Teret nyerhet a biogazdálkodás

Nem biztos, hogy a marhahúsfogyasztásnak a BSE-fertőzés hatására bekövetkezett csökkenése rövid távon visszafordítható. A fogyasztói ízlés átmeneti változását tartóssá teheti, hogy a biogazdálkodók számára komoly lehetőség a piacszerzésre a jelenlegi válság. Ezzel összefüggésben a környezetért aggódók hangja is újra felerősödhet. A folyamatok nem most indultak el, de valamelyest felgyorsulhatnak.
Alternatív jövőkép...
Renate Künast német mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszter asszony ambiciózus programjában tíz éven belül 20 százalékosra szeretné növelni az organikus -- vegyszerek és más intenzív módszerek nélküli -- gazdálkodás jelenleg 2,5-3 százalékos súlyát. Noha a fogyasztók ízlésének változása miatt a biotermelés arányának eddigi növekedése felgyorsulhat, a fejlődés bázisa még elég alacsony érték. Az évi 1,5 millió tonnás német marhahústermelés alig 2 százalékát adják a biogazdaságok. Utóbbiak egyik érdek-képviseleti szervezetének vezetője reális célkitűzésnek tartja a 10 százalékos piaci részesedés megszerzését, kérdés, mikorra. Az értékesítés 80 százaléka egyelőre szupermarketekben zajlik, melyek nem lelkesednek a -- legalábbis egyelőre -- drágán előállított biomarháért.
Nemcsak a szarvasmarha-tenyésztők érintettek, bár a sertés- és baromfiágazat természetesen profitálhat is a marhavészből. Ugyanakkor növekszik a kereslet olyan egzotikus állatok húsa iránt, amilyen a kenguru vagy a krokodil, és talán a magyar strucctenyésztők is most találhatják meg számításukat. Európa-szerte egyre több étterem veszi le étlapjáról a marhát, sőt, némelyek vegetáriánus konyhára állnak át. A növényi táplálékon élők táborának gyarapodása új lendületet adhat a brit organikus piac növekedésének is, mely a kilencvenes években 600 millió fontra hatszorozta forgalmát.
Az élelmiszer-termelés mellett azonban a "környezeti szolgáltatás" is az új típusú mezőgazdaság feladata lehet. Az EU mezőgazdasági költségvetésének 10 százalékát, mintegy 4,3 milliárd eurót fordítják évente vidékfejlesztésre. A pénzek egy része olyan farmereket támogat, mint például az angliai Peter Hogg, aki jövedelme 15 százalékát nem termelésért, hanem "környezeti szolgáltatásért" kapja: nem faipari erdőtelepítésért, a vadállatok élőhelyének gondozásáért. "Inkább parkőrnek érzem magam, mint farmernek" -- fogalmazott a gazda a Wall Street Journal Europe-nak. Az egyik javaslat ezeknek a forrásoknak a növelése, illetve a nemzeti mozgástér tágítása azok elosztásában -- így a "szolgáltató mezőgazdaság" mellett elkötelezett államok belátásuk szerint jutalmazhatnák biogazdáikat.
...és költségei
A biogazdálkodás többletköltségei elsősorban az intenzív módszerek mellőzéséből fakadnak. Műtrágya, permetezés, táplálékkiegészítők, gyógykészítmények nélkül kisebb a termésátlag, illetve soványabbak az állatok. Bár közösségi szinten kevesebb felesleg keletkezne az ilyen eljárások elterjedésével, az egyes termelők még csak most építik piaci pozícióikat. A fogyasztói ízlés változása megkönnyítheti a többletterhek egyre nagyobb részének a fogyasztókra hárítását, a bioélelmiszerek ára "minőségi prémiumának" megerősítését.
Nemcsak az organikusan gazdálkodók számára jelentene pluszkiadásokat, ha a környezetvédelmi szabványok további szigorításáról döntene az unió. Nem új felvetés, hogy a környezetvédelmi -- és munkaügyi -- szabályozás a nemzetközi kereskedelmi liberalizációról folyó WTO-tárgyalásokban is szerepet kapjon. A fejlődő országok szemében ez a gazdag államok protekcionizmusának új köntösbe öltöztetése. Néhány, a témával foglalkozó tanulmány ugyanakkor azt mutatja, jóval jelentősebb országok közötti költségkülönbségek adódnak az eltérő bérszínvonalból, földbérleti díjakból és tőkeköltségekből, mint a környezeti előírások betartásából, aminek haszna jóval nehezebben számszerűsíthető. Az EU nitrátdirektívájának végrehajtása például termelésük értékének 1,2 százalékába került az érintett angol farmereknek. A német gabonatermesztőknek 0,3-4,4, a baromfitartóknak 2,7 százalékkal voltak nagyobbak a költségei brazil és indonéziai versenytársaiknál a szigorúbb környezetvédelmi előírások következményeként. Egy-egy szektor egészében a hatások még elenyészőbbek lehetnek, tekintve, hogy a más-más körülmények között gazdálkodó termelőket eltérően érintik az előírások.
Belső erők, külső kényszerek
Korai lenne még a közös agrárpolitika földcsuszamlásszerű változásával számolni a közeljövőben. Még maga a német miniszter asszony is úgy fogalmazott, hogy nem célja a német mezőgazdaság nem organikus nagyobbik részének ellehetetlenítése. Szerinte kicsire és nagyra, organikusra és "hagyományosra" egyaránt szükség van. A közös agrárpolitika felülvizsgálatát a másik uniós zöld párti agrárminiszter, az olasz Alfonso Pecoraro Scanio és Franz Fischler brüsszeli agrárbiztos is üdvözölné.
Somai Miklós szerint ugyanakkor Németországnak sem áll érdekében a szakítás a két éve rögzített menetrenddel. A kutató arra számít, hogy a változások nem fognak túlmutatni az 1999-ben elfogadott kereteken. Az igazán lényeges kérdések a gabona-, a marhahús- és a tejszektort érintenék. Künast nem jelezte, hogy reformtervei között szerepelnének az angol, svéd vagy dán részről szorgalmazott liberalizációs lépések. Ráadásul Somai szerint az "északiak" is csak fél szívvel támogatják a változásokat, a britek sem jártak rosszul a gabonára kialkudott támogatásokkal.
Egy uniós élelmiszer-hatóság felállításáról szóló elképzeléseket az ágazat vállalatai is kedvezően fogadták. Ez azonban inkább tanácsadó jellegű testület lenne. A cégek reményei szerint a hivatal belső problémák és külső kereskedelmi viták esetén is szakértő segítséget nyújthatna. A javaslat azonban nem adna az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatalhoz hasonló erős szabályozó szerepet a hatóságnak, azaz nem fenyegetné a kormányközi alkuk rendszerét a területen.
Éles ellenzéssel találkoznak a német javaslatok francia részről. Jean Glavany mezőgazdasági miniszter "nem mondaná, hogy ez tiszta őrültség, de elérhetetlen". A franciák már azt is kilátásba helyezték, hogy a nemzeti költségvetésből kártalanítják a marhatenyésztőket, ami komolyabb visszalépés lenne a közös agrárpolitikától, mint a németek által javasolt, a közösségi források elosztásába való nagyobb nemzeti beleszólás. A jövő évi francia elnökválasztás előtt még a hangnem módosulására is kicsi az esély.
A tagjelöltek, így Magyarország számára is kevésbé az a kérdés, mennyiben változna a támogatások összege a közös agrárpolitika átalakításával, hanem inkább az, egyáltalán csatlakoznak-e a szóban forgó rendszerhez -- mondta Somai. Magyarország érdeke elsősorban a búza, a kukorica és más szántóföldi növények szabályozásának az országra való kiterjesztése lenne.
Az uniós agrárpolitika változásának iránya és a radikálisabb tervek ugyanakkor nem csupán a keleti bővítésre való felkészülést szolgálják. Ha az EU komolyan gondolja az újabb WTO-fordulóra vonatkozó javaslatot, a seattle-i kudarc után új munícióra van szüksége. Ez lehet a mezőgazdaság "kizöldítésének" -- a "környezeti szolgáltatások" preferálásának, a környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírások szigorításának -- programja.