Tegnap óta fizethetünk húszezressel
Tegnaptól vannak forgalomban a húszezer forintos bankjegyek. A legnagyobb címletű fizetőeszköz még 1999-ben, tartalék címletként készült el, bár hosszabb távon történő bevezetése nyilvánvaló volt.
Egy gazdaságban a készpénzállomány elsősorban a nemzeti jövedelem folyó áron kifejezett nagyságától, illetve a készpénzforgalom mint fizetési mód elterjedtségétől függ. Előbbi az infláció és a gazdasági növekedés függvénye, vagyis magas áremelkedési ütemű és/vagy gyors GDP-bővülést produkáló gazdaságokban a készpénzigény gyorsabban növekszik. Ez abból következik, hogy a modern gazdaságokban az árucsere eszközeként használt nemzeti valuta segítségével történik a jövedelmek és erőforrások elosztása.
Magyarországon 1997, a tízezres bankjegy bevezetése óta 20 százalékkal bővült a gazdaság, illetve több mint 60 százalékkal nőtt az árszínvonal. Ez pedig azt jelenti, hogy 2000-ben csaknem kétszer akkora volt a forintban kifejezett bruttó nemzeti jövedelem, mint 1996-ban.
Amennyiben tehát egy gazdaságban -- a fejlődés vagy az infláció következtében -- növekszik az előállított termékek és szolgáltatások folyó áron kifejezett értéke, a tranzakciók akadálytalan lebonyolítása érdekében a Magyar Nemzeti Bank növeli a készpénzállományt. Természetesen ez egy folyamatos tevékenység, így az állomány növekedése hónapról hónapra megfigyelhető.
Mindezen folyamatokhoz az új címlet kibocsátása a pénz fizikai elhasználódásán keresztül kapcsolódik. Az egyszeri tranzakciók növekvő forintértéke miatt azonos idő alatt egyre többször kerül használatba a pénztárcákban lapuló bankó, ami miatt gyorsabban romlik az állapota. Emiatt hamarabb be kell vonni, helyette pedig újat kibocsátani. Ez ellen a világon mindenhol úgy védekezik a jegybank, hogy nagyobb címletű bankjegyeket bocsát ki, melyek "lassabban forognak".
Nem igaz tehát az a közhiedelem, hogy az új bankjegyek kibocsátása jelentősen megterhelné az államkasszát. A nagyobb címlet bevezetésével meghosszabbodik a papírból készült pénzek elhasználódási ideje, ami jelentős költségmegtakarítást okoz a jegybanknak. A két tétel egyenlege a Magyar Nemzeti Bank számára kedvező szaldójú.
A készpénzforgalom értéke egyébként 1991 és 1997, valamint 1997 és 2000 között egyaránt megduplázódott. A látszat ellenére nem egyfajta hosszú távú trendről van szó, amely szerint egyre gyorsabban növekszik a készpénzforgalom. Egyszerűen a második időszakban bekövetkezett inflációcsökkenést túlkompenzálta a gazdasági élénkülés. Ez persze nem volt nehéz, tekintve, hogy a 90-es évek elején erős recesszió volt a gazdaságban. Amennyiben az inflációcsökkenés folytatódik, ez a kétszereződési periódus hosszabbodni fog.
Számításaink szerint dinamikus növekedés és csökkenő infláció mellett 2008 körülre duplázódhat meg újra a készpénzforgalom. Ez azt jelenti, hogy ebben az évtizedben feltehetően már nem lesz szükség egy esetleges ötvenezer forintos bankjegy bevezetésére.
Mindez annál is inkább valószínű, mert a készpénzkímélő módszerek elterjedésével folyamatosan csökken a bankjegyek iránti igény növekedési üteme. Igaz, az utóbbi néhány évben ez a tendencia megtorpant, ami többek között annak is köszönhető, hogy a bankkártyák nem váltak valódi fizetőeszközzé. A plasztikkártyákat a mai napig 95 százalékban készpénzfelvételre használják.
