztonságot nyújtó társadalombiztosítás, megteremtésével másodikként követte Németországot Európában, és például a gazdag USA csak ácsingózik egy ilyen rendszer iránt. A kiegészítő biztosítások előkészítését profikra kell bízni. Mindig azt vallottam, hogy focizni csak Maradonákkal lehet, ám igaz, hogy őket csapatban tartani nehéz. De ez a szép a menedzsmentben. Vannak kreatív szakemberek, a nagypolitikának be kell fogni a villódzó kreativitást, véleményem szerint ennek itt az ideje. Kétségtelen, hogy a kormányprogramot és a politikai irányultságot mindig tiszteletben kell tartani.
-- A miniszterelnök múlt szerdán azt közölte a Magyar Rádióban, hogy az egészségügyi miniszteri poszton akkor lesz változtatás, ha előtte rendezik az egészségbiztosítási alapok felügyeletét.
-- Szerencsének tartom, hogy a miniszterelnök úr pontosan tudja, miről van szó. Személyesen is beszéltem vele, s azt tapasztaltam, hogy ő látja azt a lehetőséget, ami mellett egy totális egészségügyi megújulás lehetséges. Tudom azt is, hogy a múlt szerda reggeli miniszteri interjú óta olyan előterjesztések készültek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a politika felkarolta az egészségbiztosítási alapok hovatartozásának az ügyét. Magam mindig azt vallottam, hogy az egészségpolitikának két fontos feltételrendszere van. Az egyik az egészségbiztosítás pénzalapja, mert a finanszírozással lehet preferálni és diszpreferálni az egészségpolitikai célokat. A sokat hangoztatott struktúraváltást is ezzel s nem a kórházi ágyak lecsipegetésével meg a kapacitások íróasztalon történő átalakításával kellene végrehajtani. Úgy kell alakítani a finanszírozást, hogy megérje az egészségügyi szolgáltatónak, hogy a progresszív ellátás alacsonyabb szintjén, ha lehet, járó betegként lássa el az embereket. A másik fontos dolog, hogy az egészségpolitikát is tényekre, adatokra alapozzák. Ez csak egységes, integrált egészségügyi informatikai adatbázisra építetten lehetséges. Ma az OEP-nek, a minisztériumnak meg még ki tudja, mely szervezeteknek külön adatbázisa van.
-- Csakhogy az átalakítás érdekeket sért.
-- Az biztos, de szembe kell nézni vele. Vallom, hogy egyéni érdekek mellé szerveződő egészségügyi ellátórendszert működtetni nem lehet. Az egészségügy egészének átalakítása érdeksérelmekkel jár. A kérdés az, hogy a kormányon lévők felvállalják-e az ország előnyére szolgáló paradigmaváltozást, aminek egyébként nagy szakmai és politikai hozadéka lenne. Mindegy, hogy velem vagy mással, de el kell kezdeni az építkezést.
-- Támadják önt vélt vagy valós pártkapcsolatai miatt is.
-- Jól állom a támadásokat, s igyekszem azokat a munkahelyemen feldolgozni. Korábban nem voltam tagja a pártnak, 1989-ben a kereszténydemokratákban láttam azt az erőt, ami közel áll hozzám. Egy ideig a párt alelnöke voltam, de kiment alólam a párt, utána nem kapcsolódtam sehová. Viszont kiváló kapcsolatom volt a demokrata fórummal, a kisgazdákkal, akikkel együtt dolgoztunk az egészségügyi programjukon. Jó kapcsolatom van a Fidesz egészségpolitikusaival is, ezért furcsa, hogy most köztük néhányan ellenérzéseket táplálnak velem szemben. Vannak olyanok is, akikkel korábban nem voltam hajlandó együtt dolgozni, s ők most mindenféle dossziékat állítanak össze rólam.
-- S mi van a dossziékban?
-- A dossziékban meglehetősen primitív dolgok vannak, igazán nem foglalkozom azokkal. Huszonkilenc éve dolgozom az egészségügyben, 18 évet betegágy mellett töltöttem, nagy intézeteket vezettem, miniszteri biztosa voltam a társadalombiztosítónak, voltam a Magyar Kórházszövetség elnöke, a világszövetségnek most is alelnöke vagyok. Természetes, hogy az eredmények mellett voltak kemény ütközéseim is, s vannak, akik nem tudnak napirendre térni ezek fölött. Komolyabb féltenivalóm nincs, szorongás nem volt és nem is lesz már bennem. Soha nem volt konfliktusom a főnökeimmel, két nap alatt rájöttek, hogy azok a dolgok történnek, amiben megállapodtunk. Úgy volt ez a klinikumban és a kórházigazgatásban is. A kalamajkák a gazdasági érdekek sérülése miatt voltak körülöttem.
-- A miniszterség azért nem kórházi vezetés.
-- Úgy van. A kórházigazgatás egy kicsit nehezebb, mint a miniszteri szerep.
-- Összeállt a személyi garnitúrája, ha mégis ön venné át az egészségügyi miniszteri posztot?
-- Igen. Azt gondolom ugyanis, hogy a legmagasabb helyről jövő megkeresés nem kényszeríthet passzív rejtőzködésbe. Az egészségügy irányítása gigászi feladat, amire fel kell készülni. Profi gárdával tárgyaltam egy esetleges közös munkáról, tagjai mindenki által tisztelt köztisztviselők. Köztük a jelenlegi minisztériumi állásban dolgozók egy része is benne van. A profizmus egybeesik a kormány irányultságával. Olyan professzionális köztisztviselői kart szeretnének látni a minisztériumokban, amelyet nem zilálnak szét a politika időnkénti változásai. Ez alapvetően fontos egy ország építkezésében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.