A finanszírozás eszközével kell átalakítani az egészségügyet

-- Azt mondják, hogy Orbán Viktornak nem lehet feltételt szabni, még a miniszteri bársonyszékre kiszemelt jelöltektől sem fogadná azt el. Ön a hírek szerint mégis ezt tette.
-- Valóban vannak feltételeim, de nem a kormánnyal, hanem a saját szerepvállalásommal szemben. Nem vagyok újdonsült vezető, tudom, milyen körülmények között hasznosíthatom magamat.
-- Melyek ezek?
-- Olyan feltételrendszerre van szükség, amely lehetővé tenne egy totális népegészségügyi offenzívát. Multiszektorális szinten kell elérni, hogy a különböző tárcák között jó partnerségben, egyértelmű prioritást kapjon a népegészégügyi helyzet javítása. Erre látok esélyt, hiszen a lakosság drámai megbetegedési és halálozási helyzetéből a hosszú távú gazdasági fellendülés érdekében ki kell törni.
-- Két évre szól a kormány költségvetése, ami nem tartalmaz jelentős többletforrást az egészségügynek. Nem gondolja, hogy kicsi a mozgástér a totális támadáshoz?
-- Az egészségügyi ellátás egészét nézve azt mondom, túl sokan élnek ebből a rendszerből királyi módon. Nem tőlük sajnálom ezt, de azt igen, hogy mi nem vagyunk a partnereik. Nem ismerjük azokat a gazdasági, könyvelési, ügyviteli technikákat, azokat a piaci attitűdöket, amelyekkel partnerségre lehetne törekedni. Tény az is, hogy az ellátórendszeren belül is elfolynak a pénzek, van mit megfogni.
-- Azért ez talán mégsem elég a forráshiányos ágazatnak?
-- A minimálbér tervbe vett emelése az egészségügyben dolgozók felét érinti, de más szektorokban is jelentős lesz, aminek komoly közterhei és járulékvonatkozásai vannak. Nem mindegy, hogy ezt a tetemes járuléktöbbletet milyen módon, ki és milyen célra fogja felhasználni. Más forrásbevonási lehetőség is kínálkozik, például a kötelező egészségbiztosításon felüli igények kielégítésére. Világosan látható, hogy differenciáltak az igények az ellátással szemben is, aminek az egészségügyi ellátórendszeren belül kellene megfelelni. Ehelyett virágzik a sarlatánság. Az emberek elképesztő mennyiségű pénzt költenek el ezekre, mert már nem hisznek az egészségügynek. Vissza kell nyerni a bizalmukat, a racionális medicina terepére kell visszahozni a fizetőképes keresletet.
-- Hogyan tudná ezeket a forrásokat visszaszerezni?
-- Bizonyos alapvető kérdésekben össztársadalmi és politikai konszenzus kell. Hazánkban 109 éves a kötelező, alapvető egészségügyi és szociális biztonságot nyújtó társadalombiztosítás, megteremtésével másodikként követte Németországot Európában, és például a gazdag USA csak ácsingózik egy ilyen rendszer iránt. A kiegészítő biztosítások előkészítését profikra kell bízni. Mindig azt vallottam, hogy focizni csak Maradonákkal lehet, ám igaz, hogy őket csapatban tartani nehéz. De ez a szép a menedzsmentben. Vannak kreatív szakemberek, a nagypolitikának be kell fogni a villódzó kreativitást, véleményem szerint ennek itt az ideje. Kétségtelen, hogy a kormányprogramot és a politikai irányultságot mindig tiszteletben kell tartani.
-- A miniszterelnök múlt szerdán azt közölte a Magyar Rádióban, hogy az egészségügyi miniszteri poszton akkor lesz változtatás, ha előtte rendezik az egészségbiztosítási alapok felügyeletét.
-- Szerencsének tartom, hogy a miniszterelnök úr pontosan tudja, miről van szó. Személyesen is beszéltem vele, s azt tapasztaltam, hogy ő látja azt a lehetőséget, ami mellett egy totális egészségügyi megújulás lehetséges. Tudom azt is, hogy a múlt szerda reggeli miniszteri interjú óta olyan előterjesztések készültek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a politika felkarolta az egészségbiztosítási alapok hovatartozásának az ügyét. Magam mindig azt vallottam, hogy az egészségpolitikának két fontos feltételrendszere van. Az egyik az egészségbiztosítás pénzalapja, mert a finanszírozással lehet preferálni és diszpreferálni az egészségpolitikai célokat. A sokat hangoztatott struktúraváltást is ezzel s nem a kórházi ágyak lecsipegetésével meg a kapacitások íróasztalon történő átalakításával kellene végrehajtani. Úgy kell alakítani a finanszírozást, hogy megérje az egészségügyi szolgáltatónak, hogy a progresszív ellátás alacsonyabb szintjén, ha lehet, járó betegként lássa el az embereket. A másik fontos dolog, hogy az egészségpolitikát is tényekre, adatokra alapozzák. Ez csak egységes, integrált egészségügyi informatikai adatbázisra építetten lehetséges. Ma az OEP-nek, a minisztériumnak meg még ki tudja, mely szervezeteknek külön adatbázisa van.
-- Csakhogy az átalakítás érdekeket sért.
-- Az biztos, de szembe kell nézni vele. Vallom, hogy egyéni érdekek mellé szerveződő egészségügyi ellátórendszert működtetni nem lehet. Az egészségügy egészének átalakítása érdeksérelmekkel jár. A kérdés az, hogy a kormányon lévők felvállalják-e az ország előnyére szolgáló paradigmaváltozást, aminek egyébként nagy szakmai és politikai hozadéka lenne. Mindegy, hogy velem vagy mással, de el kell kezdeni az építkezést.
-- Támadják önt vélt vagy valós pártkapcsolatai miatt is.
-- Jól állom a támadásokat, s igyekszem azokat a munkahelyemen feldolgozni. Korábban nem voltam tagja a pártnak, 1989-ben a kereszténydemokratákban láttam azt az erőt, ami közel áll hozzám. Egy ideig a párt alelnöke voltam, de kiment alólam a párt, utána nem kapcsolódtam sehová. Viszont kiváló kapcsolatom volt a demokrata fórummal, a kisgazdákkal, akikkel együtt dolgoztunk az egészségügyi programjukon. Jó kapcsolatom van a Fidesz egészségpolitikusaival is, ezért furcsa, hogy most köztük néhányan ellenérzéseket táplálnak velem szemben. Vannak olyanok is, akikkel korábban nem voltam hajlandó együtt dolgozni, s ők most mindenféle dossziékat állítanak össze rólam.
-- S mi van a dossziékban?
-- A dossziékban meglehetősen primitív dolgok vannak, igazán nem foglalkozom azokkal. Huszonkilenc éve dolgozom az egészségügyben, 18 évet betegágy mellett töltöttem, nagy intézeteket vezettem, miniszteri biztosa voltam a társadalombiztosítónak, voltam a Magyar Kórházszövetség elnöke, a világszövetségnek most is alelnöke vagyok. Természetes, hogy az eredmények mellett voltak kemény ütközéseim is, s vannak, akik nem tudnak napirendre térni ezek fölött. Komolyabb féltenivalóm nincs, szorongás nem volt és nem is lesz már bennem. Soha nem volt konfliktusom a főnökeimmel, két nap alatt rájöttek, hogy azok a dolgok történnek, amiben megállapodtunk. Úgy volt ez a klinikumban és a kórházigazgatásban is. A kalamajkák a gazdasági érdekek sérülése miatt voltak körülöttem.
-- A miniszterség azért nem kórházi vezetés.
-- Úgy van. A kórházigazgatás egy kicsit nehezebb, mint a miniszteri szerep.
-- Összeállt a személyi garnitúrája, ha mégis ön venné át az egészségügyi miniszteri posztot?
-- Igen. Azt gondolom ugyanis, hogy a legmagasabb helyről jövő megkeresés nem kényszeríthet passzív rejtőzködésbe. Az egészségügy irányítása gigászi feladat, amire fel kell készülni. Profi gárdával tárgyaltam egy esetleges közös munkáról, tagjai mindenki által tisztelt köztisztviselők. Köztük a jelenlegi minisztériumi állásban dolgozók egy része is benne van. A profizmus egybeesik a kormány irányultságával. Olyan professzionális köztisztviselői kart szeretnének látni a minisztériumokban, amelyet nem zilálnak szét a politika időnkénti változásai. Ez alapvetően fontos egy ország építkezésében.