A bővítés átalakítja az ECB-t

Az ECB 18 tagú kormányzótanácsa jelenleg a hat igazgatósági tagból és az euróövezet 12 tagállamának egy-egy képviselőjéből áll. Ez elvileg rövid időn belül bővülhet a még saját pénzt használó három EU-tag (Dánia, Svédország, Nagy-Britannia) egy-egy delegáltjával, ha az adott országok belépnek a pénzügyi unióba. A keleti bővítést is feltételezve a kormányzótanács létszáma 28-31 fő között mozogna, ami viszont ólomnehézzé tehetné a döntéshozatali eljárást. Fokozza az akaratérvényesítéssel kapcsolatos bizonytalanságot, hogy esetleg törpeállamok (Luxemburg, Málta) jutnának túl nagy befolyáshoz, vagy a gyengébben fejlett keletiek akarnák előnyben részesíteni a növekedést az árstabilitás rovására.

A képviseleti reform kapcsán több politikai megfontolásnak is érvényt kell szerezni. Nem lehet például a jövőbeni új tagoknak eleve másodlagos státust kínálni, emellett elfogadhatatlan lenne az öt (Lengyelországgal együtt hat) "nagy" állam állandó kormányzótanácsi tagsága és a kisebbek csak rotáció révén való képviselete. A monetáris politikai döntéseknél ugyanakkor figyelembe kell majd venni egy-egy ország lakosságának számát vagy GDP-jét.

Az ECB igazgatósága a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint két variánst javasolt a kormányzótanácsnak, az első az "egyenlő rotáció", a második a "minimális képviselet" elve alapján lenne meghatározva. Az elsőnél a tagállamok egyenlők lennének, képviselőik hat hónapos rotációval vennének részt a testület munkájában, egy-egy határozat érvényre juttatásában azonban össze kellene jönnie egy az EU-lakosság bizonyos - például 62 százalékos - képviseleti hányadának. A minimális képviselet elve szerint súlyokat rendelnének az egyes tagállamokhoz, ügyelve arra, hogy a kisebbek is bejuthassanak időnként rotációval a kormányzótanácsba.

VG-összefoglaló