A korábbi bővítések tapasztalatai alapján a tagság első évére jutó strukturális támogatásoknak csak töredékét sikerült rögtön az első évben ténylegesen felhasználni. Az Európai Bizottság úgy véli, a 2004-ben esedékes bővítés során sokkal jobb lesz a helyzet, mivel a most belépők már jelentős tapasztalatot szereztek az előcsatlakozási alapok felhasználásában. A jelöltek viszont kételkednek ebben.

"A jelenlegi tagállamok tapasztalata világosan jelzi, hogy a tényleges abszorpciós kapacitás a végrehajtás kezdeti fázisában jóval a kifizetésre elkülönített összegek alatt van" - szögezi le a cseh, az észt, a magyar, a lett, a litván, a lengyel, a szlovák és a szlovén pénzügyminisztérium tallinni közös nyilatkozata, amelyet múlt szerdán adtak át Brüszszelben az Európai Bizottságnak. Észtország például a 2004-re elkülönített összegek alig 30-50 százalékának tényleges beérkezésével számol a tagság első évében - mondta lapunknak Andres Kuningas, a tallinni pénzügyminisztérium illetékese, a nyilatkozat egyik "szülőatyja".

"Nagyon is reális ez a probléma" - ismerte el a Világgazdaság kérdésére Baráth Etele, az új kormány által felállított Nemzeti Fejlesztési és EU-támogatások Hivatala kormánymegbízottja, a MeH politikai államtitkára, aki szerint többek között ír szakértők segítségével készülő mintaprojektek kidolgozásával igyekszik a kabinet javítani a magyar abszorpciós kapacitást.

Az Európai Bizottság egy korábbi, nem hivatalos becslése szerint az újonnan csatlakozó országok tagságuk első évében ténylegesen csupán az elkülönített strukturális támogatások 4 százalékát hívják majd le (az arány 2005-ben elérhetné az arra az évre elkülönített pénzek 45, 2006-ban pedig az akkor esedékes összegek 76 százalékát). Létezik egy olyan elképzelés is, amely szerint 2004-ben és 2005-ben ezt megemelnék a 2006-ban esedékes kötelezettségvállalás felével (két évre elosztva tehát), úgynevezett előzetes kifizetésként. Ez hozzájárulhatna annak a veszélynek a csökkentéséhez, hogy az új tagok 2004-ben gyenge abszorpciós kapacitásuk, illetve a kifizetéseknél alkalmazandó átmeneti időszakok következtében az uniós kassza nettó befizetőivé váljanak (VG, 2002. június 14., 1. oldal).

A tagjelöltek és az EU ugyanakkor bizonyos szempontból egyaránt abban érdekeltek, hogy abszorpciós kapacitásukat a ténylegesnél nagyobbnak állítsák be - a jelöltek ugyanis csak jónak demonstrált pénzfelszívó képesség mellett küzdhetnek a minél magasabb kezdeti kifizetési kötelezettségvállalási szintek eléréséért, míg az uniónak kevesebb pénzt kell félretennie a közös büdzsében a leendő tagoknak a belépés utáni első években esedékes visszatérítésekre abban az esetben, ha jó abszorpciós kapacitással számol az újaknál. Ez szakértők szerint tovább növeli annak veszélyét, hogy a csatlakozás után kellemetlen meglepetések érik majd az unióval szembeni nettó pénzügyi egyenleget számolgatókat.

A nyolc tagjelölt tallinni nyilatkozata is arra szólít fel, hogy "a csatlakozás költségvetési hatásainak értékelése a strukturális alapok... legreálisabb pénzáramlási forgatókönyvein kell hogy alapuljon". A jelöltek felhívják az Európai Bizottságot, hogy "teljes átláthatóságot mutasson a költségvetési visszatérítések kiszámítása során", s megismétlik azon álláspontjukat, hogy az új tagok uniós kasszával szembeni nettó pénzügyi pozíciójának javulnia kell a csatlakozás előtti időszak utolsó évéhez képest, leszögezve, hogy a költségvetési visszatérítésekre az unió által elkülönített összegek "távolról sem elégségesek".

Urkuti György