Hamar véget érhet az "édes élet"
Az uniós cukorpiaci szubvenciók nagy része nem a mezőgazdasági termelőkhöz, hanem a feldolgozókhoz kerül -- foglalja össze a jelenlegi szabályokkal kapcsolatos legfontosabb kifogását Heidemarie Wieczorek-Zeul német fejlesztési miniszter. Hozzátette: a tizenötök piacának megnyitása a fejlődő országok előtt is jelentős gazdasági lehetőségeket teremtene, és hozzájárulhatna ahhoz, hogy azok hajlandók legyenek részt venni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) következő tárgyalási fordulóján.
Az EU agrárminiszterei a Handelsblatt szerint márciusban döntenek a cukorpiaci reform előbbre hozására vonatkozó előterjesztésről. A javaslat elfogadása mindenesetre nem látszik túlságosan valószínűnek, mivel Wieczorek-Zeullal szemben Renate Künast német mezőgazdasági miniszter a tárca szóvivője szerint a 2006-os időpontot fogja támogatni akkor is, ha elvben a termékszubvenciók ellen van.
Az Európai Számvevőszék adatai szerint a világpiacinál mintegy háromszor magasabb árakat eredményező cukorrezsim éves szinten 6,5 milliárd eurót vesz ki a fogyasztók zsebéből. Az 1999-es évben egyedül a felesleg exportjának támogatására jó másfél milliárd eurót fordított a közösség. A társaságok ugyanakkor így is évről évre gyárbezárásokra kényszerülnek, mivel az 1990-ben befagyasztott garantált árak egyre kevésbé tudják fedezni a folyamatosan növekvő termelési költségeket (VG, 2001. február 21.).
Egyre erősebb ugyanakkor a gyanú, hogy a cukorpiac meghatározó szereplői versenykorlátozó magatartást tanúsítanak. Erre jó esélyt kínál nekik, hogy a tagországok nagy részében egy-három cég uralja a piacot -- írja a NEI holland gazdaságkutató intézet tanulmányát ismertetve a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német lap szerint jelenleg átfogó vizsgálat zajlik a cukoripar ellen, amely az említett gyanúk valóságalapjára hivatott fényt deríteni.
