Bevezetik a tőkefedezeti pillért

Walter Riester munkaügyi miniszter a háború utáni időszak legnagyobb szociális reformjának nevezte a lépést. A törvény eredményeként a 2030-ig terjedő időtávlatban a bérek 22 százaléka alatt maradhat az állami rendszerbe fizetett hozzájárulás mértéke, 2020-ig pedig nem éri el a 20 százalékot. A Deutsche Bank becslése szerint az első évtizedben 300 milliárd euró halmozódhat fel az egyéni nyugdíjszámlákon, ami egyaránt jót tesz a tőkepiacoknak és az eurónak.
Az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió (CDU) élesen bírálta a tervezetet, elsősorban a bonyolulttá váló rendszer és a működtetésére létrehozandó "bürokratikus szörny" miatt. A CDU plakátkampánya, melyben nyugdíjcsaló fegyencként jelenítették meg Gerhard Schröder kancellárt, olyan erős visszatetszést keltett országszerte, hogy Angela Merkel pártvezér kénytelen volt bocsánatot kérni a parlamenttől.
Független szakértők szerint a baj sokkal inkább az, hogy az alapul vett előrejelzések igen optimistán becslik előre a járulékfizetők számának, illetve egyéb körülményeknek az alakulását. A másik kritika azt vetette a kormány szemére, hogy a szakszervezetekkel kötött kompromisszumok miatt a törvény nem hoz elegendően nagy változást. Mérsékelt kommentárok azonban úgy tartják, a politikailag lehetséges legjobb megoldás született.
A törvény záradékban rögzíti, hogy a nyugdíjszínvonal -- a 45 éves munkaviszonyt igazoló átlagkereső nyugdíjának aránya keresetéhez -- a jelenlegi 70-ről nem süllyedhet 67 százalék alá. A magánnyugdíj a német rendszerben teljesen új, bár nem kötelező elem, az állam adókedvezményekkel és közvetlen támogatással is serkenti a hosszú távú takarékoskodást. A második pillér 2002-ben indul, amikortól a jövedelem egy százaléka fordítható nyugdíj-takarékosság céljára úgy, hogy teljes egészében elszámolható kiadásként az adóbevallás során. Kétévente egy százalékponttal növekedve, végül 4 százalék lesz ez a mérték. A másik ösztönző az alacsony jövedelműek esetében a saját takarékoskodást kiegészítő közvetlen állami befizetés a magánszámlára, mely 2002 és 2008 között szintén fokozatosan nő. A két elem 2008-tól évi 20 milliárd márkába kerülhet a szövetségi és a tartományi költségvetéseknek. A törvény emellett a vállalati nyugdíjpénztárak működését is kedvezményekkel segíti.