A bővítés vesztesei az EU-ban

A bővítési folyamat megkezdése után -- változatlan körülményeket feltételezve -- komolyan veszélybe kerülhet a tagországok többsége szerint egyik legfontosabb közösségi vívmánynak számító regionális és kohéziós alapok áldásos hatása a mai EU-tagok számára -- derül ki a több mint 150 oldalas dokumentumból. A legfejlettebb és legelmaradottabb régiók közötti különbség (a két végletet magában foglaló 25-25 százalékot összemérve) a mai 1,9-szeresről 3,3-szeresre nőhet, és a felzárkózás akár többgenerációnyi időt is igénybe vehet -- véli az Európai Bizottság.
Mindeközben Görögország, Portugália és Spanyolország egyes térségeit -- valamint három keletnémet tartományt -- leszámítva a mai EU nagy része egyszeriben fölé kerülne annak a küszöbszintnek, amely jogosulttá tehet valamely régiót térítésmentes közösségi támogatásra.

Amennyiben az unió mai tagországai a jövőben is igényt akarnak tartani a felzárkózási alapok támogatására, akkor két megoldás lehetséges. Vagy a jogosultsági küszöbszint módosítására lesz szükség -- ez esetben eldöntendő, hogy több kedvezményezett kapjon-e kisebb szeletet ugyanabból a tortából, vagy magát tortát is megnöveljék --, vagy pedig többféle kategóriát kell bevezetni a jogosultak osztályozásakor és kezelésekor.
Az Európai Bizottság háromévente készít jelentést a felzárkózási alapok hasznosulásának értékelésére, de most először elemzi érdemben a bővítés nyomán kialakuló helyzet várható következményeit is. A dokumentum egyúttal fontos állomás a 2004-ben esedékes átfogó jelentés előtt: ez utóbbi meghatározó iránymutatásul szolgál majd a 2007-től esedékes regionális politika alapelveire vonatkozóan -- ezeknek az alapelveknek a kidolgozásában már az első új tagok is minden bizonnyal részt vesznek.
A jelenleg érvényes játékszabályok szerint alapvetően kétféle támogatási forma létezik. Az úgynevezett strukturális alapokat az egy főre számított GDP EU-átlagának 75 százalékától elmaradó régiók felzárkóztatására teremtették meg. A kohéziós alapot pedig 1992-ben azon tagországoknak szavazták meg, ahol az egy főre jutó GDP országos szinten is az EU-átlag 90 százaléka alatt maradt.
A kohéziós alap súlya EU-méretekben relatíve csekély (18 milliárd a 195 milliárdos hétéves strukturális kerethez képest), ám a kedvezményezettek esetében jelentősége rendkívül nagy volt (részletesebben lásd keretes írásunkat). Mindkét támogatási forma gazdasági és szociális kiegyenlítődést céloz meg az EU különböző térségei és országai között.

Mint a jelentésből kitűnik, a küszöbönálló bővítés legfontosabb következménye mindenekelőtt az lehet, hogy radikálisan leviszi majd az egy főre jutó GDP EU-átlagát, amivel a mai kedvezményezettek többségét hirtelen megfoszthatja eddigi jogosultságuktól. A 27 tagot számláló unióban három főbb csoport kialakulásával kell majd számolni.

Az elsőbe kerülnek Görögország, Portugália és Spanyolország kivételével a mai tagok, ahol az egy főre jutó GDP 20 százalékkal meghaladja majd az EU-átlagot. A kimaradó három mai tag Ciprussal, Máltával, valamint Csehországgal és Szlovéniával alkothatja azon országok klubját, amelyeknél a GDP-átlag az EU 27-ek átlagához képest valahol a 68--95 százalék között mozog (az előbbi Cseh-, az utóbbi Spanyolországot fedi). A "maradékot" majd az a nyolc mai jelölt ország jelenti, amelyeknél már csak 40 százalékos az EU-mutatóhoz viszonyított GDP-átlag (igaz, ezen belül Magyarország és Szlovákia 56-58 százalékon áll majd).

Mindez azt is jelenti, hogy az elmaradott -- tehát az EU 75 százalékos szintje alatt lévő -- régiók GDP-átlaga a 27-ek uniójában már csak 47 százalék lesz (jelenleg 65). Ezen belül a legelmaradottabb 10 százalék egy főre jutó hazai összterméke alig haladja meg majd a 30 százalékot (a maiak esetében ez most 61 százalék).
Mindezek fényében az az unió dilemmája, hogy egyfelől tömegében jelentősen megnőhet a támogatottságra szorulók köre (ma az EU-térségek 18 százaléka minősül ilyennek, a "27-eknél" -- a mai feltételek mellett -- már 26 százalék tarthatna támogatásra igényt). Még többet mond a lakossági arány alakulása: ma közel 70 millió ember élvezi valamilyen formában a felzárkózási alapok hozadékát, a bővítés után azonban számuk közel megkétszereződne, 127 millióra. Mindeközben esne tehát el az eddigi tagországok 45 millió lakosa ugyanezen áldásos hatásoktól.
A kiutat bizottsági vélemények szerint több irányban is lehet keresni. Elméletileg lehet szó a jelenlegi feltételek megőrzéséről is, ami viszont felveti a 2007-től esedékes segélyalapok radikális kibővítésének a szükségét. Köztes megoldás lehetne, ha 75 százalékról 80-85 százalékra vinnék fel a bővítések után a jogosultsági szintet, ezzel adva esélyt a mai régióknak a támogatás megőrzésére.
További lehetőség -- és a jelek szerint ezt a verziót látszik támogatni a ma a bizottság elé kerülő anyag is --, ha nincs változás sem a küszöbszintben, sem az alapok abszolút nagyságában, átszabják viszont a belső elosztási feltételeket, különböző kategóriákat létesítve a tagországok között. Egy ilyen rendszerben például elképzelhető lenne, hogy bizonyos GDP-átlag alatt kedvezőbb tehermegosztási feltételek mellett kaphasson valamely régió segélyt, miközben bizonyos fejlettségi szint felett már nagyobb társfinanszírozói készséghez kötnék ugyanezt.
Brüsszeli vélemények szerint a fenti kérdéshalmaz, miként a jelentés egésze is, voltaképpen az első konkrét, immár számokban is tükröződő kifejeződése mindazoknak az aggodalmaknak, amelyek a bővítés uniós következményei nyomán érzékelhetők EU-körökben. "Ez az első kézzelfogható példa arra, hogy mennyire áthelyeződhetnek súlypontok és arányok az unión belül, ha a mai jelöltek többsége tényleg taggá válik, s mindez milyen mértékű változásokat vetíthet előre a mostani tagok életében" -- jegyezte meg egy bizottsági forrás ennek kapcsán.
A dokumentum amúgy abból a szempontból is fontos, hogy megalapozója lehet annak a közös gondolkodásnak, amelynek a következő meghatározó állomása a regionális politikáról 2004-ben esedékes újabb bizottsági jelentés lesz. Ez utóbbi már a 2007-től esedékes következő közösségi költségvetést -- és ezen belül is a második legnagyobb tételnek számító regionális politikát -- hivatott előkészíteni. Ennek kihordásában már minden bizonnyal számos mai jelölt ország is tagállamként vehet részt.
Spanyolország a decemberi nizzai csúcson sikeresen kiharcolta, hogy a vétójog a regionális politikát érintő kérdések eldöntésekor csak 2007 után szűnik meg -- azaz a következő, Agenda 2000 típusú vitánál még e téren is minden egyes vélemény azonos súllyal esik majd a latba. Ennek kapcsán sokan máris minden korábbinál brutálisabb költségvetési alkudozás bekövetkeztét jósolják az évtized közepére.