Merre bővülhet tovább a NATO

Az Egyesült Államok elutasította a közösen kifejlesztett stratégiát a hidegháború befejezésére -- emlékezett nemrégiben Mihail Gorbacsov szovjet exfőtitkár a National Journalnek nyilatkozva azokra az időkre, amikor még a Varsói Szerződés és a NATO katonaiból politikai szövetséggé alakítása volt napirenden. A Szovjetunió felbomlása és folyamatos gyengülése azonban fokozatosan megváltoztatta az erőviszonyokat. Az Öböl-háborúba még ENSZ-felhatalmazással vonuló szövetségesek politikai vezetői ekkoriban csupán a kelet- és közép-európai országokkal való partnerségről beszéltek, erről szólt az 1991-es koppenhágai külügyminiszteri ülésen kiadott nyilatkozat is.
A balkáni háborúk kezdetén a NATO még csak mint az ENSZ és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) "segítsége" vett részt. Ez a közreműködés a békefenntartó tevékenység támogatását jelentette.
A rendszerváltó országokkal ápolt kapcsolatok új fejezetét jelentette 1994-ben a Partnerség a békéért program elindítása. Nemsokára pedig a szövetségen belül is elfogadottá vált, amiben a rendszerváltó országok reménykedtek: a NATO bővítése. A szervezet tagjai 1997-ben egyhangúlag döntöttek arról, hogy zöld utat adnak Cseh-, Lengyel- és Magyarország csatlakozásának. Élesen bírálta a szövetség terjeszkedését Oroszország, melyet a NATO ezúttal egy külön szerződéssel engesztelt ki, különleges kapcsolatokat biztosítva az észak-atlanti tömörülés és az egykori nagyhatalom utódja között -- írja a Reuters összefoglalója.
A három közép-európai ország szervezetbe történő belépése nemcsak a NATO ötvenéves fennállásának ünnepével kapcsolódott össze, hanem a szövetség koszovói fellépésével is, melyet egy elemző a szervezet első "igazi" háborújának nevezett. A washingtoni csúcson a szövetség úgy foglalt állást, hogy nyitott kíván maradni az esetleges új tagok előtt, a további bővítés mellett azonban a leghatározottabban jelenleg a reménybeli tagok foglalnak állást, a szervezet tagállamainak számos körülményt kell számításba venniük.
A koszovói légiháború sokat rontott az amúgy sem felhőtlen orosz--NATO kapcsolatokon. "Ha egy olyan állam, mint Oroszország, fenyegetve érzi magát, az destabilizálhatja Európát és az egész világot" -- fogalmazta meg élesen a további bővítéssel kapcsolatos fenntartásait Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Egyesek az európai NATO-tagok bővítés melletti elkötelezettségét is kétségbe vonják. Bár elvben ők is támogatják az új tagok befogadását, érzékenyebbek az orosz aggályokra is. "Az európaiakat alapvetően Koszovónál vesztettük el" -- fejtette ki véleményét egy magas rangú amerikai NATO-katona, utalva a balkáni szerepvállalás körül akkoriban kialakult kongresszusi vitára. A National Journal elemzése szerint éppen ez volt az egyik döntő momentum az önálló európai külpolitika kialakításának és a saját haderő felállításának felgyorsításában. Az európai szövetségesek attól tartottak-tartanak, hogy egy "megbízhatatlan" Amerika nem vállalna aktív szerepet egy jövőbeli válság megoldásában a kontinensen.
A Horvátországgal tízfősre bővült reménybeli tagok klubja aligha csatlakozik majd egy tömbben a NATO-hoz. A Reuters diplomáciai körökből származó értesülései is számos lehetséges forgatókönyvről szólnak. Az egyik lehetséges megoldás, hogy a jövő évi prágai NATO-csúcson egyetlen balti államot sem hívnak meg a szervezetbe, nem bolygatva az Oroszország számára legérzékenyebb területet. Egyes vélemények szerint a szövetség kifejezetten kis lépést tesz majd, és a tárgyalások megkezdését csupán Szlovéniának és Szlovákiának ajánlja fel, a többiek számára az évtized végéig elképzelhető csatlakozás lehetőségét kínálva fel. Diplomaták szerint az Egyesült Államok szívesen látná Litvániát egyedüli államként, mely meglepően jól halad a csatlakozás kritériumainak teljesítésében. Abban azonban az elemzők egyetértenek, hogy Prágában nem technikai, hanem politikai döntés születik majd a bővítés ügyében.