Nem a Duna a választóvonal

Kétszeres a különbség az ország legjobban és legkevésbé fejlődő területe között -- ez derül ki a Gazdasági Minisztérium (GM) felméréséből. Az ország 150 kistérségét 17 mutató alapján értékelték. Így például az infrastruktúra, a befizetett jövedelemadó, a gazdasági szervezetek száma, a munkanélküliség és a népsűrűség 1999-es adatai szerint. A legfejlettebb kistérség az összes mutató alapján a Budaörsi, de az első tíz között van a győri, a soproni, a siófoki és a szentendrei is. A legkedvezőtlenebb helyzetben az edelényi térség van, de a legrosszabb tíz között szerepel Ózd, Sarkad, Csurgó és Szikszó is. A felmérésből kiderül: nem a Duna a választóvonal a térségek fejlettsége szempontjából. Inkább a Pest--Bács-Kiskun--Csongrád megye vonalától északkeletre, keletre fekvő területek a kevésbé prosperálók. Persze itt is vannak jobban fejlődő térségek. Ugyanannyi kistérség van e vonaltól északkeletre jobb pozícióban, mint amennyi ettől nyugatra rosszabb helyzetben -- fogalmazott a Világgazdaságnak Csordás László kandidátus.
Az ország egészében valamennyi mutató javult az elmúlt öt évben. Például a lakosság által befizetett jövedelemadó mértéke a legrosszabb helyzetű térségekben is 92 százalékkal emelkedett. A legfejlettebbekben viszont öt év alatt 185 százalékkal nőtt. A déli területek is különböző mértékben prosperáltak az elmúlt időszakban. Bácsalmás és Letenye környéke például hasonlóan rossz helyzetből indult. Mégis az elmúlt öt esztendő alatt Letenye a kistérségek fejlettségi rangsorán a középmezőnybe "küzdötte fel" magát, míg Bácsalmás a tíz legrosszabb helyzetű terület között foglal helyet. Pedig mindkét település a határ mentén található. Csak míg Letenyén nyitva a szlovén--horvát határ, addig Bácsalmáson a jugoszláv határátkelőhelyet lezárták -- magyarázta Csordás László. A földrajzi helyzet, a megközelíthetőség mellett tehát az is szerepet játszik, hogy a helyi energiákat hogyan tudják kihasználni -- tette hozzá.
A legjelentősebb változás az infrastruktúrában következett be. Ennek egyik oka, hogy a területfejlesztési támogatások elsősorban ezt a célt szolgálták. A ''90-es években a Pest--Bács-Kiskun--Csongrád megyék vonalától északkeletre fekvő területek infrastruktúrája fejlődött kiemelkedően. Nincs ebben semmi rendkívüli -- véli Csordás László. A nyugati térségek ugyanis infrastrukturálisan fejlettebbek voltak, így elsősorban a keleti részek kaptak jelentősebb állami pénzeszközöket például a gázközművesítéshez, vagy a telefonhálózat kiépítéséhez.
Érdekes eredményt hozott az egyik jóléti mutató, az egy főre jutó gépkocsik számának vizsgálata. Bármily meglepő, ebből a szempontból leginkább Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határ menti kistérségei fejlődtek (21-31 százalékkal nőtt az autók száma). Ebben a megyében valószínűleg termelőeszköz a gépjármű. Visszaköszönhet a számokban az, hogy Szabolcsban sokan élnek benzinturizmusból -- mondta Csordás László. Az egy főre jutó gépkocsik számát tekintve az ukrán határ menti megye egy kategóriába esik például Zala megyével vagy Budaörssel. A főváros környékén is öt év alatt 20-30 százalékkal nőtt a gépkocsik száma. Az észak-alföldi régió másik két megyéjében, Hajdú-Bihar és Szolnok egyes kistérségeiben is dinamikusan, 10-20 százalékkal nőtt ez az arány, de még így is az utolsó kategóriában foglalnak helyet. Ezekben a térségekben ezer lakosra 120-150 gépkocsi jut.
Az ország egészében szaporodott a gazdasági szervezetek száma. Ezen mutató alapján a rangsort Budapest és környéke, valamint a Balaton térsége vezeti, ezer lakosra 20--35 gazdasági szervezet jut. Dinamikusan fejlődtek az elmúlt években a déli határ menti területek is. Nemcsak a nyugati országrészben, hanem Heves megye több térségében is jelentősen, 80-100 százalékkal nőtt a gazdasági szervezetek száma.