Gazdasági divergencia az EMU-ban

Egyre több statisztikai adat utal arra, hogy a német gazdaság a franciánál nehezebben viseli a globális lassulás következményeit. Márciusban az ipari termelés februárhoz képest csupán 0,2 százalékkal csökkent Franciaországban, míg Németországban 3,7 százalékkal esett a szektor teljesítménye. Az autóeladások is 7,1 százalékkal estek vissza a február--április időszakban a német piacon, míg a "szomszédban" 2 százalékkal javult a mutató a JP Morgan adatai szerint.
Az ECB irányadó kamatlába meghatározásakor eddig figyelmen kívül hagyhatta az olyan kis nyitott gazdaságok inflációs problémáit, mint Hollandia vagy Írország. Számukra a költségvetési politika és a strukturális reformok jelentik a mozgásteret, a közös kamatlábnak a legnagyobb gazdaságok növekedési ciklusaihoz kell igazodnia. Ha azonban épp az euróövezet kibocsátásának együtt több mint felét adó francia és német gazdaság fejlődésének menete szakad el egymástól, az csaknem megoldhatatlan feladat elé állítja az európai jegybankot.
Elemzők máris arról beszélnek, csupán porhintés volt az ECB váratlan kamatvágásának indoklása, a rögtönzöttnek tűnő lépést a német növekedés miatti fokozódó aggodalom motiválta. Az ABN Amro bank számítása szerint azonban az eurózóna legnagyobb gazdaságának a jelenlegi 4,5 mérték helyett 3 százalékos kamatlábra volna szüksége, főként a kamatérzékeny építőipar viszonylag jelentős szerepe miatt -- írja a Wall Street Journal Europe.
Egyes jóslatok már csupán 1,5 százalékos növekedést valószínűsítenek a német gazdaságban 2001-ben. A vészforgatókönyv szerint az is megeshet, hogy az eurózónán belül rendkívül magas piaci reálkamatokkal küszködő Németország egyedüliként szakad le az európai fejlődési trendről, míg az EMU többi tagállama Franciaországhoz hasonlóan -- melynek növekedése az idén is 3 százalék közelében maradhat -- ellenáll a lassulásnak. Nem sok jóval kecsegteti a német gazdaság szereplőit, hogy áprilisban az övezet inflációs rátája beállította az euró születése óta elért csúcsértékét, a 2,9 százalékot. A húsárak emelkedése által is fűtött index egyes várakozások szerint elérheti a 3 százalékot májusban, és az energia- és élelmiszerárak hatását kiszűrő maginflációs mutató is 2 százalékra emelkedhet, feladva a leckét az ECB-nek.
Az egyik, széles körben elterjedt magyarázat szerint a német gazdaság nagyobb nyitottságából adódóan érzékenyebb a külpiaci helyzet romlására. Szakértők azonban felhívják a figyelmet arra a sokszor elhanyagolt tényre, hogy a német építőipar a mai napig nem tudott ténylegesen kilábalni a hét éve kezdődött válságból. A német újraegyesítés eufóriájában felhalmozott fölös kapacitások máig kísértenek, az ágazat szereplői egyáltalán nem optimisták. Bár az építőipar súlya a német gazdaságban csak 5 százalékos, a szektor foglalkoztatási problémái az általános statisztikák szintjén is éreztetik hatásukat. A munkaerő-piaci reform terén sikeresebb Franciaországban az utóbbi három hónapban is csökkent a munkanélküliség, a német helyzet viszont négy hónapja romlik.