Formálódó országos listák
Az MSZP országos választmánya szombaton tárgyal a párt országos listájával kapcsolatos elnökségi előterjesztésről. A szocialistáknak a névsor összeállításakor csupán párton belüli szempontokat kell figyelembe venniük, ám a "feladat" súlyát jelzi, hogy az országos elnökség ezen a héten legalább három ülésen tanácskozik a témáról. A keddi megbeszélést követően pénteken, majd szombat reggel is formálódhat még a lista, amelyről a végső szót a január 26-i kongresszus küldöttei mondják ki.
Az MSZP ebből a szempontból előnyre tehet szert a Fidesszel szemben, hiszen a legnagyobb kormánypárt legkorábban választmányának január 19-i tanácskozásán dönthet az országos listáról, ám vezető politikusai szerint - mint arról lapunknak Kövér László ügyvezető alelnök nyilatkozott - korántsem biztos, hogy a választási előkészítő bizottság ekkorra elkészül javaslatával.
Az országos listák összeállításának általános szempontjai közé tartozik, hogy első helyein indokolt a "húzóneveket" szerepeltetni, s az is, hogy a befutó pozíciókban célszerű helyet biztosítani a pártok számára fontos, de egyéni választókörzetekben nem induló és területi listán nem szereplő politikusok számára. Az alaptéziseken túlmenően az MSZP és a Fidesz listaállító stratégiája több ponton különbözik. A széles jobboldali összefogást kiépítő legnagyobb kormánypárt esetében ugyanis a vezető politikusok presztízsszempontjai egyáltalán nem játszhatnak szerepet - állítják ők maguk.
A Fidesz 1990-ben 12, 1994-ben 13, 1998-ban pedig mindössze 10 képviselőt juttatott a parlamentbe országos listáról. Míg 1994-ben alig 7 százalékos eredménnyel a 16., 1998-ban választási győzelem mellett a lista 26. helye volt az utolsó befutó pozíció. Ez jelzi, hogy nemcsak a parlamenti küszöböt épphogy átlépő, hanem a diadalt arató párt sem számíthatott eddig országos listája alsóbb régióiban szereplő jelöltjei bejutására. Az országos listáról elsősorban a választások második helyezettje vigasztalódhat. Az SZDSZ 1990-ben 23, 1994-ben 25, az MSZP 1998-ban 30 mandátumot szerzett ily módon. A szocialisták 1994-es győzelmükkor az 53., az 1998-es bukáskor pedig a 76. sorszámú jelöltjüket is a Házon belül tudhatták.
Az MSZP körvonalazódó névsoráról bizonyosan annyit lehet tudni, hogy a 180 jelölt fele, az első 70 induló közül tucatnyian csak innen lehetnének képviselők. Ilyen a listavezető Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt és Horn Gyula exkormányfő. A hivatalosan meghatározott szempontok befolyásolják az összetételt is: a lista elejére a pártban és a frakcióban tisztséget viselők, illetve a "húzónevek" kerülnek; meghatározó a jelöltek szakmai teljesítménye, hitelessége, népszerűsége, ám az nem számít, hogy tagjai a pártnak vagy sem. 2002-es újdonság, hogy az MSZP-t nem kötik szakszervezetekkel tető alá hozott megállapodások.
A Fidesz lehetőségeit ezzel szemben behatárolja az MDF-fel, az MKDSZ-szel, a hozzájuk csapódott kisgazdákkal és a Lungo Drommal kialakított választási együttműködés. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy az országos lista elején majd tucatnyi, egyéniben versenybe nem szálló politikus lesz. A Fidesz elő tízben lévő vezetői közül Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László ügyvezető alelnök és Várhegyi Attila, az országos választmány elnöke nem indul egyéniben. Megkapja ezt a lehetőséget az MKDSZ-es Varga László - a parlament korelnöke - és Isépy Tamás, a '45-ös kisgazda Horváth János, az "egyesületi" kisgazda Turi-Kovács Béla, Hende Csaba MDF-alelnök és a három lungo dromos jelölt, köztük az első 15-be kerülő Farkas Flórián elnök.
A csak az országos lista előkelő pozícióiban szerepeltetett politikusok magas száma a névsorok alsóbb traktusaiba került jelöltek esélyeit csökkenti, mivel minél többen kerülhetnek a parlamentbe csak innen, annál előrébb húzhatják meg a választóvonalat a voksolás eredményei.
