Mi kell a tagsághoz, mi halasztható későbbre

A csatlakozási tárgyalásokon elsőnek Magyarországgal kezdték érdemben is tárgyalni -- az idén júliusban -- a bel- és igazságügyi fejezetet. Azt követően került erre sor, hogy a tagállamok körében elhúzódó viták után sikerült elvi megállapodásra jutni a "Schengen-acquis" bizonyos fokú kettébontásában.
Korábban egyes államok -- mindenekelőtt Franciaország -- azt szorgalmazták, hogy minden új EU-tag kezdettől fogva ültesse át a gyakorlatba az EU-joganyag minden lényeges vonatkozó elemét. Annak tisztázására azonban júliusban még nem kerülhetett sor, hogy mi tartozzon a "csatlakozási kosárba", és mi várhat néhány évet.
A kettéválasztást egyaránt elkerülhetetlenné tették technikai és politikai, tárgyaláspolitikai szempontok. Az előbbiek közül a legfontosabb, hogy az egész Schengen-egyezmény műszaki alapjának tekintett, strasbourgi központú számítógépes nyilvántartás (a schengeni információs rendszer, SIS) kapacitása a mostani 15 tagállammal lényegében "megtelt", és ahhoz, hogy újabb országokat is rákapcsolhassanak, a rendszer jelentős bővítésére, voltaképpen egy "SIS--2" létrehozására van szükség. Márpedig ez utóbbira leghamarabb is csak 2005 végén kerülhet sor.
Mindehhez társul az a különösen magyar részről sokszor felvetett bizonytalansági tényező, hogy mivel nem látható előre a bővítési folyamat alakulása, így az EU külső határainak hosszabb távú pontos holléte sem tekinthető eldöntöttnek, illetve -- a bővítés több hullámban történő bekövetkezése esetén -- néhol valószínűsíthető néhány éven belüli, többszöri változásuk is.
Az unióhoz rendelt tagállami nagykövetek bizottsága (COREPER) szerdai döntése értelmében mindenekelőtt a EU külső határellenőrzése, a vízumpolitikai alapelvek alkalmazása, valamint a rendőrségek közötti együttműködés kell hogy az EU-elvárásoknak megfelelően alakuljon már a taggá válás pillanatától kezdve. Mindezen területek egyes elemei értelemszerűen csak a schengeni egyezmény majdani hatálybahelyezésétől -- illetve ami ezzel egyenértékű: a leendő új és a mostani tagok közötti Schengen-határok feloldásától -- válnak esedékessé. Az EU-szempontból "külsőnek" számító határok átlépésekor alkalmazandó feltételek és eljárások azonban már a tagság kezdetétől kell hogy működjenek. A mindehhez szükséges szempontokat a Schengen-acquis alapján határozzák majd meg.
Bizonyos fokú kivételt jelentenek azok a határvonalak, amelyek az új tagok, valamint a későbbiekben, rövid távon csatlakozásra számító további jelöltek között húzódnak. Ezeket "ideiglenes külső határnak" tekintik majd, ahol bizonyos alapberuházásokat várnak csak el, megtetézve a két érintett ország határvédelmi hatóságai közötti szoros együttműködéssel. Ez utóbbi jelentheti például az infrastruktúrán és az eszközökön való osztozást, a közös járőrözést, illetve a ki-be léptetés harmonizált bonyolítását.
A vízumok esetében a csatlakozás idejére a vízumok formája, és főként a vízumköteles harmadik országok listája teljes egészében EU-konform kell legyen. Abban azonban minden új tagország -- egészen a teljes körű Schengen-tagságig -- szabad kezet kap, hogy milyen díjtételeket alkalmaz. (Más kérdés, hogy ezek harmonizálását -- különösen a belső határok végleges felszámolásához közeledve -- erősen ajánlják uniós részről.)
A rendőrségek közötti kiterjedt együttműködést szintén elvárják az új és a régi tagok között már a csatlakozás pillanatától. Ebbe beleértik a megelőzésben való kölcsönös segítségnyújtást, összekötő tisztek cseréjét, távközlési kooperációt, valamint például a szállodai regisztrációs formanyomtatványok egységesítését is.
Hasonló elvek kell érvényesüljenek a bűnüldözés és a kiadatás területén, külön is kiemelt figyelmet szentelve a kábítószer-kereskedelem, valamint fegyverviselés problémakörének. A Schengen-tagság után nyílhat csak mód olyan további lépésekre, mint például a rendőri erők "határon átnyúló" tevékenységének a kölcsönös tolerálása.
A leglényegesebb fejlemény azonban a schengeni információs rendszerre (a SIS--2-re) történő majdani rákapcsolódás lesz -- 2005 végén, esetleg 2006 elején --, amely ténylegesen is utat nyithat a teljes körű Schengen-tagság előtt. Az eddigi tapasztalatok szerint ez utóbbit még megelőzi majd egy hosszabb -- 12-18 hónapos -- tesztelési időszak is, mielőtt az EU-belső határai az új és a régi tagok között végleg eltűnhetnek.