Új alapokon a kapcsolatok

A magyar (gazdaság)diplomácia egyik fontos célja fejleszteni a kapcsolatokat a délkelet-európai országokkal, köztük a volt Jugoszlávia utódállamaival. A kilencvenes években, részint a rendszerváltás első "lendületével" (amikor a hagyományos, szocialista világbeli kereskedelmünk majdhogynem összeomlott), majd azt követően a balkáni helyzet miatt töredékére zsugorodott a forgalmunk, s beszűkült gazdasági kapcsolatunk a térség országaival. Ám ahogy normalizálódott a politikai helyzet az egyes jugoszláv utódállamokban, Magyarországnak úgy sikerült új alapokra helyeznie a kapcsolatokat is.
Ma már az öt utódállam közül eggyel -- Szlovéniával -- hatályban lévő szabadkereskedelmi megállapodásunk van; eggyel -- Horvátországgal -- éppen ma írja alá a szerződést a két kormányfő; eggyel pedig -- Macedóniával -- megkezdődtek a feltáró jellegű egyeztetések egy esetleges szabadkereskedelmi megállapodásról. Ám azokkal az országokkal, amelyekkel nincs ilyen egyezménye Magyarországnak, élő megállapodás alapján folyik az árucsere, s a felek biztosítják egymásnak a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét.
Hasonlóan lépésről lépésre haladva kötötte-köti meg Budapest az alapvető fontosságú gazdasági megállapodásokat, mint a kettős adóztatás elkerüléséről szólót, illetve a beruházásvédelmi egyezményeket. Van olyan ország -- Szlovénia --, amellyel máig hatályban tartották (ha némi módosítással is) a még 1985-ben Jugoszláviával megkötött egyezmény vonatkozó részeit, ám zömmel újak kötéséről döntöttek. Ezek eltérő stádiumban vannak.
Mindenesetre mindezen megállapodások egy célt szolgálnak: a kereskedelmi forgalom fellendítését, a gazdasági kapcsolatok, köztük a tőkekapcsolatok fejlesztését. Az utolsó "békeévben", 1991-ben Jugoszláviába 180 millió dollár értékű volt a magyar kivitel, az onnan származó import pedig 77 millió dollárt tett ki.