Mádl szerepe a választások után

A hatályos szabályok, köztük az alkotmány, látszólag tág mozgásteret hagynak ugyan a köztársasági elnöknek a tekintetben, kit javasol az Országgyűlés előtt miniszterelnöknek megválasztani, gyakorlatilag azonban nem nagyon fordulhat elő, hogy több esélyesről kell gondolkodnia: a jelöltnek ugyanis bírnia kell a képviselők többségének támogatását. A leendő, két oldalra és négy pártra szűkült parlamentben annak az esélye is inkább csak elvi jellegű, hogy az egyik oldalon álló két párt úgy szerzi meg a többséget, hogy a legnagyobb frakcióval a másik oldal vezetője rendelkezhet. (A 386 képviselőből álló Országgyűlésben elvileg ez állna elő, ha a Fidesz 180, az MDF 12, az MSZP 175, az SZDSZ 19 fős frakciót alakíthatna a második forduló eredményeképpen. Ez esetben bár a Fidesz frakciója lenne a legnagyobb, az MSZP- SZDSZ koalíció bírna többséggel - a számok ellentétes előjellel is behelyettesíthetők). A valószínű forgatókönyv szerint azonban a kormányképes oldal vezető ereje egyben a legnagyobb frakciót is alakítja majd, még akkor is, ha a most még a választási szövetség miatt egybeszámolt Fidesz-MDF mandátumok a parlamentben már két képviselőcsoport között oszlanak meg.

A nem várt helyzetben sem merülhetne fel azonban az a kérdés, hogy a "köztársasági elnök kinek adjon jogszerűen kormányalakítási megbízást". Először is a kormányalakítási megbízás a magyar szabályozásban ismeretlen, az elnök csupán javaslatot tesz a plénumnak a miniszterelnök megválasztására. A javaslattételre ugyanakkor a választások után több héttel kerül sor, az alkotmány annyi megkötést tartalmaz, hogy a második fordulót követő egy hónapon belül az államfőnek össze kell hívnia az új parlamentet, továbbá az alakuló ülést követő harminc napon belül javaslatot kell tennie a miniszterelnök személyére. A köztes időszak bőségesen elegendő arra, hogy a választási eredmények ismeretében a pártok tárgyaljanak egymással és az államfővel, azaz a koalíciós tárgyalások - legalábbis pártszinten - formálisan is megkezdődhetnek akár már április 22-én is. A jelenlegi politikai helyzetben a lehetséges koalíciók már most kialakultak, a köztársasági elnök által javasolt személy csak nem várt fordulat esetén nem tudná megkapni a szükséges bizalmat. Erre nagyobb elvi esély volt például az 1990-es vagy 1998-as választásokat követően, amikor több párt választások utáni öszszefogása kellett a kormánytöbbség létrejöttéhez.

Az elnök az eddigi gyakorlatnak megfelelően ugyanakkor várhatóan minden lépésével bevárja a választások eredményének "jogerőssé" válását, azaz azt, hogy az Országos Választási Bizottság hivatalos eredményhirdetését követően eredménytelenül teljen el a megtámadási határidő, vagy pedig az esetleges panaszokat jogerősen elbírálják. Ennek fényében várhatóan április 27-30. között kezdheti meg a pártok vezetőivel a konzultációt, egyrészt a kormányfő személyéről, másrészt az alakuló ülés előkészítéséről. Utóbbival kapcsolatban tisztázandók egyebek között olyan technikai kérdések is, hogy mi legyen az ülésrend, hány személynek kell új belépőt biztosítani. Fontosabb azonban az előzetes egyezség a bizottsági rendszer alapelvei, valamint a vezető országgyűlési tisztviselők - így a házelnök, alelnökök, jegyzők - személye tekintetében. Őket az alakuló ülésen kell megválasztani, melyet addig a legidősebb képviselő korelnökként vezet, a legfiatalabb képviselők pedig jegyzőkként segítik munkáját.

Munkatársainktól