Konjunktúrakövető a hazai gazdaság

A bruttó hozzáadott érték növekedési üteme az utóbbi két évben nálunk is és a környező tagjelölt országokban is mérséklődött. Ennek alapvetően a világpiaci dekonjunktúrára visszavezethető okai vannak. A hazai GDP változása jól követi a nemzetközi konjunktúraciklusok változását, a fellendülés idején növekszik, a hanyatlás időszakában pedig rendszerint csökken, különösebb fáziskésés nélkül.



Késve csatlakoztunk a konjunktúrához



Korábban, a transzformációs időszak első felében ez még nem volt ennyire természetes, egyrészt azért, mert 1989 és 1993 között (1970. évi bázison számolva) mintegy 35 százalékpontos viszszaesés következett be. Ezt az-

után a megtett reformintézkedéseknek köszönhetően fokozatosan ismét növekedés követte, de ez 1999-ig, egy helyreállítási ciklus részeként, még nem teljesen a piacgazdasági törvényszerűségek szerint változott.

A folyamat egyik jellemzője volt, hogy csak késve csatlakoztunk az akkori világpiaci konjunktúrához, rendszerint akkor, amikor az már a leszálló ágában volt. Emiatt - miként az a következő ábrán érzékelhető - a konjunktúracsúcsnál jelentkező "húzó"-hatásokat csak kisebb növekedési többlettel tudtuk kihasználni.

Ugyanez mondható el a fejlett országok, közte a viszonyítási alapul szolgáló EU-tagállamok gazdasági növekedéséről is. A felzárkózás fenntartásához arra van szükség, hogy a GDP-növekedésben elért előnyünket a kedvezőtlen világpiaci helyzetben se veszítsük el. Helyeselhető az a gazdaságpolitikai cél, hogy a magyar és az uniós átlag növekedési ütemek közötti kétszeres arányt tartósan fenntartsuk. A tények azt mutatják, hogy ez a különbség napjainkban Magyarországon jobban biztosított, mint ahogy azt korábban, a konjunktúra időszakában tapasztaltuk.

Amennyiben a korábbi (1997-1999-es) ciklusban történt, már említett késéstől elvonatkoztatunk, és csak a konjunktúracsúcsok és -mélypontok magyar és uniós növekedési adatait hasonlítjuk össze, arra a következtetésre jutunk, hogy az előző kormányzat által alkalmazott anticiklikus intézkedések (Széchenyi-terv, Széchenyi-plusz), a ciklus leszálló szakaszában kezdik meghozni eredményüket.

Természetesen ahhoz, hogy ez a feltételezés kellően bizonyított legyen, részletes tételes hatásvizsgálatokra van szükség. Az Ecostat korábbi számításai szerint a Széchenyi-terv hatásaként mintegy 1,5%-os GDP-többletet lehet figyelembe venni; ennyivel nőhet meg a lakás- és autópálya-építések következtében az építőipar és a beszállítóiknak a bruttó hozzáadott érték volumene.

1998 III. negyedévében (az akkori magyar konjunktúracsúcs időszakában) még csupán az uniós növekedés 1,6-szeresét;

2000 I. negyedévében, az új ciklus csúcsidőszakában 1,7-szeresét;

2001 III. negyedévében pedig, a ciklus eddigi mélypontja közelében, 2,6-szeresét érte el a magyar nemzetgazdaság.



A csatlakozó országok helyzete



A 2000. évi élénkülés időszakában a vizsgált csatlakozó országoknak két jellegzetes csoportja különböztethető meg. Az elsőt azok az országok képviselik, amelyek a piacgazdasági reformok nagy részét már megvalósították, és ennek nyomán fejlődésük, ha eltérő ütemben is, de tendenciájában nagyjából együtt változik a fejlett piacgazdaságú országokéval. Ilyenek: Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. Ezek éven belüli növekedési maximuma alig tér el egymástól, számításaink szerint 1,5-1,7 szerese lehet az EU maximumának. A másik csoportba a reformokat, vagy azok meghatározó részét késlekedve végrehajtó országok tartoznak. Ide Csehország és Románia sorolható, amelyek emiatt csak az EU-országoktól elmaradó (90, illetve 60%-os) hatásfokkal tudták kihasználni az élénkülés nyújtotta növekedési lehetőségeiket.

2001-ben a konjunktúra leszálló szakaszába került, ezért itt a minimumok összevetésével határozható meg a növekedési lehetőségek kihasználásának a mértéke. Ennek alapján a csatlakozó országok három csoportja különíthető el. Ezek közül az első csoportba az EU-növekedés mintegy 2-3-szorosát elérő országok sorolhatók. Ide Bulgária, Csehország, Magyarország Románia és Szlovénia tartozik. A másodikat Szlovákia jelenti, ahol az EU-mélypontot alig (10%-kal) meghaladó volt a múlt évi növekedés minimuma. A harmadik csoportba Lengyelország sorolható, ahol ennek a nagysága mindössze 60%-a az EU viszonyítási alapul vett növekményének.

Az első csoportba tartozó országok között is vannak különbségek. Bulgária, Csehország, Románia és talán még Szlovénia is külön csoportot képvisel. A viszonylag gyors növekedés fő hajtóerejét jelenleg a privatizáció jelenti. Ennek növekedésgyorsító hatásait a magyar gyakorlatból jól ismerjük.



Magyarország az élmezőnyben



Magyarországon a jelen fejlődési szakaszban már túl vagyunk a privatizáció teljesítményfokozó hatásán. A növekedés fenntartásához más módszerek és eszközök kellenek, amelyek jórészt a kis- és középvállalkozások megerősítését szolgáló állami támogatások, a Széchenyi-terv rásegítő intézkedéseinek hatására kezdenek fokozatosan érvényre jutni.

Magyarország - a nemzetgazdasági teljesítmények változását összevontan kifejező GDP-növekedési ütemek alapján - továbbra is a közép-európai országok élmezőnyébe tartozik. Ezt a helyét a konjunktúraciklus leszálló ágában is meg tudta tartani, amikor sok fejlett és feltörekvő országban drasztikusan visszaesett a termelés és emiatt a gazdaság egyensúlya több tekintetben is romlott. A magyar gazdaság az anticiklusos kereslet ösztönző politikájának köszönhetően 2000-2001-ben is elfogadható növekedést tudott felmutatni, a hozott intézkedések azonban nem lépték túl azokat az arányokat, amelyek az egyensúly fenntartását veszélyeztetnék. A hazai fogyasztás élénkítése mellett ezt úgy érték el, hogy a beruházások növekedési üteme (sok fejlett

piacgazdaságú országhoz hasonlóan) alacsony szintre csökkent, s emellett a vállalkozások ter-melése és készletszintje mérsékelődött.

A hazai gazdaság más szektorainak fejlődése is jónak tűnik, nemzetközi összehasonlításban is. A dekonjunktúra ellenére a foglalkoztatásban sem következett be visszaesés, legfeljebb ütemmérséklődésről lehet beszélni, az infláció pedig az átmeneti "beragadás" után erőteljesen csökkent, s a folyamat 2002-ben nagy valószínűséggel folytatódik. A külgazdasági egyensúly javítása terén további előrelépés történt, ki tudtuk aknázni azokat a forrásokat, amelyek az importigényesség mérséklésére adtak lehetőséget.

Varga Zsuzsa