Nagyot ugrottak előre a "helsinki" országok

A látványos felzárkózás lehetőségének egyik kulcsa az volt, hogy technikai okok miatt -- Ciprus kivételével -- el kellett halasztani az "első körös" tárgyalási fordulókat. A lépéselőnyt különösen a szlovák diplomácia tudta a maga javára fordítani, midőn négy újabb joganyagrészt minősíthettek további tárgyalást nem igénylőnek. Pozsony esetében ezzel a kipipált témakörök száma tizenhatra nőtt, eggyel meghaladva a két és fél éves cseh és lengyel tárgyalási eredményt, és csak egy fejezettel maradva el az eddigi magyar teljesítménytől.
Két-két újabb fejezetet zárt le Litvánia és Lettország, amivel az előbbi elérte a tizenöt fejezetes cseh--lengyel szintet, míg az utóbbi Máltával együtt tizenhárom félretett fejezetet tudhat így maga mögött. A negatív rekordot Románia jelenti, amely ezúttal sem volt képes fejezetzárásra, és hat kipipált könnyű fajsúlyú témájával az abszolút utolsó helyen áll.
A szlovák és a litván teljesítmény különösen annak fényében sokatmondó, hogy az egységes piac működése szempontjából meghatározó négy "szabadságjogból" kettőt immár mindketten megoldottak: Szlovákia az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, míg Litvánia az áruk mellett a tőke szabad áramlását. Litvánia emellett lezárta a vállalati joggal foglalkozó részt is, és mindketten végeztek a külgazdasági témakörrel.
Brüsszeli körökben mindenekelőtt azzal magyarázzák a "helsinkiek" alig több mint egy év alatt bekövetkezett felfutását, hogy esetükben az EU már kész minta alapján dolgozhatott, így a tárgyalási álláspontok elkészítéséhez jelentős időt takarított meg a "luxemburgi hatok" számára készített pozíciópapírok megléte. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Málta kivételével a "második körös" jelölt országok az "első kör" tárgyalásaival párhuzamosan, kezdettől fogva folyamatos előkészületeket tettek -- mutatott rá múlt heti sajtóértekezletén Gunnar Lund svéd nagykövet.
Megfigyelők ugyanakkor emlékeztetnek a látványos szlovák--litván "beelőzés" időleges mivoltára is, amennyiben már most sejthető, hogy június elsejére halasztott fordulóján Lengyel- és Csehország minimum egy, jó eséllyel két újabb fejezetet is lezárhat majd. Magyarország esetében a környezetvédelmi fejezet kapcsán látszik erre jó esély. Ennél is fontosabb, hogy Szlovákia öt fejezetet még meg sem nyitott, s hogy a hátralévő témák immár esetében is egyre inkább olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek tisztázása Pozsonnyal is elhúzódó alkudozást tehet szükségessé, miközben az "első körös" országok többsége ennek esetleg már a végén jár.