Olimpiarendezés EU-pénzek segítségével

Sokféle felvetés, javaslat és ellenjavaslat hangzott el az elmúlt napokban az EU-bővítésről. Ön mit tart legvalószínűbbnek, mikor csatlakozhat Magyarország?
-- A 2002-es bizottsági országjelentés alapján lesz majd eldönthető, mely tagjelöltek képesek és készek a csatlakozási tárgyalások 2002 végi lezárására. Körülbelül egy esztendő múlva tehát tudnunk kell már azt, hogy Magyarország mikor válik az Európai Unió tagjává. Ekkor válhat tehát bizonyossággá az a dátum, amely most egyesek szerint még csak lehetőség, mások szerint valószínűség, vagyis 2004. január 1. Én úgy érzem, hogy ez az időpont valószínűség, nem csupán lehetőség. Messze nem tartom ezt biztos dátumnak, de a legvalószínűbb időpont 2004. január 1. A jelenlegi gondolkodásban három változat létezik: az egyik ez, a másik egy viszonylag új ötlet, a 2004. július 1., ami tehát megfelezné ezt az évet, a harmadik pedig 2005. január 1. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy a három változat összesen is csupán egyéves időszakot fog át. Természetesen a 2004. január 1-jei belépésnek az a feltétele, hogy 2002 végéig le tudjuk zárni a csatlakozási tárgyalásokat, és a jövő évi országjelentés megállapítsa, hogy Magyarország készen áll a tagságra.
-- Ahhoz, hogy ilyen kedvező minősítést kapjunk, elég sokat kell még tenni az intézményrendszer fejlesztése terén. A közös mezőgazdasági politika hazai fogadásának intézményi előkészületeiről például az országjelentés elmarasztalóan szól, pedig olyan területről van szó, ahol a felkészülés sikere kulcsfontosságú az EU-büdzséből érkező segélyek befogadásának szempontjából...
-- A közösségi joganyag működtetésével kapcsolatos kormányzati (adminisztratív) kapacitás ügye az egész országjelentés egyik hangsúlyos témája, s középpontban áll majd az Európai Bizottság által jövőre végzendő monitorozásnak is. Azt hiszem, ez nagyon jó megközelítés, hiszen a legtöbb tagjelöltnél a jogharmonizáció jól halad, s a jogalkalmazáshoz szükséges intézmények is létrejönnek. Így tehát az igazi kérdés az, mennyire tudják majd alkalmazni ezek az intézmények a közösségi jogot. Egyetértek azzal, hogy nekünk is erre kell a legtöbb figyelmet fordítanunk. A mezőgazdaság tekintetében az országjelentés egyaránt tartalmaz pozitív és negatív megállapításokat. Kétségtelen, hogy a SAPARD-program hazai fogadóintézményei körüli késlekedés kedvezőtlen hatást váltott ki, s ez a hatás túlterjed a SAPARD témáján. Bizalmatlanságot kelthet afelől, hogy tudunk-e olyan intézményeket működtetni, amelyek képesek a közösségi joganyag alkalmazására. Ezért kulcsfontosságú, hogy a SAPARD-ügy rendeződjön, s úgy tűnik, jövő februárban rendeződni is fog.
-- Jobb-e a helyzet a közösségi támogatások sikeres felhasználásának másik kulcsterületén, a regionális pénzeket fogadó intézményrendszer kiépítésében?
-- A regionális politika intézményrendszere működőképes, erről éppen a közelmúltban zajlott le egy konferencia a témában érintett hazai kutatói gárdával, s ők is egyetértettek ezzel a megállapítással. Vannak természetesen alapkérdések, amelyekről dönteni kell: legyen-e a régió önkormányzati egység, vagy maradjon meg a mai, statisztikai-támogatási entitás szintjén. Én azt hiszem, hogy a jelenlegi rendszer alkalmas az EU-támogatások fogadására, más kérdés, hogy prioritást kell adnunk az intézményrendszer feltöltésének, hiszen alapcél, hogy a csatlakozás első pillanatától kezdve a lehető legtöbb támogatást tudjuk befogadni. A korábbi bővítések tapasztalatai alapján az új tagok az első időben csak a lehetséges segélyek 50 százalékát tudták befogadni, mi azonban szeretnénk, hogy esetünkben akár 80-90 százalék is lehessen ez az arány. Az az előnyünk mindenesetre megvan a korábbi bővítésekkel szemben, hogy tíz éve működnek az előcsatlakozási alapok, amelyek segítenek megszokni az uniós pénzalapok igénybevételéhez szükséges gondolkodásmódot.
-- Mekkora pénzről van szó?
-- Ha a 4 százalékos GDP-arányos felső határt vesszük, akkor is legalább kétmilliárd euró körüli összegről van szó évente. Ezt fel kell tudnunk használni. Ebből a szempontból nagyon pozitív az olimpia. Michel Barnier regionális ügyekben illetékes bizottsági tagnak -- közelmúltbeli budapesti látogatásakor -- felcsillant a szeme, amikor a miniszterelnöktől az olimpiáról hallott. Azt mondta, hogy ez egészen ragyogó ötlet, nemcsak azért, mert perspektívát és célt ad az embereknek, ami többletenergiákat mozgósíthat, hanem azért is, mert az olimpia segítségével a közösségi regionális politikából fakadó forrásokat sokkal jobban fogjuk tudni hasznosítani. Az olimpia ugyanis ráépül a nemzeti fejlesztési tervre (NDP), s annak az országnak, amelynek van NDP-je, nem lesz nehézsége a brüsszeli regionális források elköltésénél. Barnier úr mint az albertville-i olimpia fő pénzügyi szervezője rögtön megértette, hogy az ötkarikás játékok a regionális források felhasználásával kapcsolatban is óriási lehetőségeket rejtenek.
-- Feltéve, hogy a közép-magyarországi régió a strukturális támogatások 1. számú célkitűzésére jogosult térségek között lesz, ami korántsem tekinthető biztosnak...
-- Közép-Magyarország 2006 végéig valószínűleg bekerül az 1. célkitűzésre jogosult térségek közé. Hogy utána milyen lesz a pénzelosztás rendszere, nem tudjuk. Az Európai Bizottság azonban nagyon határozottan elhárítja, hogy valaki azért változtassa meg a regionális beosztást, hogy egyes térségei kedvezőbb uniós támogatási kategóriába kerüljenek. De akárhogy is alakul 2007-től a regionális támogatások rendszere, Magyarország mindenképpen jelentős forrásokhoz jut majd ilyen címen is az EU-tól. Hosszú távú elképzelésünk pedig az, hogy nem leszünk örökké nettó kedvezményezettjei a közös költségvetés kifizetéseinek, hiszen közeledni fogunk az EU-átlaghoz, és valamikor el is érjük azt. Addig persze változni fognak a támogatási formák és a mérték is.
-- Az országjelentésben új elemként jelent meg a státustörvénnyel szembeni felvetés, amelyet Ön egyoldalúnak ítélt meg.
-- Ez így van, s a bizottsági megállapítást Günter Verheugen bővítési biztos időközben már ki is igazította. Arról van ugyanis szó, hogy a dokumentum nem hivatkozik a velencei bizottság jelentésének pozitív üzenetére, amely szerint az ilyen jellegű törvényhozások kedvező tendenciának tekinthetők. S a független jogi szakértőkből álló testület azt is megállapította: ahhoz, hogy ilyen jellegű törvény születhessen, nincs szükség megengedő szabályra. Tudniillik a román álláspont szerint ameddig nincs erre vonatkozó nemzetközi egyezmény, addig ez tilos. Mi meg azt mondtuk: már most is létezik legalább kilenc hasonló törvény a nemzetközi gyakorlatban, amelyek között a magyar bizonyos szempontból lényegesen mérsékeltebb, mint néhány másik. Miután pedig a velencei bizottság is úgy foglalt állást, hogy nincs szükség megengedő jogszabályra, jó lett volna, ha ez is helyet kap az országjelentésben.
-- Így viszont a román fél tételes kifogáslistával állt elő. Min kell, kellene változtatni a kedvezménytörvényben?
-- A velencei bizottság konkrét javaslatokat tett az ajánlószervek feladataira, szerepére. Ezeket mi elfogadtuk, s a végrehajtási kormányrendelet tervezete, amit szeretnénk a szomszédokkal is egyeztetni, ennek szellemében fogalmazódott meg. Meghatároztuk azokat a kritériumokat, amelyek bármelyikének a teljesülése esetén a kérelmező megkaphatja a magyarigazolványt. Továbbá tisztáztuk, hogy az ajánlószervezetek által adott dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, nem feltétele az igazolvány kiadásának. A harmadik dolog, hogy a kibocsátás folyamatába be kell kapcsolni a konzulátusokat. Erre mi is gondoltunk annak idején, ám attól tartottunk, hogy ez is bizonyosfajta érzékenységet válthat ki. Ha viszont a velencei bizottság is ezt szorgalmazza, ám legyen. Vagyis az ajánlásokat a konzulátusokra kell majd továbbítani, mely elküldi azokat Magyarországra, az illetékes hatósághoz. Ezzel azt hiszem, az eljárási probléma rendezhető.
-- Bukarest számára is?
-- Az elképzeléseket ismerik, hogy elfogadható-e számukra, azt most nem tudom megmondani. Mindenesetre tárgyalni fogunk róla, és nagyon bízom benne, hogy mivel ez szó szerint a velencei bizottság ajánlása -- amelyre gyakorlatilag a román fél is hivatkozik --, éppen ezért megoldást jelenthet.
-- Ez akkor azt is kilátásba helyezi, hogy fejleszteni kell a konzulátusi hálózatot. Például megnyitni Csíkszeredában, ahol a magyar fél már régóta szeretné.
-- Kétségtelenül így van, s ez a folyamat, minden más országgal, kölcsönös alapon be is indult. Kassán és Szabadkán létrejött már, megnyílik Lendván és Eszéken, Beregszászon pedig alkonzulátust hozunk létre. Ez csak jó dolog lehet, s nagyon bízom benne, hogy a csíkszeredai konzulátus is megnyílhat.
-- Mi van még a román listán?
-- Anélkül, hogy részletesebben elmerülnénk a témában, mivel nem szeretnék a sajtó keresztül üzengetni, megemlíteném, hogy tárgyalni kívánunk a munkavállalási kérdésekről is. A magyar miniszterelnök azt javasolta, hogy a jelenlegi nyolcezres román kvótát emeljük fel tizenhétezerre, a román javaslat szerint fel kellene oldani a kötöttséget, hozzátéve, hogy ez az engedélyezés is csak a szezonális munkavégzésre vonatkozna, tehát három hónapra. A román fél itt azt mondja, hogy a kedvezménytörvényben biztosított három hónapos lehetőség gazdasági tartalmú kedvezmény, amit diszkriminatívnak ítél meg. Ismét utalnék azonban a velencei bizottság állásfoglalására, amely abból indul ki, hogy az ilyen kedvezmények önmagukban még nem zárhatók ki, csak legitim cél kell hozzá, valamint arányosság. Lehet azon vitatkozni, hogy mindez megvan-e, ezért is kell kétoldalú tárgyalásokat folytatni róla. De látnunk kell azt is, hogy vannak szabályozások, amelyek messze túlmennek a magyaron. Mondjuk a szlovák törvényben az áll, hogy a szlovák igazolvány birtokosának nincs szüksége se vízumra, se tartózkodási, se munkavállalási engedélyre. Amikor a gazdasági kedvezményekről beszélünk, érdemes volna itt is megállni egy pillanatra. Ugyanilyen létező gyakorlat a görög szabályozás is az Albániában élő görögök tekintetében. Tehát már most is vannak gazdasági jogok.
-- A kialakult légkörben racionális érvekkel egyáltalán úrrá lehet lenni az érzelmi alapú megközelítésen?
-- Igen. A politikai akaraton múlik. Meg vagyok győződve arról, hogy minden kérdésben meg lehet állapodni. A törvény mindenképpen hatályba lép. Semmi sem fogja késleltetni. Bizonyos idő elteltével a rendszer is működni fog, s ha a politikai akarat megvan, ezekről a vitás kérdésekről is meg tudunk majd állapodni.
-- De hogyan működhet majd a törvény uniós tagságunkat követően, ha a közösségi szabályozással összhangban változtatni kell az Ukrajnával, illetve Szerbiával szemben alkalmazott vízumpolitikán?
-- A kedvezménytörvény azt mondja ki, hogy vízum tekintetében a magyarigazolvány birtokosai az adott rendszeren belül a legkedvezőbb elbánásban részesülnek. A bel- és igazságügyi fejezetben nem kértünk átmeneti mentességet Brüsszeltől. Alkalmazzuk a közös vízumpolitikát úgy, ahogyan az majd a belépésünkkor fennáll, és azon belül, a rendszer adta keretek között -- amelyek jelenleg is adnak bizonyos lehetőségeket -- majd a mindenkori legjobb megoldást fogjuk érvényesíteni az igazolvány birtokosai számára.
-- A NATO-ban már bent vagyunk, néha mégis úgy tűnik, hogy a hazai szabályozást nehéz összhangba hozni a közösségi elvárásokkal.
-- Ami az alkotmánymódosítást illeti, a washingtoni szerződés ötödik cikkelye életbelépésének kell megteremteni az alkotmányos feltételeit. A szövetség ezt erőteljesen észrevételezi, s nemcsak arról van szó, hogy szövetséges csapatok hogyan jelenhetnek meg Magyarországon, de arról is, hogy ha olyan helyzet következne be, amelyben a washingtoni szerződés ötödik cikkelyét alkalmazni kell, akkor nekünk azonnal cselekednünk kell -- esetleg magyar fegyveresek külföldi alkalmazásáról is döntve. Adott esetben tehát a kormánynak rendelkeznie kell a felhatalmazással, hogy azonnal léphessen. Legalábbis ezt igényli a szövetség. A NATO-ban, ugye, elég egyszerűen közlik azt, hogy ezt már rég meg kellett volna oldani, s nagyon barátian azt is megsúgják, hogy ilyen jogi feltételekkel a jelenlegi jelölteket nem vennék fel. S ha nem oldjuk meg a kérdést most, akkor meg kell oldani a választások után. De nagyon bízom benne, hogy nem kell addig várni.
-- Gripen-ügyben mit súgnak a szövetségesek?
-- Természetesen nem foglalnak állást, hiszen a svédekkel folyatott tárgyalások során garanciákat kaptunk, hogy a gépek igazodni fognak az interoperabilitás követelményeihez. Jelzem, hogy bár a fegyverzet kérdése még nyitott, de a Gripeneknek így is elég jelentős amerikai tartalma van. Következésképpen ez egy atlanti gép. Számunkra a döntés sohasem úgy merült fel, mint az Európa vagy Amerika közötti választás kérdése. Ezt az opciót mindig is visszautasítottuk.
-- Mindenesetre az intenzív svéd lobbizás időszakában a sajtóban olyan diplomatikus nyilatkozatok is megjelentek, hogy amennyiben Magyarország nem a Gripeneket választja, bizonyos üzleti lehetőségek elvesznek a számára. Amikor pedig az amerikaiak a meghozott döntést követően is folytatják a lobbizást, nem kell attól tartani, hogy bizonyos más típusú üzleti lehetőségek kerülnek veszélybe?
-- Én ezt nem hiszem.