Megmentették a tejszabályozást
Fennmarad a tejágazat piacszabályozási rendszere, mivel a gazdasági szereplőket tömörítő Tej Terméktanácsban (TT) a termelők és a feldolgozók tegnap megállapodtak a finanszírozási kérdésekben - értesült a Világgazdaság. Mint ismert, a helyzet hónapok óta összeomlással fenyegetett, mert sem az állattartók, sem a tejipari üzemek nem kívánták növelni befizetéseiket a TT saját, piacszabályozási célokat szolgáló intervenciós kasszájába.
Az ok az volt, hogy már a tavalyi hozzájárulást is az elviselhető legnagyobb mértéknek tartották. Ezért fennállt a veszélye annak, hogy a termelők számára elfogadható jövedelmet biztosító szabályozási rendszer összedől, ami a tejfelvásárlási árak zuhanásával járt volna.
A tegnapi megállapodás szerint a gazdálkodók és a feldolgozók 3,6-3,6 forintot fizetnek a terméktanácsi kasszába minden megtermelt, illetve átvett tej literje után, szemben az elmúlt év nagy részére jellemző 2,5-3 forinttal. Ez - figyelembe véve az 1,7-1,8 milliárd literes várható idei tejtermelést - önmagában 13-14 milliárd forint összegyűjtését eredményezheti. Az agrártárca rendelete szerint az ipar 72 forintos literenkénti irányáron vásárolja meg a gazdáktól a termelés zömét jelentő extra minőségű tejet, az állam pedig ehhez 5,20 forintos árkiegészítő támogatást nyújt. Mindkét mérték nőtt tavalyhoz képest. Értesüléseink szerint ugyanakkor a tegnapi terméktanácsi alku egyik legfontosabb feltétele az volt, hogy az FVM az ágazati dotációkat további 1,5 milliárd forinttal egészítse ki.
A TT az intervenciós összegekből a belpiaci szabályozás, a reklámok és a hét megyére kiterjedő iskolatej-akció költségeit is finanszírozza, de a legnagyobb kiadást az évről évre felhalmozódó, 300-400 millió liter tejfelesleg külpiacra juttatása okozza. Egyes számítások szerint egyliternyi tejtöbblet kiviteléhez ma már 40 forintos kompenzációra van szükség, hogy a feldolgozók a belföldi igényeken felül megvett tej exportján ne veszítsenek. A termelői érdekképviseletek olcsóbb megoldásnak tartanák, ha a terméktanács ahhoz adna támogatásokat, hogy a gazdálkodók - egyfajta önkorlátozásként - a felesleges tejmennyiséget lehetőleg ne állítsák elő. Megítélésük szerint azt is ösztönözni kellene, hogy a termelők a többlet egy részét takarmányként használják fel.
Az ágazat a tejtermelést az elmúlt években főként azért igyekezett fokozni, hogy a 2004-re tervezett uniós csatlakozás után kedvezőbb országkvótához jusson. Ugyanakkor folyamatos feszültséget okozott, hogy a tejtermékek iránti hazai kereslet nem bővült a kívánt mértékben.
Hazafi László
