Az olajkonjunktúra vége

Mihail Kaszjanov miniszterelnök a regionális kormányzókból nemrég alakult goszszovjet első ülésén a GDP 7, az ipari termelés 10, a beruházások 17 százalékos tavalyi növekedéséről számolt be. A Novoje Vremja elemzője szerint az "orosz kapitalizmus" ilyen jó eredményeinek a gazdasági liberálisok és nem a szovjet múlt után nosztalgiázók pozícióját kellett volna erősítenie. Hogy ez mégsem így történt, annak ugyanaz az oka, mint a 2000-ben átélt fellendülésnek: a példátlanul magasra emelkedő olajárszint. Az olajdolláreső elaltatta az orosz elit 1998-ban feléledt éberségét, elnyomta benne az egészen tavaly őszig tartó takarékoskodási ösztönt. Addig a szövetségi, sőt a regionális vezetők is az adósságok törlesztésére fordították a "talált pénzt", de az év utolsó hónapjaiban hirtelen költekezni kezdtek. A kormány és Putyin elnök a tervezettnél nagyobb adóbevételek hatására 190 milliárd rubellel megnövelte a szövetségi költségvetés 2000-re megállapított kiadási keretét.
"A kedvező külgazdasági konjunktúra hatására elért eredmények önelégültté tették a kormányt. A komoly előkészítő munka után az év utolsó két hónapjában megfeneklettek a reformok -- és az IMF nincs meggyőződve arról, hogy az orosz Fehér Háznak a továbbiakban lesz kellő ereje ezeket végigvinni" -- idézi az Izvesztyija Martin Gilmant, az IMF moszkvai képviseletének vezetőjét. Stanley Fischer IMF-igazgató szerint a magas olaj- és gázárak által megnövelt export és az ennek hatására megindult gazdasági növekedés lehetővé tette volna a reformok befejezését, de Oroszország elszalasztotta ezt az esélyt.
Alekszej Volin kormányhivatali vezetőhelyettes a makrogazdasági mutatókkal, a szociális ellátás javításával mentegetőzik. Az viszont tény, hogy novemberben októberhez képest 0,6 százalékkal lassult a növekedés. Ez ugyan nem jelentékeny, de a tendencia aggasztó, mert ez a tünet 1998 óta most tapasztalható először.
Az olajdollárok felvásárlásához nyomtatott növekvő rubeltömeg felfokozta az inflációt, ami a rögzített rubelárfolyammal együtt havonta több százalékkal gyengíti az orosz gazdaság versenyképességét. Így az 1998-as devalvációval szerzett előny 2001 közepére teljesen elvész -- állítják a szakértők. A lassulást Andrej Illarionov elnöki tanácsadó már tavaly megjósolta. A kormányt az egységes gazdaságpolitika hiánya miatt is hibáztatják. Nem véletlenül javasolta Putyin a kormánynak a goszszovjet ülésén, hogy a German Gref gazdasági miniszter vezette liberálisok fogjanak össze a konzervatív "nemzeti" politikát képviselő Viktor Isajev habarovszki kormányzó csapatával, és együtt dolgozzák ki február végéig az ország tíz évre szóló fejlesztési programját.

Ha sikeres volt is az orosz gazdaság tavalyi éve -- a Szovjetunió széthullása óta a legsikeresebb --, még orosz szakértők is elismerik (bár fájlalják) a reformok halogatását és a gazdasági növekedés lassulását ért szigorú IMF-bírálat jogosultságát. VG-háttér-->