Szekszárd gazdag és kiváló város, ma mégis likviditási gondokkal küzd. Ennek legfőbb oka, hogy az önkormányzat -- a testületben többségben lévő Fidesz és Polgári Frakció tagjainak szavazataival -- olyan költségvetést fogadott el erre az évre, amelynek bevételi oldala nem teljesült, miközben a kiadások a tervek szerint megvalósultak.
A gondokat alapvetően a bevételi oldalon elmaradt két tétel okozza: a túltervezett privatizációs bevételek, valamint a meg nem valósult ingatlaneladások. A költségek csökkentése érdekében azonnali szigorítások bevezetését javasoltam, amelyekhez strukturális változásokra is szükség van. Indítványom szerint a gazdálkodást új alapokra helyezzük. Először jelképesen, önmagunk korlátozásával: a bizottságok számának csökkentésével -- az előírt kettővel szemben nyolc működik --, a tanácsnoki rendszer átmeneti felfüggesztésével, valamint a külföldi utazások beszüntetésével.
Szekszárdon nincs csődhelyzet, ám az átmeneti fizetésképtelenség súlyos gondokat okoz. Ha mielőbb nem sikerül rendezni a pénzügyeket, az oktatási és a szociális intézmények működése, valamint az itt dolgozó 1400 közalkalmazott fizetése, vagy a vállalkozói szféra beszállítóinak kifizetése kerül veszélybe.
Lehetőségünk van egy újabb százmilliós hitel felvételére, s ezt a javaslatot a testület elé is terjesztettem, de a november 15-i közgyűlésen nem sikerült átvinnem. Két héttel később, miután a képviselő-testület többségi frakciója átgondolta a helyzetet, mégis megszavazta a hitel felvételét, így talán sikerül egyensúlyba hozni az önkormányzat gazdálkodását.
Tíz éve vagyok polgármester Szekszárdon, s szeretem a munkám, annak ellenére, hogy kisebbségben nehéz kormányozni. Én ugyanis a Szabad Demokraták Szövetségének színeiben lettem a város vezetője. Mégis elfogadom ezt a helyzetet, hiszen a választók szavazták meg ezt a testületi összetételt, én pedig őket szolgálom. Úgy tűnik azonban, hogy a többség nem érti a választás üzenetét -- a szekszárdiak úgy döntöttek, hogy mi dolgozzunk együtt a városért --, gazdasági károkat is okoznak az együttműködési hajlandóság hiányával. Az egyik legnagyobb kudarcomnak tartom, hogy nem tudtam megakadályozni a városi televízió fillérekért történő eladását: a testületi döntés értelmében a több tíz millió forint értékű céget kétmillióért privatizálta az önkormányzat. Álláspontom szerint a polgármester korlátozása semmiképpen nem lehet megfelelő városépítési célkitűzés. Én azonban még mindig bízom abban, hogy a ciklus második felében sikerül összhangba kerülnünk.