A bővítés és a halasztás dátuma
Hogyan is állunk hát ezekkel a dátumokkal? Először is, a biztosok a hét során valóban tartottak bizalmas zártkörű ülést, amelyen egyebek között a bővítési folyamat lehetséges forgatókönyvei is terítékre kerültek. Efféle "informális szeminárium" jószerével minden hónapban zajlik legalább egy, a téma mindig más, a cél pedig, hogy egy kicsit kötetlenebb "szárnyalásra" is teret-időt hagyjanak a testület tagjainak.
Prodi is, Landaburu is elismerte, hogy az emberek - a biztosok is - nem feltétlen gondolkodnak egyformán, és akad, aki más forgatókönyvet is el tudna képzelni, mint ami a hivatalosan vallott leendő menetrend. Ám azt is mindketten hangsúlyozták, hogy a hivatalos testületi álláspont egy fikarcnyit sem változott, és az Európai Bizottság 2004. január 1-jei csatlakozással számol.
Mit lehet mindebből kiolvasni? Mindenekelőtt a tényt, hogy immár a legilletékesebbek körében is elkezdődött a töprengés, a sakkozás. A dolog tehát valóban közelivé vált. A másik, hogy megközelítéstől és szándéktól függően igazából három lehetséges dátum látszik előtűnni.
Az egyik a hivatalosan vallott 2004. január 1., amiről mindenki elmondja, hogy "nagyon szoros, de kivitelezhető", s amiben aztán nyilván akad, aki őszintén hisz is míg mások talán kevésbé. A másik egyre jobban kikristályosodó csomópont 2004 nyara. A kettő között voltaképpen csak öt hónapnyi a különbség, ám láthatóan nő azok tábora, akik szerint e néhány hónap egy sor praktikus dolgot megoldana. Vonzereje, hogy igazából nem sért lényegi politikai kötelezettségvállalást (a mai tagjelöltek még éppen részt vehetnének az európai parlamenti választásokon), és éppen a különbség csekély jellege miatt talán maguk a tagjelöltek is le tudnák nyelni.
Hogy mik a lehetséges előnyök? Mindenekelőtt kényelmesebb időt hagy a csatlakozási szerződések ratifikálására. Akadnak országok, ahol ez nem mindegy, főként a föderációkban, ahol több parlamenten is át kell hajszolni a szavazást. Több levegőt ad arra az esetre is, ha az ír népszavazás eredménye kedvezőtlen lenne, és korrigálni kell a szerződésbe szánt vonatkozó tételeket. További szempont, hogy egyébként is a parlamenti választások után esedékes az új bizottság tagjainak a kijelölése, majd pedig hosszadalmas parlamenti meghallgatásuk. Ha a reménybeli "tízek" csak akkor csatlakoznak, akkor számukra ezzel kezdődhetne az unión belüli pályafutás. Azaz, megszűnne a januárban még kivédhetetlen fejfájás, hogy milyen címen vegyenek be a testületbe még tíz biztost, milyen munkát adjanak nekik (aligha volna értelme szétcincálni az akkor már negyedik éve dolgozó biztosok bejáratott területeit, főként, hogy csak néhány hónapra szólna az egész). És végül: tetszetős lehet a plusz öt hónap azért is, mert ennyi időt ad az el-elmaradó Lengyelországnak is...
A gond akkor jön, ha valamiért a 2004 nyara sem tartható (vagy ha össze tud gyűlni elegendő érv ahhoz, hogy úgy tűnjön: nem tartható?). Ha ugyanis nem akkor, úgy utána már bármikor. Beleértve azokat a "praktikus" megfontolásokat is, hogy akkor már célszerű a bővítést a leendő (2007-től kezdődő) új költségvetéshez kapcsolni, amikorra "egyébként is" készen lehet minimum Bulgária, esetleg Románia is? Nem lehet kizárni, hogy volnának hívei egy ilyen forgatókönyvnek is, mint ahogy tudni lehet, hogy vannak tevékeny ellenzői magának a bővítésnek. Ők azonban pillanatnyilag nem a látható politikai szintet képviselik, s bizonyosra vehető, hogy erősen kisebbségben vannak.
A reálisabb dilemmának tehát a január vagy június közötti választás tűnik, ez ugyanis megfogható alternatíva, ráadásul nem is túl fájdalmas. A másik azonban - június vagy utána bármikor - már sokkal képlékenyebb. Esetleges felülkerekedése akár a bővítési ügy rövid távú vereségének is volna tekinthető. Mindezekhez képest biztató, ha az EU kezdeményező és végrehajtó testülete formálisan kiáll a legelső - januári - időpont mellett. Ezzel ugyanis kellően befékezhet ahhoz, hogy szerencsés esetben akár még meg is valósuljon a dolog, de kedvezőtlenebb esetben is legfeljebb csak öt hónapos féknyomot hagy a beérkezés.
