Sok kicsi sokra mehet

Az 1990-ben kezdődött ipari szerkezetátalakítás majdnem maga alá temette Várpalotát. A település arculatát már a múlt század elejétől a szénbányászat határozta meg, majd egyre több nagyüzem jött itt létre. Az elmúlt évtizedekben a várost a szocialista nehézipar egyik fellegvárává fejlesztették, ahol mintegy 30 ezer ember élt, s többségüknek az ipari üzemek adtak munkát. A rendszerváltás, illetve a piacgazdaságra való átállás azonban igen súlyos nehézségeket jelentett számunkra. A nitrogénművek privatizálása például egy év alatt 2000 ember elbocsátásával járt. A következő két-három év alatt megszűnt a bányászat, ami újabb 1200 munkanélkülit jelentett. Létszámleépítések történtek az erőműnél és kisebb mértékben az alumíniumkohónál is. Mindezek következtében a korábban tízezres létszámot foglalkoztató Várpalotán az 1993-as mélypont idején a munkaképes korú lakosság 22-24 százalékát, 3600 embert tartottak nyilván állástalanként. Az akkori városi költségvetés majdnem egynegyedét szociálpolitikára kellett fordítani.
Ma már "csak" 1400 regisztrált munkanélküli van a városban, de infrastruktúránk adottságaiból következően továbbra sem számíthatunk arra, hogy nagy multinacionális cégek telepedjenek meg nálunk. Néhány tucat, esetleg néhány száz főt foglalkoztató munkahelyek létesítése tűnik reális célkitűzésnek, mint ahogyan már létre is jöttek ilyenek. A Bakony Művek korábbi telephelyén például már működik egy német érdekeltségű, több mint száz főt foglalkoztató üzem, a korábban felszámolt autószerviz helyén pedig egy ugyancsak német tulajdonú bútorgyártó cég. Talán furcsán hangzik, de a legnagyobb foglalkoztató a városban az 1990--91-ben feloszlatott helyőrség alapjain 1993-ban létrejött Központi Gyakorló- és Lőtérparancsnokság, amely csupán tavaly 139 új munkahelyet biztosított a helybélieknek. Több kisebb magánvállalkozás is megerősödött az elmúlt években. A legtöbben persze a két közeli megyeszékhelyen -- Székesfehérváron és Veszprémben -- találnak munkát, körülbelül 2000-2500 várpalotai ingázik.
Szerencsére ma már elmondhatjuk, hogy túljutottunk a mélyponton. A helyi új kezdeményezések közül az egyik legígéretesebb az az ipari park, amelyet 1998-ban hozott létre a tulajdonában lévő területen a bányavagyon-hasznosító társaság. A teljes infrastruktúrával ellátott telephelyek várhatóan már a nyáron gazdára találnak. Várakozásaink szerint itt körülbelül 100-150 új munkahely jön majd létre. Az önkormányzat 6 százalékos arányban, ötmillió forint készpénzzel támogatta a vállalkozást. Ez év augusztus végére befejeződik egy másik, 22 hektáros ipari park kialakítása is a kohó szomszédságában. Itt a várpalotai önkormányzatnak 22, a csórinak pedig 2 százalékos érdekeltsége van. A beruházások elősegítése érdekében a várpalotai önkormányzat 1998 óta -- a foglalkoztatottak létszámától függően -- 2--5 évre elengedi az új vállalkozások helyi adóját.
Rendkívül nagy előrelépést jelent, hogy a magyar és a japán kormány között létrejött hitelmegállapodás eredményeképpen az országban ma az egyedüli olyan város Várpalota, amelynek 100 százalékos az infrastruktúrája. Valamennyi belterületi beépített telekhez kiépítettük a víz-, a szennyvíz- és a gázvezetéket. Kiépült a teljes telefonhálózat, és egy új, kapcsolt villamosenergia-termeléssel működő fűtőműtől kapja a hőenergiát 3400 lakás, valamint az intézmények döntő többsége. Az új vezetékrendszernek és a két új víztározónak köszönhetően ma már biztonságosabb a vízellátás is Várpalotán.
Nagy feladatunk még a tönkrement belvárosi utak felújítása és a felszíni csapadékvíz elvezetésének megoldása. Ezeknek csak a töredékére elegendő a súlyadónak az önkormányzatnál maradó része, illetve a kommunális adóból befolyó összeg. Sokat várunk a 8-as főút Fehérvárig történő négysávossá bővítésétől és az elkerülő utak megépítésétől. Ez utóbbi még nincs belátható közelségben, de a városon átzúduló forgalomnak nemcsak rossz, hanem jó hatásai is lehetnek: talán az eddiginél több átutazó áll majd meg nálunk.