A kutatók 60 százalékos esélyt adnak a "nagy konvoj" névre keresztelt forgatókönyvük megvalósulásának, mely szerint 2005-ben csatlakoznának az EU-hoz a közép-európai jelöltek, Bulgária és Románia kivételével. Ezt hároméves felkészülési időszak követné a monetáris uniós tagságig. Mivel az időpont távoli, és az új tagok GDP-je a -- tavaly még -- 11 tagú EMU bruttó hazai termékének csupán 6 százaléka, sem a mostani árfolyamot, sem a későbbi monetáris politikát nem érinti a bővítés.
Az euró bevezetésének az EU-tagságétól eltérő egyéb kritériumai is vannak, melyeket számos jelölt csak nehezen teljesíthet -- nyilatkozta a Bundesbank neve elhallgatását kérő egyik munkatársa. Úgy fogalmazott, a német központi bank osztja a Deutsche Bank menetrenddel kapcsolatos véleményét.
A legtöbb jelöltnek jók az esélyei, hogy viszonylag korán teljesítse az EMU-tagság kritériumait, vélik ugyanakkor a Deutsche Bank közgazdászai. Az államadósság majd minden államban a GDP 60 százaléka alatt marad, a tavalyi államháztartási hiány is jellemzően 3 százaléknál kisebb volt. Az utóbbi időben -- hosszabb távra visszatekintve -- különösen az infláció és a hosszú távú kamatok csökkentésében értek el látványos eredményeket a csatlakozásra várók. A tagjelölteknek legalább két évet kell eltölteniük az európai árfolyam-mechanizmus (ERM--II.) keretei között az EMU-tagságot megelőzően. Ám már az EU-belépés előtt teljesen liberalizálni kell például a tőkeáramlást, ezzel is csökken a két- vagy hároméves átmeneti periódusra maradó feladatok száma.
Magyarország 2002 végére befejezi a csatlakozásra felkészülést, és az EU is megerősítette Nizzában, hogy 2003. január elsejétől készen áll az új tagok befogadására, ezután pedig a minimálisan előírt szükséges két évnél nem igénylünk hosszabb időt a monetáris unióba vezető technikai átmenethez -- erősítette meg a magyar álláspontot lapunk érdeklődésére Horváth Gábor külügyi szóvivő.
A Deutsche Bank kutatói szerint elég időt hagy az unió saját és a leendő tagok felkészülésére az EMU-tagságuk előtt. Bár az eddigi irány jó, még valamennyi jelöltnek jelentős erőfeszítésekre lesz szüksége. Korábban azonban Olaszország és Portugália, majd Görögország példája megmutatta, hogy rövid idő alatt komoly eredmények érhetők el, ha a politikai akarat megvan ezek keresztülvitelére.
Az EMU bővülése aligha gyakorol negatív hatást az Európai Központi Bank (ECB) politikájára. Az összehangolt stabilitási politika behatárolja a konjunkturális különbségek nagyságát, a növekedési ütemek eltérése pedig például az Egyesült Államok egyes régiói között is igen jelentős. Az egyes országoknak a konjunktúraciklus esetleges eltérő menetéből adódó sajátos problémáikat önerőből kell majd megoldaniuk, az ECB éppoly kevéssé lesz figyelemmel ezen kis országok szempontjaira, mint a jelenleg is magas inflációval küszködő Ír- vagy Spanyolország esetében. Az új tagok tartósan magasabb gazdasági növekedése pedig fokozatosan csökkenti majd az EU-államokban mért egy főre jutó jövedelemtől való elmaradásukat.
Néhány probléma megoldására a következő időszakban az unióban is sort kell keríteni. Az egyik legfontosabb az ECB pénzpolitikáért felelős tanácsának megreformálása. Ha ugyanis az változatlan formában maradna fenn, a 27 tagú EMU-ban már 33 tagja lenne, s ez akadályozná a döntéshozatalt.
A Deutsche Bank szerint megalapozatlanok azok a feltételezések, melyek szerint az EMU keleti bővítése az euró gyengélkedésének egyik oka. A kutatók szerint ha minimális mértékben is, de inkább pozitívan befolyásolhatja a közös valuta árfolyamát az a tény, hogy az új tagok elhúzódó felzárkózási folyamata, a nagy növekedési potenciál az euróövezeten kívüli befektetők érdeklődését is felkelti, működő- és portfóliótőke-befektetéseket vonzva az eurózóna ezen részébe. Nem szabad azonban megkérdőjeleződnie a stabilizációs politika hitelességének, a leendő EMU-tagokkal szemben támasztott szigorú követelményektől való eltérés ugyanis valóban rossz jelzést küldene a piacoknak.